Amikor a nőstény szúnyog közelebb repül következő áldozatához, már a szagot is érzi: az általunk kilélegzett levegőben található szén-dioxid vonzza őket a legjobban.
A szúnyogok azonban más szagokat is figyelembe vesznek, például a testmozgás közben képződő tejsav, a lehelletben megtalálható aceton vagy a női nemi hormon, az ösztrogén egyik bomlásterméke, az ösztradiol is vonzza őket, ezért a gyorsabb anyagcseréjű emberek, a nagy darabok és a kismamák ideális célpontok; utóbbiakat azért is csípik jobban, mert a testhőmérséklet is fontos számukra. Ikervizsgálatok feltárták, hogy egy-egy ikerpár tagjait hasonló mértékben szeretik a szúnyogok, tehát a genetikának is fontos szerepe van.
A legfrissebb feltételezések szerint azonban nemcsak az számít, mennyire vonzzuk a szúnyogokat, hanem az is, mennyire taszítjuk őket. A szúnyogok által kevésbé kedvelt emberek bőrén valószínűleg olyan vegyületek képződnek, amelyek elriasztják a szúnyogokat és elnyomják a csábító vegyületek hatását.
„A szúnyogok nem azért csípnek meg, hogy belőlünk táplálkozznak, ezt a célt a növények töltik be" – magyarázza Joseph Conlon, az Amerikai Szúnyogellenőrzési Szövetség tanácsadója. A nőstény szúnyognak petéi lerakásához van szüksége egy fehérjére a vérünkből.
A közhiedelemmel ellentétben sem a banán, sem a B-vitamin nem tartja távol a szúnyogokat. Vannak olyan fajok, amik a lábat és a bokát csípik meg előszeretettel, ezeket a lábon élő baktériumok vonzzák oda. Mások inkább a fejet, a nyakat és a karokat veszik célba, mivel itt melegebb a bőr.
A szúnyogcsípés mérete nem mutat összefüggést a kiszívott vér mennyiségével, csak attól függ, hogyan reagál az immunrendszer a szúnyog nyálára. Jó hír, hogy minél többször csíp meg bennünket egy adott szúnyogfaj, annál kevésbé fogunk reagálni a csípésre – sajnos azonban több mint háromezer szúnyogfaj létezik.
Forrás: hvg.hu