Tóth Viktor

Rachel Entrekin nem egyszerűen megnyerte a Cocodona 250-et. A 34 éves amerikai ultrafutó az arizonai sivatagból a hegyekig vezető, több mint 400 kilométeres pályán első nőként győzött összetettben, és közben megdöntötte a verseny abszolút pályacsúcsát is. A Cocodona eddig is az ultrafutás egyik legnagyobb, legporosabb, legálmatlanabb kalandja volt – most viszont kapott egy olyan történelmi fejezetet, amit még a frissítőpontokon is csak állva illik mesélni.

Van az a futó, aki a Marathon des Sables után leül, leveszi a cipőjét, és három hétig gyanakodva néz még a lépcsőre is. Des Linden nem ez a futó. Ő egy héttel a Szahara után lefutotta a Boston Marathont. Nem is akárhogyan! Mert úgy látszik, Amerikában is van Csipi-féle iskola: ha vége egy nagy menetnek, lehet keresni a következő rajtvonalat.

Hawaiin, Oahu szigetén zajlik az első Pacific Land Forces Team Readiness Challenge, az U.S. Army Pacific új, nemzetközi csapatszintű katonai erőpróbája. A verseny egyszerre outdoor túlélőiskola, taktikai feladatmaraton és szövetséges „bizalomedzés”: dzsungel 10K, 8 mérföldes ruck, tájékozódás, akadályok, lövészeti és csapatfeladatok – vagyis minden, amitől a résztvevőknek nincsen igénye az esti kondizásra.

A hétvége megint nem hagyta pihenni az állóképességi sportok rajongóit: Lehmann Csongor a WTCS Samarkand dobogóját ostromolta, Kropkó Márton megmutatta, hogyan kell szétúszni egy világelit-mezőnyt, Hayden Wilde Szingapúrban T100-történelmet írt, az Everest útvonala újranyílt, Kaliforniában pedig a Canyons by UTMB 100K hozta az ultrafutó tűzijátékot.

Május 1-én megkezdődött Szófiában a Sri Chinmoy 10 napos ultramaraton, a többnapos futás egyik különösen kemény, extrém versenye. A magyar színekben induló Rakonczay Gábor esélyesként állt rajthoz, és az első napok alapján nem is udvariaskodni érkezett: a hivatalos eredményközlés szerint három nap után 405,845 kilométerrel vezeti a férfi mezőnyt.

A maratoni futás történetének egyik legnagyobb fala ledőlt: a kenyai Sabastian Sawe 1:59:30-as világcsúccsal nyerte meg a 2026-os London Marathont, vagyis hivatalos, versenykörülmények között elsőként futott két órán belüli maratont. Ez már nem egyszerű sporthír, hanem az a pillanat, amikor a stopperóra is levegő után kapkod.

Egyetlen hétbe belefért a teljes terepsport-univerzum: világszintű triatloncsaták, amerikai ultrafutó-parádé, katonai állóképességi őrület, magyar szabadtüdős világcsúcs és egy Everest-szezon, amelyet egy 30 méteres jégtorony állított meg.

Az elmúlt napokban a terepsport hírei megint bebizonyították, hogy az állóképességi sportokban nincs „normális hétvége”. Legfeljebb olyan, amikor az egyik ember 100 kilométert fut hegyen-völgyön, a másik 42 kilométert menetel hátizsákkal, a harmadik egy levegővel merül 105 méterre, a negyedik pedig az Everest alaptáborában nézi, hogy egy házméretű jégszörny mikor engedi tovább.

Kristian Blummenfelt ismét megmutatta, miért tartják a hosszútávú triatlon egyik legfélelmetesebb versenyzőjének: április 18-án megnyerte a Memorial Hermann IRONMAN Texas North American Championshipet 7:21:24-es idővel, miközben a nőknél honfitársa, Solveig Løvseth győzött, a férfiaknál pedig Casper Stornes is dobogóra állt. A texasi diadal nem csak önmagában hatalmas siker, hanem azért is, mert tökéletesen illeszkedik Blummenfelt március vége óta tartó menetelésébe: Geelong, Oceanside, Texas – három nagy győzelem, szinte megállás nélkül.

Három nap, alig több mint egy óra alvás, 100 km feletti táv, nehéz terhek, technikai próbák, vízi feladatok és mentális daráló: a 2026-os Best Ranger Competition megint bebizonyította, hogy itt a hátizsák nem kiegészítő, hanem jellempróba. A csapat nemcsak társak összessége, hanem együttműködő egység. A Team 49, Sgt. Drew Schorsch és Spc. Caleb Godbold győzött, miközben a 75th Ranger Regiment a teljes dobogót besöpörte.

A Boston Marathon idén is megmutatta, miért több egyszerű országúti futóversenynél: a kerek 130. eseményre 30 000 fős mezőnyt vártak, közel 130 országból és az Egyesült Államok mind az 50 államából, ráadásul 2026-ban a szervezők a korábbi négy helyett hat rajthullámmal indították útjára a mezőnyt, hogy gördülékenyebb legyen a Hopkintontól a Boylston Streetig tartó nagy futam. John Korir káprázatos pályacsúccsal hálálta meg a fantasztikus hangulatot.

A TOUGH RUCK nem egyszerű sportesemény a legendás Boston Maratonnal közösen, hanem maratoni távú terheléses emlékmenet: 42,2 km (26,2 mérföld), kötelező súly a háton, katonás fegyelem és egy ügy, amely túlmutat az eredménylistán. A 2026-os concordi eseményen 875 célba érő teljesítette a próbát, miközben a mezőny több mint 1,49 millió dollárt gyűjtött a Military Friends Foundation támogatására.

Két, a 11. légiszállítású hadosztályhoz tartozó amerikai katona sérült meg Alaszkában, a Joint Base Elmendorf–Richardson gyakorlóterületén, amikor egy tereptájékozódási kiképzés során medvével kerültek szembe. A hivatalos közlések szerint a katonák "bear spray"-t használtak, és ezzel tudták visszaverni az állatot. A hatóságok és a hadsereg vizsgálja az eset körülményeit.

A szabadtüdős búvársport a csend és a nyugalom sportja. Nem villognak a vakuk, nincsen ordibáló kommentátor, nincsen zajos tömeg. Csend, béke, eltökéltség, fegyelem, belső rend — és persze a mélység és a hatalmas víztömeg, no meg egy-egy olyan eredmény, amelytől az egész sportvilág egy pillanatra visszatartja a lélegzetét. Törőcsik Zsófia most ilyet mutatott be: a beszámolók szerint az AIDA Mabini Depth Quest – Season 4 versenyen 105 méteres free immersion merülést teljesített a Fülöp-szigeteken, ami világcsúcs-értékű eredmény.

(Még nincsen hivatalosan elismerve, de kicsi az esélye, hogy hiba lenne a hitelesítésben.)

Az új-zélandi futó és büntetőügyvéd 2024 eleje óta minden nap 51 kilométert teljesít, és már az 1000 egymást követő ultramaraton felé közelít.

Napi 51 kilométer, már több mint 800 napon át, pihenőnap nélkül 2024. január 1. óta. Shannon-Leigh Litt már most messze túlszárnyalta a Guinness jelenlegi női rekordját, és ha eljut 1000 egymást követő ultra-napig, az állóképességi sport egyik legkülönösebb és legnagyobb teljesítményét írhatja be az eddigi rekordok mellé.

A 2026-os Paris–Roubaix hétvégéjén a női verseny magyar szempontból Vas Kata Blanka miatt marad emlékezetes: az SD Worx–Protime bringása bekerült a döntő négyes szökésbe, és végül a 17. helyen zárt. A férfiaknál Wout van Aert és Tadej Pogačar vívott nagy párharcot, amelyet a belga klasszis nyert meg a roubaix-i velodromban.