Van az a pillanat, amikor az ember a rajt előtt még nagyon okos. Nézi a cipőjét, igazgatja a rajtszámot, bölcsen bólogat, hogy „jó lesz ez, csak lazán”. Aztán jön az első komolyabb solymári emelkedő, és az ember hirtelen rájön: a terepfutás nem vitakör. Itt a hegy beszél, a futó pedig vagy válaszol, vagy erősen szuszogva tudomásul veszi a természet pedagógiai módszereit.
A SzalamandRUN Solymáron éppen ettől lett szerethető. Nem volt steril, nem volt laboratóriumi körülmények között kimért aszfaltos suhanás. Ez igazi terepes nap volt: családokkal, gyerekfutamokkal, lelkes amatőrökkel, erős fiatalokkal, rutinos versenyzőkkel, erdei szakaszokkal, meredekebb falatokkal és olyan célhangulattal, ahol minden befutó után lehetett volna külön kis sportfilmet forgatni.
A rendezvény nem véletlenül tűnik többnek egyszerű futóversenynél. A programban 500 méter, 1000 méter, 3 km, Terep 5, Terep 11, terep félmaraton és terepmaraton is szerepelt, vagyis a legkisebbektől a komoly hegyi állóképességet kereső futókig sokan megtalálhatták a saját kihívásukat. A hivatalos program szerint a hosszabb távokon már kötelező felszerelésként mobiltelefon és víz/kulacs is kellett, ami szépen jelzi: ez nem „kimegyünk kicsit körbekocogni a háztömböt” típusú történet volt.
És akkor jöjjenek azok, akik a pályán különösen nagyot mentek.
Terep 11 a legnépesebb mezőny
Völgyi Balázs: győzelem hazai terepen, klasszis tempóval
A Terep 11 férfi mezőnyét Völgyi Balázs nyerte 50:11-es idővel. Ez a 11,3 km-es távon nagyjából 4:26 perc/km-es tempót jelent, ami ezen a pályán már nem „jóleső kocogás”, hanem tiszta sportmunka, erős terepfutó lábakkal és pontos versenyritmussal. A második helyen Varga Tamás Ervin érkezett 54:51-gyel, harmadikként pedig Grónai Sándor futott be 56:13-mal.
Völgyi Balázs neve nem most került elő először a terepfutásban (világkupa interjúnk itt olvasható): solymári futóként régóta versenyez eredményesen, korábbi portréja szerint már gyerekként nagyon erős futóalapokat mutatott, 9 évesen került az X2S Teamhez, és ott szerette meg igazán a terepfutást. Egy későbbi X2S-összefoglaló nemzetközi eredményeit és utánpótlás-válogatottságát is kiemeli.
Türk Lili: fiatal győztes, komoly versenyérettséggel
A Terep 11 női mezőnyében Türk Lili győzött 1:03:47-tel. Ráadásul 17 év alatti versenyzőként nyerte az abszolút női futamot, ami különösen értékes teljesítmény. Mögötte Sólyomné Bodroghelyi Eszter 1:04:52-vel, Buzinkay Zorka pedig 1:06:32-vel állhatott fel a képzeletbeli dobogóra.
Lili sportmúltja már most figyelemre méltó: az X2S TEAM versenyzőjeként a pilisvörösvári UBM RedRunon egyéniben dobogón végzett, testvérével, Türk Sárával pedig váltóban abszolút győzelmet szerzett; az OCR-világbajnokságon elért korosztályos eredménye mellett számos OCR /Spartan dobogós helyezés dicsősége az övé. Ez a mostani SzalamandRUN-győzelem szépen illeszkedik ebbe a fejlődési ívbe.
Terep 5: fiatal lendület, gyors lábak, erős mezőny
A Terep 5 női versenyét Pelei Hanna nyerte 24:58-as idővel. A 4,8 km-es távon ez körülbelül 5:12 perc/km-es tempó, ami terepen, emelkedőkkel és kanyarokkal már nagyon szép futás. Második Farkas Sarolta Regina, akinek az egész családja fut, sportol (most édesapja és egyik húga vett részt a versenyen, nővére külföldi futó edzőtáborban készül). Az X2S TEAM versenyzője Márki Gabriella ugyanitt 28:42-vel az 5. helyen zárt, az erős női mezőnyben végig stabil teljesítményt hozva.
A férfiaknál Pósa-Wojnárovits Imre Árpád ért elsőként célba18:56 idővel, Metzger Vazul 19:28-cal lett második, Perl Bálint 20:26-tal harmadik, Csehi Dávid pedig 24:53-mal a 9. helyen, korosztályában másodikként ért célba. Bálint és Dávid is a solymári X2S TEAM versenyzői. Vazul és Bálint tavaly a pilisvörösvári RedRunon is komoly csatát vívtak, Vazul győzött, Bálint pedig erős hajrával lett második. Dávidot elsősorban OCR versenyző, OCR-világkupafutamon szerzett korosztályos aranyérmei mellett több országos bajnoki címe is van.
Itt is látszik, hogy a SzalamandRUN nem csak „futóverseny”, hanem utánpótlás-műhelyek, helyi sportközösségek és terepes családok találkozási pontja is. A pálya pont annyira nehéz, hogy legyen sportértéke, de pont annyira élvezetes, hogy a célban ne csak az izomláz beszéljen, hanem a mosoly és a lelkesedés is.
Terepmaraton: itt már nem a cipő dönt, hanem az ember
A terepmaraton külön történet. Aki 43,2 km-re áll rajthoz ilyen környezetben, az már nem csak futni jön. Az beszélgetni jön a heggyel, a talajjal, a saját belső ellenállásával, és néha azzal a halk belső hanggal, amelyik 30 km után tűnődve megkérdezi: „biztos, hogy nekünk ez a hobbink?”
A férfi terepmaratont Veres-Székely Apor nyerte 4:13:13-mal, mögötte Helmle Péter 4:20:35-tel lett második, Budai Gábor pedig 5:48:46-tal harmadik. A női terepmaratonon Mag Erika győzött 4:18:21-gyel, ami nemcsak a női mezőnyben volt kiemelkedő, hanem az összesített maratoni teljesítmények között is nagyon erős idő, hiszen a második legjobb.
Mag Erika sportmúltja külön fejezetet érdemelne: Spartathlon-teljesítő, ultrafutó, futóedző, korábbi nagy terep- és ultraversenyek ismert szereplője. A Spartathlon hivatalos adatlapja 2018-as teljesítését 34:49:24-es idővel tartja nyilván, és az Ultrabalaton Trail-győzelme is komoly érték.
Félmaraton: a középtáv, ahol már komolyan lehet beszélgetni a természettel
A Terep Félmaraton volt az a táv, ahol a SzalamandRUN már nem csak megmutatta a pálya szépségét, hanem udvariasan közölte is: „barátom, innentől ez már komoly kihívás.”
A férfiaknál Csaba Attila Krisztián győzött 1:47:41-es idővel, mögötte Lipták János érkezett 1:51:58-cal, majd Molnár Levente zárt harmadikként 1:54:41-gyel.
A női mezőnyben Svastits Judit futott be elsőként 2:05:48-cal, Révész Ágnes lett a második 2:16:58-tal, Szalai-Balás Lilla pedig harmadik 2:19:16-tal.
Ez a táv már igazi terepfutó választóvonal: elég hosszú ahhoz, hogy a gyors kezdést később számon kérje, de elég lendületes ahhoz, hogy aki jól osztja be az erejét, az a Solymár–Pesthidegkút környéki erdőkben valódi futóünnepet éljen át.
A célban ez már akár egy ars poetica is lehetne: „nem volt ez olyan nehéz… csak a lábam más véleményen van.”
Gyerekfutamok: amikor a célban még nagyobb a sprint, mint a rajtnál
A gyerekfutamok mindig külön világot jelentenek. Itt még nincs taktikázó félmosoly, nincs „ma csak edzésből futom”, nincs verseny utáni hosszas szakmai elemzés pulzuszónákról. Itt van tiszta rajtláz, teljes gáz, és az a gyereksprint, amelyet látva a felnőtt mezőny fele óvatosan elgondolkodik: „lehet, hogy nekem is kevesebbet kellene beszélni, és többet futni”.
Az 1000 méteres lányfutamban Berkó Lana győzött 4:15 idővel, a X2S TEAM versenyzője Bujdos Sára 4:17-es idővel az abszolút második helyen végzett, saját korosztályában pedig első lett. Ez nagyon erős futás, különösen úgy, hogy az első négy helyezett között mindössze öt másodperc volt a különbség.
A fiúknál Boukpessi Vendel szerezte meg a győzelmet 3:53 idővel, Berkó Nolen (3:56) és Popovics Ármin (3:57) előtt.
Terepmegismerő 3 km, amikor még nem nagyon kell taktikázni
A 3 km női futamban Sólyom Lilla nyert 14:08-cal, mindössze egy másodperccel megelőzve Metzger Odettet (14:09). A bronzérmet Sztancsik Brigitta szerezte meg 14:15 idővel. Ez az a fajta befutó, amikor a célkapunál már nem az dönt, hogy kinek jobb a frizurája, hanem hogy ki tud még egyetlen kanyart, egyetlen lépést, egyetlen levegővételt versennyé változtatni. A 11 km győztes Türk Lili húga Türk Sára 14:20 idővel a negyedik helyen ért célba.
A férfiaknál Korsós Bendegúz ért be elsőként 12:56 idővel, Kosztoványi Imre (12:57) és Gáspár András (13:05) előtt.
A pálya: Solymár és Pesthidegkút ösvényei szépek, de nem mindig barátságosak
A SzalamandRUN egyik nagy erénye a helyszín. Solymár és Pesthidegkút környéke olyan terepet ad, ahol a futó egyszerre kap szépséget és feladatot. Erdei utak, gyorsabb szakaszok, meredekebb emelkedők, változó talaj, ritmusváltások — minden benne van, amitől a terepfutás nem monoton haladás, hanem folyamatos figyelem.
Száraz időben ez kaland. Esőben viszont ugyanebből a pályából könnyen lehetne „Solymári Csúszda- és Lelkiismereti Próba”. Erőpróba és kaland egyszerre. Sárban, nedves köveken, felázott erdei ösvényeken ez a verseny egészen más arcát mutatná. De akkor is csodálatos élmény lenne.
Ahogy a célban egy Hofi-féle kiszólás így hangozhatna: „Elvtársak, itt az út nem lett hosszabb, de a cipő elkezdett külön életet élni.”
Miért lehet ebből országos terepfutófesztivál?
Mert megvan benne minden fontos elem.
- Van családi program jellege.
- Van gyerekfutam, rövidebb táv, hosszabb kihívás, félmaraton és maraton.
- Van helyi identitása, mert Solymár és a környék nem csak díszlet, hanem a verseny karakterének része.
- Van sportértéke, mert a pálya nem simogat, hanem dolgoztat.
- Van közösségi ereje, mert a célban nem csak az számít, ki hányadik lett, hanem az is, hogy mindenki hozzáadott valamit a naphoz.
A tavalyi bemutatkozásról korábban több mint 300 indulót írtak, az idei eseményt pedig már 400 fős létszámlimittel hirdették. Ez azt mutatja, hogy a SzalamandRUN nem egyszeri ötlet, hanem növekedésre alkalmas helyi futóünnep.
A következő lépés az lehet, hogy még több környékbeli, budapesti, pilisi és országos terepfutó fedezi fel magának. Mert ez a pálya alkalmas arra, hogy kezdők első nagy erdei élménye legyen, haladóknak kemény tempófutás, profiknak pedig remek szezonközi erőpróba.
A SzalamandRUN Solymár idén is megmutatta, hogy a futás akkor a legszebb, amikor nem csak stopper van benne, hanem táj, család, közösség, hegy, erdő, izgalom és egy kis cél utáni nevetés is. Mert lehet, hogy a comb néha reklamál, a tüdő bead egy kérvényt, és az emelkedő egy pillanatra személyes sértésnek tűnik — de a célban minden összeáll.
Ott már mindenki tudja: ez nem csak futás volt. Ez egy igazi solymári terepkaland volt.
És mi lesz jövőre? Jövőre legyenek még többen. Mert a hegy ott lesz, az erdő vár, a SzalamandRUN pedig szépen lassan kinőheti magát az ország egyik legszerethetőbb családi terepfutó fesztiváljává.
Forrás: https://korido.hu/?2026SzalamandRUN_result | www.3x2s.hu
