Néhány évvel ezelőtt egy brit vizsgálat kiderítette, hogy egy átlagos angol háztartás egy hónapban csaknem 50 kilogramm csomagolóárut dob ki a szemétbe. A helyzet azóta sem változott pedig az Európai unió szigorú direktívákat irányzott elő.
Minden a kókusszal kezdődött, amikor egy magazin olvasója szóvá tette, hogy miért kell a természet által tökéletesen csomagolt kókuszdiót is nejlonba csomagolni. A nagyáruházak azzal érveltek, hogy egy kókusz akkor eladható, hogyha a dió héját fedő vékony kérgek is egészségesnek tűnnek, ehhez viszont óvni kell és csomagolni. Persze a kókuszdió csak egy extrém példa a hétköznapokból, ám négy évvel ezelőtt, csak az Egyesült Királyságban 4.6 millió tonnányi csomagolóanyag került a szeméttelepekre.
Bár az uniós elvárások szigorodtak, a kidobott csomagolóanyagok mennyisége még most is csak 4 százalékkal csökkent, és ez egyáltalán nem közelít a 2010-re vállalt uniós elvárásokhoz. A Guardian elemzője szerint mindenképpen kerülni kellene azokat az élelmiszereket, amelyeket minden bizonnyal egyszerűen túlcsomagoltak. Erre van szükség ahhoz, hogy valaki reálisan „zölden" gondolkodjon a mai világban.
Sajnos itthon kevésbé, de a briteknél egyre több üvegáru, doboz visszaváltható, illetve egyre több csomagoláson tüntetik fel, hogy lebomló környezetbarát anyagból készült. Ám akadnak tanulságos példák. Az amerikai Frito Lay nemrégiben lecserélte a chips-es zacskókat egy sokkal környezetbarátabb megoldásra, amely 90 százalékban kukoricából készült. A vállalat azzal reklámozta új kiszerelését, hogy „amíg te eszed a chipset, addig a föld megeszi a zacskót".
A vezetők büszkén vettek át környezetvédelmi díjakat a termékcsomagolásért, ám szép lassan ismét a klasszikus csomagolásra tértek vissza. Hogy miért? Mert a vásárlók túlságosan zajosnak találták a környezetbarát zacskót.
Forrás: guardian.co.uk
