Tóth Viktor

Tarragona most nemcsak napfényt, tengeri levegőt és mediterrán képeslap-hangulatot adott, hanem komoly magyar triatlonsikereket is. Mocsári Bence újra Európa-bajnok lett paratriatlonban, Dévay Márk 5., Kropkó Márta pedig 6. helyen zárt az olimpiai távú elit Európa-bajnokságon. Ez az a hétvége, amikor a magyar triatlon nem kopogtatott az európai élmezőny ajtaján — inkább sportosan benyitott, bocsánatot kért, majd elfoglalt egy jó helyet az asztalnál.

Magyar triatlonsikerek, Ironman 70.3 eredmények, XTERRA Belgium, trail running Európa-bajnokság, OCR-kitekintő, gravel rekordok és katonai állóképességi hírek – a hét legfontosabb terepsport és outdoor eseményei röviden, linkekkel, nevekkel és eredményekkel.

A LifeClass Hotels & Spa Portorož európai roadshow-ja

Könnyű odajutni, de nehéz elszakadni – ez az élmény kísérte végig a LifeClass Hotels & Spa Portorož európai roadshow-ját, amely április 21-én Prágában indult, majd Budapesten folytatódott. A szlovén Adria partján található, folyamatosan fejlődő üdülőkomplexum a roadshow keretében mutatkozott be a közép-európai piacokon, így a cseh és a magyar média, valamint a turisztikai szakma képviselőinek.

Van egy általános kozmikus szabály – amit leginkább az Ankh-Morpork-i sikátorok tapasztalt lakói és a kocsmai verekedések veteránjai ismernek –, miszerint ha egy emberről messziről ordít, hogy képes puszta kézzel csomót kötni a gerincedre, azt jobb elkerülni. Ha pedig ez az ember mellesleg Tom Hardy, akkor egy jiu-jitsu versenyen a győzelmi esélyeid drasztikusan lecsökkennek, még mielőtt a bíró egyáltalán elindítaná a menetet.

Ethan Suplee sokaknak Randy Hickey a My Name Is Earl-ből, másoknak Louie Lastik, a nagyszívű amerikaifutball-játékos a Remember the Titans-ből. Aztán egyszer csak megjelent szakállal, izommal, olyan vállal, mintha közben egy kisebb vidéki vasútállomást is hazacipelt volna. De nem az a lényeg, hogy „nézdmá', lefogyott a színész”, hanem az, hogy egy ember megunta, hogy a teste legyen a hedonista vezető, a múltja pedig az iránymutató.

Youri Keulen úgy érkezett az Ironman Brazil rajtjához, mint a középtáv egyik fiatal (Ironmanhoz fiatal, 1998-as születésű) és nagy ígérete. Úgy távozott, mint minden idők leggyorsabb teljes távú Ironman-debütánsa, Kona-kvalifikációval, 7:33:21-es idővel, és egy szemtelenül harsány üzenettel a mezőnynek, hogy a "fiatalság nem bolondság".

Tyler Andrews amerikai ultrafutó és magashegyi gyorsasági mászó új, oxigénnel támogatott Everest-csúcsidőt állított fel: az Everest-alaptábortól 9 óra 55 perc alatt érte el a 8848 méter fölötti csúcsot. Ez nem sima „gyors mászás”, nem is egy hosszú emelkedő a napsütötte Alpokban, ahol egyes csúcsokon még büfé is van. Ez a Khumbu-jégesés, a magashegyi táborok, a ritkuló levegő és az éjszakai Himalája világa — csak éppen döbbenetes tempóban.

Az 54-es kihívás nem egyszerű verseny. Inkább olyan, mintha egy teljesítménytúra, egy tájékozódási futás, egy katonai túlélőgyakorlat és ezer fifikás feladat, amit a különösen rosszindulatú Kapanyányimonyók gyúrt volna össze számunkra erre a hétvégére. Aztán a manó a végén még odafirkantotta: „Úszás felszerelésben kötelező. Kétszer.”.

Bakonyi éjszakák, katonai jellegű feladatok, tájékozódás, úszás felszereléssel, csalános átvágások és döntések, amelyek kilométerekben mérik a hibát. Az 54-es kihívás nemcsak verseny, hanem kaland: nagyon nehéz, de már megpróbálni is hatalmas élmény.

Maraton 8 óra alatt? Nem nagy szám. Hacsak... Van, aki frissítőpontnál banánt kér, van, aki gélt, Sam Flannery viszont benzinnel járt volna a legjobban, mert úgy döntött: neki a maratonhoz kell még egy 1300 kilós autó is. Nem, nem abban ülve tette meg a távot. A 19 éves ausztrál sportoló május 17-én, az ipswichi Willowbank Raceway pályáján teljesítette a 42,2 kilométeres távot autóhúzással, miközben a fiatalok mentális egészségéért gyűjtött adományt. A teljesítmény egyszerre volt rekordkísérlet, brutális állóképességi próba és jótékonysági üzenet: senki ne maradjon egyedül, amikor igazán nehéz a teher.

Terepsport megfogalmazásban: "Annak a terhét viszem, aki maga nem tudja cipelni."

Az elmúlt hét ismét megmutatta, hogy az állóképességi sport nem egyetlen műfaj: lehet 111 kilométer a Pilisben, kézzel megmászott Everest, sivatagi bikepacking, OCR Eb-előszél és féltávú triatlon a világ különböző pontjain. És persze ott van a hét negatív díszvendége is: az Enhanced Games, ahol a sport már nem hősies küzdelemnek, hanem kísérleti termékbemutatónak kezd látszani.

A Salomon Ultra-Trail Hungary 2026 eredménylistája mostanra már szépen kirajzolja a hétvége fő történetét: az UTH ismét "nagyot futott", hiszen a Pilis és a Visegrádi-hegység idén is tökéletes környezet volt a terepfutáshoz, a mezőny pedig lelkes és erős. Volt benne magyar ultra-győzelem, nemzetközi dobogó, női abszolút top 5-ös teljesítmény, szoros befutók, és néhány olyan időeredmény, amelynél néhányan biztosan megkérdezik: „biztos terepen mentek ezek?”

Május 22. a biológiai sokféleség világnapja. A 2026-os hivatalos mottó: „Acting locally for global impact”, vagyis nagyjából: helyben cselekedni, globálisan hatni. Magyarul: nem kell rögtön megváltani az esőerdőt, elég lehet először nem letaposni a saját ösvény melletti rétet, nem flexelni tarvágással a Pilis szélén, és nem úgy tekinteni a természetre, mint egy ingyenes kültéri fitneszteremre, amit takarítson el utánunk valaki más.

Rustam Nabiev, a két lábát elvesztő orosz hegymászó május 20-án, nepáli idő szerint 8:16-kor érte el a Mount Everest csúcsát – a beszámolók szerint protézis nélkül, a testét gyakorlatilag a karjaival húzva fel a világ tetejére. Ez nem egyszerű „inspiráló sztori”. Ez egy olyan magashegyi teljesítmény, amelyet tanítani fognak és nagyon sok embert fog inspirálni.

A hét legnagyobb terepsportos robbanása egyértelműen a Zegama-Aizkorri volt: a baszk hegyek ködben, sárban és szurkolói őrületben ismét világklasszis versenyt adtak. Közben Magyarország a jövő hétvégi Ultra-Trail Hungaryra készül, az OCR-esek pedig már Irun felé néznek, ahol május végén Európa-bajnokot avatnak.

Van egy kis falu Baszkföldön, ahol az év 364 napján a csendet legfeljebb a tehénbőgés és az eső kopogása töri meg. Aztán eljön május közepe, és Zegama hirtelen átváltozik a világ leghangosabb, legőrültebb és legpárásabb sportbölcsőjévé. A Zegama-Aizkorri nem egy szimpla terepfutó verseny. Ez egy kollektív, önkéntes hallucináció, ahol 500 futó rohan fel a sziklákra, miközben harmincezer baszk üvölt az arcukba úgy, mintha az életük múlna rajta. Vagy legalábbis a baszk függetlenség.