Bejelentkezés  \/ 
x
vagy
 Use Facebook account  Use Google account
x
2022. január 21. Péntek  Ma Ágnes napja van.  

Tájfutó világbajnoki címtől a magas hegyek csúcsáig - Weiler Virág interjú

  • Állapot: Aktuális

 Weiler Virág tájfutó világbajnok, atléta, hegymászó és természetjáró. Ezek "csak" Virág sportosabb oldalát mutatják be, ahhoz, hogy közelebbről megismerjünk egy ilyen színes egyéniséget, sokkal több mindent meg kellett kérdezni az interjúban. Eredményei és sikerei ellenére (vagy éppen azért) Virág nemcsak a terepen megélt kalandjairól, élményeiről mesél szerényen és hatalmas lelkesedéssel.

Tájfutó világbajnoki címtől a magas hegyek csúcsáig - Weiler Virág interjú Foto: Weiler Virag

BEMUTATKOZÁS

A tájfutás, a kirándulás, a természet szeretetét is mind szüleim révén ismerhettem meg már nagyon kicsi koromban. Mióta az eszemet tudom (vagy már talán régebb óta is :) ) hétvégéink szerves része a tájfutó versenyekre járás. Amíg még túl kicsik voltunk igazi pályán futni, kunyhót építettünk faágakból vagy kövekből rakodtunk gátat a patakra a többi tájfutó gyerekkel amíg a szülők futottak. Olyan képeket is találni, ahol a kisgyerekeknek tervezett szalagos pályán futunk úgy, hogy anya hátán a legkisebb öcsém, a középső öcsém fogja anya kezét, én pedig szaladok előttük.

A vadkempingezésbe is igen korán beleszoktunk, néhány éves korunk óta minden nyár kötelező egy hetes programja Erdély különböző területein vadkempingezni néhány másik baráti családdal. Így nekem az lett a norma, hogy szinte minden hétvégét a természetben töltünk vagy kirándulással vagy tájfutó versenyen vagy biciklitúrán.

Viszont sokáig a tájfutás nem élvezett első számú prioritást, ugyanis elkezdtem öttusázni 8-9 éves koromban, és 14 éves koromig az vált az életemmé. (Sokáig csak kéttusa: úszás és futás, majd a lövészethez is felnőttem). Öttusás koromban voltak igen nehéz időszakaim. Néha heti 15 edzés, heti 2-3 hajnali úszás és mellette sokszor hétvégén tájfutó versenyek, mert azokra a társaság, a megszokás, a sport szeretete miatt továbbra is jártam. 14 éves koromban végül az a döntés született, hogy abbahagyom az öttusát és onnantól a tájfutásra koncentrálok. Egy évvel később elkezdtem Kárai Kázmér atlétika edzővel készülni, úgyhogy azóta néha atlétikai versenyekre is készültem, de általánosan mindig is tájfutónak tartottam inkább magam, ott érzem otthon magam.

Most még elsősorban versenyzőként, tájfutóként vagy ismert, ami persze lehet, hogy hamar változik. Mesélnél kicsit a versenyzői énedről?

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Legszebb eredményemnek mindenképp a Tájfutó Főiskolás Világbajnokság első helyezésemet tartom. Óriási meglepetésként ért ott a győzelmem, nem hiszem, hogy bárki is számított rá és ráadásul magyar lány előttem sose került még pódiumra főiskolás VB-n. Elképesztő jó érzés volt látni, hogy mennyi embernek okoztam az eredményemmel örömöt, hogy több embert is sikerült megríkatnom boldogságukban.

Mégis talán egy másik sikerem a legemlékezetesebb számomra: svájci Junior VB sprint 4. helyezésem. Előtte indultam már 3 junior VB-n, de sose sikerült top 30-ba kerülnöm. Úgy gondoltam, hogy a top 6-ba kerüléshez születni kell és hát én nem oda születtem, szóval számomra az teljesen elérhetetlen. Így amikor befutottam a mezőny közepén indulva a 2. helyre teljes hitetlenkedés lett úrrá rajtam (tájfutásban nem egyszerre indulunk, hogy mindnekinek egyedül kelljen tájékozódnia és ne csak egymást kövessük).

Ettől a futástól kezdve hittem el, hogy én az élmezőnybe tartozom és innentől tudtam viszonylag stabilan jó futásokat abszolválni a világversenyeken. Hatalmas tanulság lett, hogy mennyi minden múlik azon, hogy az ember elhiszi-e, hogy képes valamire.

Atlétikából nekem egy nagyon-nagyon fontos futásom a Berlin Félmaratonon elért 1:16:11-es időm. Ahogy Molly Seidel (amerikai maratonfutó, Tokio olimpia 3. helyezett) mondaná: a felkészülésem egy teljes shit-show volt, mégis fejben elképesztően jól összeraktam a versenyt, hihetetlenül tudtam küzdeni és legyőzni saját magamat, a vállamon ücsörgő kisördögöt. Szinte semmire nem emlékszem az utcákból, ahol futottunk, annyira flow állapotba kerültem vagy zoom out-oltam, ki hogy szereti hívni.

weiler virag tajfutas hegymaszas terepsport cancan

2018-ban kaptam sportösztöndíjat a University of Portland egyetemre és ott tanultam másfél évig és edzettem, versenyeztem az egyetem atlétika és mezei futó csapatában. Első évemben kijutottunk a Nationals-re az egyetem történelmében 2. alkalommal. (Ez az év legrangosabb versenye, ahova csak a legjobb 25 egyetemi csapat szerez kvalifikációt.)

Teljesen szürreális élmény volt 300 másik szuper fitt lánnyal felállni a rajtvonalhoz egy szál futóbugyiban, ujjatlanban és karmelegítőben a havas pályán és egy 3.10-es ezerrel kezdeni az emelkedős 6 km-es pályát. Végül a 200. hely környékén futottam be, teljesen lesokkolt a mezőny erőssége, otthoni szemmel felfoghatatlan. Felemelő érzés úgy futni, hogy nem saját magadért küzdesz, hanem a csapatért, ami végül a 12. helyen végzett óriási örömünkre.

Az előzmények alapján nem kell külön átkötés a túrázáshoz, mert mindig is a terepen voltál. Futva vagy gyalog. Mégis mi volt az, ami a mai aktív túrázóvá tett téged?

Túrázás téren az elmúlt 1-2 évben kezdtem belevágni nagyobb dolgokba. Korábban a futás köré volt építve az életem, kielégített néhány Magas-Tátrai csúcs meghódítása, erdélyi kirándulások. Aztán amikor Portlandba költöztem, elkezdtek vonzani a környéken lévő magasabb hegyek. Megláttam a Mount Saint Helens elképesztő kráterét a repülőről és tudtam, hogy nekem oda fel kell jutnom. Kiderült, hogy engedély szükséges hozzá, így végül több mint egy évet kellett várnom a feljutásra, de akkor óriási katarzisként éltem meg a csúcsra lépést elképesztően gyönyörű időben. Ha nincs mellettem egy félig ismeretlen srác, tényleg potyogtak volna a könnyeim. A kapmuszunkról tisztább időben látni lehetett Mt Hood csodálatos csúcsát (3429m), ami szintén bakancslistára került. Akkor még az égvilágon semmit nem tudtam a magashegyi túrázásról, tudtam, hogy ennek nem most van itt az ideje, úgyhogy ez a hegy néhány Washingtoni vulkánnal egyetemben a mai napig maradtak a bakancslistán.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Hogyan folytattad itthon?

Amerikából való hazatérésem nyarán jött el a pillanat, hogy két barátnőmet sikerült rávenni (nem kellett sokat győzködni őket :D ), hogy nyáron menjünk el egy magasabb hegyet megmászni Ausztriában. Végül a Grossvenedigerre (3666m) esett a választás, mivel kevéssé technikás, de mégis Ausztria harmadik legmagasabb hegye. Youtube-on nézegettünk videókat a mászásról, olvastunk blogbejegyzéseket, beszereztünk beülőket, hágóvasat, jégcsákányokat úgy, hogy egyikünknek se volt semmi tapasztalata. Végül elképesztően jól sikerült a mászás, teljesen tiszta éggel ajándékozott meg az időjárás és minden tökéletesen alakult. Azt mondanám, hogy itt estem szerelembe a magashegyekkel.

Azóta persze tudom, hogy egy gleccser nem játék és sokszor pont az okozza a veszélyességét, hogy nem látszik veszélyesnek, úgyhogy nulla tapasztalattal rendelkező csapattal senki ne menjen gleccserre, még akkor se, ha rengeteg jól sikerült ilyen sztori van, mert mellette vannak nagyon rosszul végződők is.

Egy másik emlékezetes túrán Észak-Olaszországban töltöttünk 5-6 napot egy baráttal, ott hajtottuk álomra a fejünket, ahol épp ránksötétedett (ez volt kocsi melletti bivakolás, szakadó esőben a kis colt-ban *kényelmes* éjszaka eltöltése vagy szintén esőben, sötétben feltúrázás egy bivakházhoz), patakban, tóban mosakodtunk, futottunk, túráztunk, siklóernyőztünk, sziklát másztunk, mikor épp mihez volt megfelelő az időjárás. Teljesen magával ragadott ez a fajta szabadság, amikor semmi nem köt sehova, csak az időjárás és a kedvünk határozza meg mikor hova megyünk és mit csinálunk. Egyik nap se lett életem legkalandosabb napja, de a szabadság érzése, amit átéltem ott teljesen magával ragadott.

weiler virag tajfutas hegymaszas terepsport bivac

A nyáron lehetőséget kaptam, hogy tagja legyek a Pakisztáni Laila Peak (6096m) Expedíciónak. Életre szóló élménnyé nőtte ki magát és óriási hatást gyakorolt a jövőképemre. (Erről a kalandról nehéz röviden írnom, ha valakit érdekel, személyes élményeimről írtam néhány blogbejegyzést: https://viragweiler.home.blog/2021/07/14/pakisztan-1/ )

Általánosságban nekem minden magashegyi csúcstámadás különleges, semmivel nem összehasonlítható az érzés, amikor hajnalban mászol a sötétben a fejlámpád és csillagok fényében a világtól teljesen elszigetelve. Egyszerre érzem magam elképesztően aprónak és hatalmasnak, egyszerre elképesztően halandónak és mégis ezekben a pillanatokban érzem leginkább, hogy élek. Aztán elkezdenek derengeni a horizonton a hajnal első fényei és mire a világ felébred, te már fent is vagy a tetején és onnan szemléled a lélegzetelállító kilátást.

Ennyi aktivitás, főleg a versenyzés mellett kell az edzésekről is beszélni. A rendszeres edzésmunka a versenyzőknek magától értetődő, de egy aktív természetjárónak is jó, ha tudatosan, rendszeresen készül. Te hogyan állítod össze az edzésprogramodat?

Mivel a tájfutást és atlétikát viszonylag párhuzamosan űztem, a legnagyobb különbséget a felkészülésben az adott időszak célversenye határozta meg. Amikor például a félmaratonra készültem, nem mentem terepre futni, nagyobb hangsúlyt kaptak a hétvégi hosszú futások bennük tempóval. Amikor épp tájfutásra készültem (az erősségem a sprint szám, amit általában városban rendeznek meg), akkor több gyorsító edzést iktattunk be és igyekeztem minél több technikai edzésre, versenyre elmenni előtte. Illetve tájfutásra nagyon fontos az adott terepre való felkészülés, amikor megadatott a lehetőség, mentünk előtte a környékre edzőtáborozni, ha nem, akkor csak hasonló terepek térképeit nézegettük, átmeneteket tűztünk rá, elemeztük őket. A sprint terepek városai le vannak tiltva a világversenyek előtt, úgyhogy bemenni nem szabad, de a "google streetview" segítségével tudunk körülnézni és ismerkedni valamennyire a város jellegével.

weiler virag tajfutas hegymaszas terepsport sprint

A sport mindig sok barátot, ismerőst is jelent. Neked hogyan alakultak a személyes kapcsolataid?

A legtöbb barátom a sportnak köszönhető, nagyon sokáig a tájfutó körökből kerültek ki a legszorosabb kapcsolataim, majd a portlandi futócsapatban szert tettem sok barátra a világ különböző pontjairól, egy holland sráccal és egy brit lánnyal pedig életre szóló barátságunk alakult ki, aminek az ápolását sajnos a távolság nem könnyíti meg és így coviddal pedig extrán nehéz újra találkoznunk. De Simonnal például életcélunk, hogy közösen elmenjünk egy Rammstein koncertre :D Tájfutásban a nemzetközi mezőnyt is viszonylag jól ismerem köszönhetően a sok világversenynek, december közepén például meglátogatom egy ír barátomat Dublinban.

Sokféle outdoor sportban kipróbáltad magadat. A legtöbb valamennyire függ attól, hogy milyen felszereléssel, eszközzel indulsz el, hiszen a tájfutásban sem mindegy a cipőválasztás vagy a hegymászásnál a hátizsák. Melyek azok a felszerelések, amelyeket kiemelnél?

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Tájfutáshoz van spéci bozótruhának nevezett öltözetünk, ami extra jól bírja az erős megpróbáltatásokat. Ha erdőben futunk, akkor szöges cipőt húzunk, ha parkban, akkor gumistoplisat, városban pedig rendes futócipőt. A terepfutás világába mostanában kezdtem elkezdeni betekinteni és felfedezni a felszereléseket, mint a ruházat, futómellény vagy a bot használata. Mivel a magashegyi túrázásban, sziklamászásban még zöldfülű vagyok, nagyon sok felszerelésem hiányzik még. Őszig az eszközök nagy részét kölcsön tudtam kérni, úgyhogy csak azóta kezdtem el beszerezni sajátokat és mivel ezek nem épp olcsó hobbik, ráadásul preferálom a használt ruhákat, eszközöket mind a pazarlás utálata, a környezetvédelem és nyilván anyagi okokból is, így még messze nem sikerült minden szükségeshez hozzájutnom. Például még mindig várat magára egy igazán jó matrac megvétele, hogy ne kelljen kettőt cipelnem hóban alváshoz. Plusz ez egy soha véget nem érő mulatság, ahogy jutok el magasabb szintekre, úgy nő a szükséges felszerelések száma. Ráadásul egyre több sport ragad magával, mint a siklóernyőzés és a sítúrázás, úgyhogy lassan nem csak anyagi gondok lesznek, de a hátamon se fogom elbírni a felszereléseimet :D

Ezek szerint nálad is evés közben jön meg az étvágy... Ebben a folyamatban milyen hibákat követtél el, amelyeket viszonylag könnyű lett volna elkerülni? Hátha az Olvasóknak megspórolod a rossz tapasztalatokat...

weiler virag tajfutas hegymaszas terepsport mountain top

Több amatőr hibát is követtem már el a kalandozások során, a legdurvább a Pakisztáni gagyi leeresztős matrac esete. Úgy gondoltam megleszek én egy 10 éves felfújhatós matraccal Pakisztánban, ha már vettem egy extra meleg hálózsákot (The North Face Green Kazoo). Az alaptáborban minden rendben alakult, még félig meg is bántam, hogy ennyire meleg zsákot vettem, mivel ott kaptunk egy plusz matracot és nem is esett fagypont alá a hőmérséklet. Viszont amikor 5200-n kiépítettük az egyes táborunkat és ott is aludtunk a havon, világossá vált, hogy egyrészt le is ereszt a matrac, másrészt magam alatt lehet akármilyen vastag pehelyréteg, az nem véd a hidegtől, ugyanis a pehely pont a megtartott levegő miatt szigetel jól, szóval ha fekszem rajta és kinyomom a levegőt belőle, nem sokat ér. Minden felesleges ruhánkat magam alá pakoltuk, de még úgy is sugárzott a talajból a hideg. Végül az lett a megoldás, hogy oldalra fordultunk Ákossal mindketten és így felszabadult az ő minőségi matracán hely a popsimnak és derekamnak. Még így is sikerült viszont egy elég erős felfázást összeszednem, fájt az oldalam (valószínűleg a vesém), vizeletvisszatartási gondokkal küzdöttem és amikor leértünk a hegyről az első városba, 40 fokos lázam lett (nem tudni, hogy ez a felfázással volt-e összefüggésben, de előfordulhat).

weiler-virag-tajfutas-hegymaszas-terepsport_lake.jpg

Másik emlékezetes hiba a Grossvenedieren való első gleccsertúrán történt, ahol nagy lazán nem kentem be magam naptejjel, mert hogy nem vagyok az a könnyen leégős típus. Na másnap reggel azzal fogadott drága barátnőm, hogy Trump-narancssárga a fejem és a számon is kis vízhólyagok jelentek meg a megégéstől, neki pedig az egész ajka felhólyagosodott. Trump fejből aztán néhány napra foltos bocikává alakultam. Úgyhogy azóta ha havas túra, faktoros szőlőzsír és naptej mindig van nálam.

Ugyanide egy már nem vízhatlan igen belépő kategóriájú bakancsban mentem. Mivel a hó állaga igen jó volt, nem okozott itt nagy kellemetlenséget, de könnyen alakulhatott volna ez máshogy is.

Jó bakancs kulcsfontosságú és ráadásul nekem van egy fura fétisem a magashegyi bakancsok felé, nem is tudom, hogy érzem-e magam más öltözékben annyira szexinek mint a magashegyi bakancsomban, úgyhogy már csak amiatt is megéri :D

A természetjárással, az outdoor tevékenységekkel kapcsolatos tapasztalataidnak sokan hasznát vehetnék, hiszen sokféle helyről szerezted ezeket. Mi lenne a legfontosabb néhány tanácsod?

Az általános tanácsom bármilyen sporthoz csak annyi, hogy az alázatos munka kifizetődik egy idő után. Nekem sose volt elég önbizalmam, hitem magamban nagyot álmodni, mégis eljutottam egész szép eredményekhez, mert tettem bele kemény munkát hétről hétre, évről évre.

weiler virag tajfutas hegymaszas terepsport trail

A tájfutás egy igen összetett sport (pont ezért szeretjük), úgyhogy ott időbe telik, míg az emberben összeáll a kép, szerez elég tapasztalatot. Nekem nagyon sokat segített a korai sportmúltam, egy biztos alapot adott a sok úszóedzés a keringésemnek, állóképességemnek anélkül, hogy a növekvésben levő szervezetem ízületeit terheltem volna. Illetve sokáig nem jöttek a nemzetközi sikerek, addig a társaság adott óriási motivációt. Elképesztően imádtam válogatott eseményeken részt venni, az év egyik legjobb hete volt mindig az ifi EB vagy épp junior VB a legjobb barátaim között. Aztán pont mikor elkezdtek jönni a sikerek ez a biztos baráti társaság széthullott, úgyhogy onnantól kezdve már sokkal inkább a sikerek és az edzőm (Kárai Kázmér) hite adták a motivációt a folytatáshoz. Amerikában pedig 30 lánnyal együtt edzettem, mindig volt hasonló formában valaki, együtt álmodtunk, együtt küzdöttünk, ami semmi mással nem hasonlítható össze.

Úgyhogy az általános tanács: találj magad mellé társaságot vagy egy edzőt, aki hisz benned akkor is, amikor te már nem.

A túrázásban pedig mindenképp olyan társasággal lépj szintet, ahol vannak tapasztaltabb, hozzáértő emberek, akik tudják ténylegesen mire készültök és mi szükséges hozzá, fel tudják mérni a kockázatokat reálisan. Én igen nagy lépésekben haladtam (mondhatni bután nagyban), de a Venedigeres mászáson kívül nagy tapasztalattal és tudással rendelkező emberekhez csapódtam, akikben megbíztam.

Ha jól tudom már befejezted az egyetemet. Hogyan tovább?

Miután júniusban befejeztem az egyetemet, nem fogadtam el az állásajánlatot a gyakornoki helyemen, hanem úgy döntöttem körülnézek kicsit a világban. Szeptember óta az Alpokban járkálok, általában workawayezem (önkénteskedés különböző helyeken, heti kb 20-24 óra munkáért cserébe szállás és étkezés jár), de volt hogy couchsurfingeztem vagy megesett az is, hogy kint aludtunk Chamonix mellett a folyóparton egy workaway helyen megismert nagyon jó barátnőmmel, mert nem volt szállásunk aznapra. Egyelőre nem tudom hova visz az utam, nincsenek konkrét terveim, élvezem az életet a hegyekben, a kétkezi munkát, új készségeket tanulok, például már profi kecskefejő, pásztor, szobafestő és faaprító vagyok :D. Egyszerre ijesztő is és izgalmas is ez a tervek nélküli élet, idáig mindig megvolt a biztos következő lépés, következő cél, konkrét terv, most pedig néha azt se tudom aznap hol alszom, teljesen új élmény.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

És a futás, tájfutás?

Ami a futást illeti, vannak még nagy céljaim vele, de sajnos 2 éve volt egy bokasérülésem, ami azóta se javult meg teljesen és ez folyamatosan apróbb sérüléseket vált ki, úgyhogy egyelőre ezeket a célokat nem osztanám meg, mivel nem tudom hogy a testem is együttműködik-e az elérésükben. De azt elárulhatom, hogy szeretném a futásnak egy számomra új szakágában is kipróbálni magam :) A hegyektől pedig azt hiszem sose fogok eltávolodni, egyelőre a célom megtanulni minél többet a magashegyi mászásról, a lavinákról és minél több hegyre feljutni.

Álmaim persze már most is vannak, de majd akkor válnak ezek valós célokká, ha lesz elegendő tudásom végre is hajtani őket, illetve belőni a vállalkozásaim kockázatát reálisan.

Köszönöm a beszélgetést!

 

Utoljára frissítve: péntek, 10 december 2021 12:32

1 hozzászólás

  • Balogh Áron 2021. december 12

    nagyszerű interjú! milyen céljaid vannak 2022-ben? hegycsúcsokra gondoltam :-)

    Jelentés

Új hozzászólás

Edzés, támogatás

A terepsport.hu a X2S TEAM multisport csapattal és edzőivel várja a felkészüléssel, edzéssekkel kapcsolatos kérdéseket. Csapat vagy személyi edzéseken is állunk az érdeklődök rendelkezésére.

Életmód tanácsok

Szakembereink a legtöbb életmód témában rövid időn belül választ tudnak adni. Elsősorban a természetgyógyászattal kapcsolatosan, de tagjaink között orvosok is várják a kérdéseket.

Táborok, csapat

A terepsportok legaktívabb és legeredményesebb magyar csapata a X2S TEAM. Tagjai közé várja azokat, akiknek a kalandok és a kihívások az élet mindennapos részei.

Kapcsolatok

Aktív kapcsolataink vannak a hazai és nemzetközi szervezetekkel, versenyrendezőkkel, így szinte bármilyen sporttal, versennyel kapcsolatos kérdésben nagy valószínűséggel tudunk segíteni.

Top Tweets

Magnum Assault Tactical 5.0 - vegán taktikai és túra bakancs https://t.co/fgnIwaMTCY ##terepsport #x2steam #salomon #offroad @eththv által
Elite Challenge XV. A kihívás adott, tedd magadévá a sikert! https://t.co/s3UxUKISuv ##terepsport #x2steam #salomonhttps://t.co/fKEq8joymG
Az őrült terepfutó ikonja - Takács Krisztián Csipi https://t.co/IEEB0NUavK ##terepsport #x2steam #salomon #offroadhttps://t.co/F8soCS8PO7

Maradjunk kapcsolatban!

Budapest, Solymár
T: +36 30 48 88 261
T: +36 70 70 84 474

X2S TEAM - terepsport felsőfokon

Magyarország legeredményesebb terepsport csapata a X2S TEAM

2005 óta 100+ bajnoki címet érdemeltek ki a sportolók, 2000+ eseményen vettek részt, a kiemelt médiamegjelenések száma 200+ (TV, magazinok, rádió interjúk) és a csapat 50+ rendezvényt szervezett.

Legyál Te is tagja ennek a közösségnek!

Amiért érdemes belépned a csapatba:

  • közös edzések, versenyek itthon és külföldön
  • egyedi megjelenés, csapatmez
  • váráslási kedvezmények
  • máshol nem megtalálható MULTISPORT érzés

Itt jelentkezhetsz, érdeklődhetsz duplanyil

Hivatalos

A www.terepsport.hu weboldal hivatalos tartalma.

 

Hivatalos

Oldaltérkép


 

Ars poetica

Rólunk

 

A figyelmedbe ajánljuk...

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Az oldal használatával elfogadod a sütik használatával kapcsolatos irányelveket.

(Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016/679 RENDELETE szerint)