A verseny különlegessége, hogy az útvonal egy része a floridai mocsarakban vezet, vékony, ingatag pallókon kell futni egyik fától a másikig, miközben a mocsarakra jellemző állat- és növényvilág ad különleges hangulatot a futásnak. Minden futó kap egy vészjelző sípot, amivel veszélyes helyzetben (aligátor vagy kígyó támadás) figyelmeztetést küldhet a szervezőknek és a többi futónak. A versenyt nehezíti a mocsári növényzet, hiszen nincsenek tiszta nyomvonalak, a liánok és a gyökerek állandó figyelésre kényszerítik a versenyzőket.
A versenyen 50 mérföld, 50 és 25 km távok közül választhattak az indulók.
Soha nem nézem meg a pályát verseny előtt és azt sem hogy kik indulnak. Ez nem hanyagság a részemről, tudatosan csinálom így. Álltálában, verseny közben csak a jó dolgokra gondolok és szerencsére vannak órák amikor teljesen kikapcsolok. Szeretek futni, de nem szeretnem, hogy az életem csak a futásról szóljon.
Nagy Katalin ritkán fut terepversenyeken, elsősorban olyan versenyek fűződnek a nevéhez, mint a Spartathlon, a magyar Ultrabalaton győzelmek és több US ultramaraton rekord. Jelenleg Amerikában él, de edzője magyar.
Katival készített korábbi interjúnk itt olvasható.
Forrás: Fotó: Nagy Katalin, www.evergladesultras.com
