Bejelentkezés  \/ 
x
vagy
 Use Facebook account  Use Google account
x
2024. február 23. Péntek  Ma Alfréd és Mirtill napja van.  

Józsa Gábor a terepen és a betonon is otthon érzi magát Kiemelt

  • Állapot: Aktuális

Olimpikon, aki terepen és országúton is csúcstartó? Aki nem fél a terep adta kihívásoktól, de a sebességét a legjobb hosszútáv futók szintjéhez méri? Fiatal kora ellenére máris számtalan nemzetközi és hazai siker bizonyítéka tölti ki az életrajzát. Ő Józsa Gábor, aki bajnoki címmel rendelkezik maratonon, tájfutásban, atlétikában és terepfutásban is. Hogyan látja ő a futást, a terepfutást? Erről is beszélgettünk.

03 febr. 2022 Hozzászólás: Hozzászólás  
Józsa Gábor a terepen és a betonon is otthon érzi magát Foto: Szasza, Józsa Gábor archívum

Józsa Gábor vagyok, egy informatikus, sportóló, családapa. (Ez nem prioritási sorrend :))

A futás tinédzser korom óta része az életemnek. Ennek több szakágában, válfajában szerencsét próbáltam, versenyeztem és most már kicsit más szinten, de versenyzek a mai napig. Mindegyik szakágban valami mást szerettem meg, élveztem igazán. Mindig is a természetben éreztem magam a legjobban, futás közben is, de az erdei futó sportok közül is a tájékozódási futás állt legközelebb hozzám.A tájékozódási futás és az atlétikát nagyjából egy időben 16-17 éves koromban kezdtem el. Legelőször talán az atlétika világába kerültem be, mert nagyon élveztem az iskolai testnevelés órákon a futásokat, ahol egyébként közel sem én voltam a legjobb. Több focis edzésre járó osztálytársam is rendszeren megelőzött és azt is sokszor elmesélem, hogy általános iskolába nem vettek fel a sporttagozatra :)
A tájfutást pedig igazából teljesen véletlenül fedeztem fel a gimnáziumomban. A tanáraimtól csak annyit tudtam arról a furcsa társaságról, hogy az erdőbe járnak futni hetente kétszer az iskolából. Volt is kis meglepetés mikor az erdő szélén előkerült a térkép és meg kellett volna mutatnom, hogy éppen hol járunk. (Persze nem tudtam, igaz akkor még a jelkulcsot se persze.)

Mivel mindkét sportágba nagyon beleszerettem ezért a tájfutást és az atlétikát 2009-ig párhuzamosan csináltam. 2009-ben jutottam el oda, hogy teljes munkaidő mellett már azt éreztem, hogy nem tudok két sportágat anélkül csinálni, hogy ne egymás rovására menjenek. Bár mindig a tájfutás volt az igazán nagy szerelem, úgy éreztem, abban már csak, akkor tudnék igazán fejlődni, ha külföldön élnék, viszont elköltözni már akkor sem akartam.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Miben láttad a több lehetőséget kint, mint itthon?

Külföldön a minőségi, megfelelő nehézségű terepek, erdők elérhetősége nagy előny, illetve az a sport közösség, környezet, támogatási rendszer sokkal támogatóbb és motiválóbb az itthoninál.

Az atlétika pedig sokkal egyszerűbbnek tűnt a tájfutásnál, mert tudtam, hogy a Margitszigeten akár egy olimpiára is fel tudok készülni, ahogy ez végül meg is történt :) Viszont a tájfutás rengeteg utazással, külön munkával jár, ugyanis ott elengedhetetlen, hogy a technikai, térképes edzéseket minél változatosabb erdőkben, hegységekben végezzék a tájfutók.

Az atlétikában kezdetekben leginkább az iskolai mezei futások, 1500 méteres, 3000 méteres futások domináltak. Ahogy idősödtem úgy indultam egyre több atlétikai bajnokságon és kerültek képbe az 5 majd 10 ezer méteres pálya versenytávok és a utcai félmaraton. 2009-ig nagyjából évente 4-5 atlétikai országos bajnokságon indultam el (Fedett 3000 m, 10 000m OB, 5000 m OB, félmaraton OB, mezei OB) és 4-5 tájfutó országos bajnokságon. Ehhez jöttek hozzá még a tájfutó világversenyek és rengeteg, évi 8-10 tájfutó kupaverseny, 2-3 rövidebb utcai futóverseny és 3-4 külföldi tájfutóverseny. Szóval mondhatni, hogy megvolt a verseny rutinom:)

A terepfutást gyakorlatilag már a tájfutással együtt elkezdtem, ugyanis a hosszú, tartós futások zömét már akkor is erdei utakon végeztük. De ez egyébként sok atlétától sem áll távol. A különbség az volt, hogy akkor még a terepfutás, mint fogalom kevésbé volt közkeletű, nem is igazán szerveztek kimondottan terepfutó versenyeket. A terepfutó, hegyifutó versenyek pedig mostanában - 2017-ben - kerültek nálam fókuszba, amikor már atlétikában kevésbé találtam meg a motivációmat.

Mi veszett el az atlétikában?

Már nem érzem, hogy bele tudnék tenni annyi erőt és lelkesedést az atlétikai számokba, hogy új egyéni csúcsokat érjek el.

SPORT

Mesélnél azokról a versenyekről, amelyek számodra fontosak?

jozsa gabor terepsport terepfutas maraton csere olimpia

Eredményességben egyértelműen az olimpiai, maratoni kvaifikácómat és a szereplésemet emelném ki mindegyik futószakág közül. Ez volt messze a legnagyobb és legnehezebben elérhető cél, amiért a legtöbbet voltam hajlandó dolgozni, a legtöbb áldozatot hozni.
Tájfutásban a 2015-es skóciai tájfutó VB helyezésemre vagyok legbüszkébb, ahol a 60 fős döntőbe jutottam. 2014 második felében és 2015 első félévében egy évre visszatértem a tájfutáshoz, mert egy masszívabb sérülésből azt gondoltam, hogy a puha talajú erdei futás majd segíti a regenerációt.

Összesen hatszor nyertem felnőtt, egyéni tájékozódásifutó bajnokságot és tízszer felnőtt, egyéni atlétikai bajnokságot, amiből nyolcat utcai futásban nyertem (félmaraton 3*, maraton 5*), kettőt pedig pálya atlétikában. (3000 m fedett pálya, 10 000 m szabadtér), egyet pedig terepfutásban, maratoni távon.

De egyébként sosem nyertem mezeifutó bajnokságon, sőt még dobogón se voltam, illetve a tájfutásban is alföldi vagy városi/park tájfutó versenyen tudtam nyerni. Ezt azért emelném ki, mert hangsúlyt kap a kérdések között a szakágak közötti átjárhatóság és talán tűnhet úgy, hogy ezt egész jól megoldottam a saját szintemen, de a teljes képhez ez is hozzátartozik.

A mozgásomnak alapvetően szerintem a keményebb talajú, kevésbé szintes terepek fekszenek. Ezért is tudtam sikeresebb lenni az utcai futásban és az olyan tájfutó távokon, versenyeken, amik alföldön vagy városi környezetben voltak. Mély talajú, sáros mezei futóversenyeken vagy mocsaras, nagyon mély talajú északi, skandináv tájfutó terepeken közelébe se tudtam teljesíteni annak, amit egy keményebb talajú versenyen tudtam.

Mi hiányzott ehhez?

Szerintem a mély talajon való futáshoz az adottságom hiányzott. Persze valószínű lehetett volna több, speciális edzéssel ezen valamennyit javítani, de én mindig jobban élveztem a keményebb talajon való száguldást :-) Mély talajon egész más stílusban, dinamikával kéne futni.

jozsa gabor terepsport terepfutas maraton track

Melyik hazai és melyik külföldi versenyek voltak a legnehezebbek?

Szerintem azok a legnehezebb versenyek, amikre az ember nincs felkészülve. Szóval mondhatnám, hogy a például a Mátrabérc mennyire nehéz, de mivel ahogy korábban írtam a terepfutásnak bőven voltak előzményei nálam és egyébként is célirányosan készültem a Bércre, ezért nem ért meglepetésként a nehézsége, fel voltam rá többnyire készülve.

Ilyen szempontból például életem első tájfutó világbajnoksága sokkal nehezebb volt, mert úgy kellett volna jól szerepelni 19 évesen egy jó, mocsaras, észt terepen, hogy azelőtt sose futottam mocsárban. Aza fajta, skandináv típusú terep pedig igazán más futó stílust, de tájékozódást is igényel.

Számodra miben vannak a nagy különbségek a 3 sport között - frissítésben, a pszichés terhelésben (fejben, testben)?

Mind fizikálisan, mind szellemileg a tájékozódási futást tartom a legnehezebbnek, legkomplexebbnek. Egy tájfutó versenyen egyszerre kell - kéne - figyelni az térképolvasára, útvonalválasztásra, a bokámra, a pulzusomra és az erőbeosztásomra és arra, hogy ne fussak neki lehetőleg egy fának se :)

A tájfutás során a teljes versenytáv töredékét futjuk csak erdei utakon, a zömét 80-90%át mindenen át, az erdőben teljesítjük. Így jól kell - kéne - futni a szálerdőben, a rekettyésben, kőmezőben, lefelé, felfelé és néha még a forgalmas városi sétáló utcákban is (lásd városi sprint tájfutó versenyek).

jozsa gabor terepsport terepfutas maraton tajfutas finish

A tájékozódási feladat minden országban, terepen kicsit más, más fajta felkészültséget igényel vagy igényelhet. De ugyanez igaz a terepviszonyokra, egészen máshogy kell futni egy nagyon sziklás, szintes svájci terepen, mint egy lapos, gyors dán erdőben. A nagyon változatos talajon való futáshoz nagyon erős core és láb stabilizáló izmok szükségesek. Ráadásul a tájfutásban az egyéni számok egyéni rajtolással indulnak, azért, hogy a versenyzők önállóan tájékozódjanak. Így egy jól sikerült versenyközben is maximum annyit észlel az ember, hogy esetleg utolér pár előtte rajtoló embert, de igazából a célig fogalma sem lehet, hogy az adott futás mire volt elég. Ehhez a verseny során mindvégig nagyon erősnek és stabilnak kell lenni fejben, hogy ne vegye el a lendületét és kedvét egy-egy becsúszó kisebb hiba.

Futó technikailag közelíti ezt a nehézséget a skyrunning világbajnokság, ahol tavaly versenyeztem. Ott a táv egy markáns része, nem is utakon, hanem a 2500 felett, a köves hegyen zajlott, ami azért még engem is meglepett. A maraton futás szerintem pedig abban a legnehezebb, hogy ott nincsenek üresjáratok, nincs egy könnyen lefutható lejtő, ahol lazíthatsz pár másodpercig. A táv 100%-ban nagyon fókuszáltan koncentrálni kell egy erős ritmus tartására.

Sokféle versenyre jársz, sokféle emberrel találkozol. Kik a legemlékezetesebb versenytársak?

Azt gondolom, hogy egy jó versenytárs tud majdnem annyit adni, mint egy jó edző. Szerencsémre nekem két olyan versenytársam is volt, akit kiemelnék mindenképpen, akik szinte a teljes futókarrieremet végig kísérték és számtalan verseny futhattunk egymás ellen. Azt gondolom mindkettőjükkel kölcsönösen tiszteljük és kedveljük is egymást. Rengeteget adott az ő jelenlétük, eredményességük és minden, amit a sportban megtettek, letettek. 

Az első Kovács Tamás, a VEDAC atlétája, akivel egy hónap különbséggel születtünk és vele gyakorlatilag a legelső atlétikai bajnokságaimtól folyamatosan csatároztunk, kb a kétezres évek elejétől és még a tavalyi mezei OB-én is összecsaptunk. De a csatározás talán barokkos túlzás, mert az esetek legalább 70%ában mindig ő volt a jobb. Talán sokat elmond kettőnk versengéséről, hogy hat éven át Tamás vagy én nyertem a félmaratoni bajnokságot. De a legtöbbet mindenképpen az adott, hogy ő előttem lett nagyon eredményes maratonista, aki kvalifikálta magát a 2012-es londoni olimpiára.

A második, akit kiemelnék az pedig Kovács Ádám. Ádám ugyan pár évvel fiatalabb, de ő már fiatalon is nagyon jó volt. A vele való versengés pedig azért is volt nagyon érdekes és izgalmas, mert nagyon hasonló pályát futottunk be. A tájfutás mellett ő is hamar belekezdett az atlétikába és a maraton futásba is. Sőt, később ő nagyon eredményes hegyifutó is lett, futott Mátrabércet is. Ádám mind tájfutásban, mind hegyi futásban sokkal sikeresebb volt nálam, neki sokkal jobban feküdt a felfelé futás, mint nekem.

Esetleg van olyan külföldi sportoló, akivel jó kapcsolatban vagy?

Egy-két környező országban élő, Magyarországra sokat járó tájfutóval sokszor versenyeztünk, de olyan szoros kapcsolat nem alakult ki velük.

EDZÉS

Mennyire készülsz előre egy adott pályára, terepre? Hogyan kezeled a váratlan, nehéz helyzeteket?

jozsa gabor terepsport terepfutas maraton maraton ob

Igazából próbálok mindenre felkészülni. Próbálok fejben felkészülni a lehetséges nehézségekre, helyzetekre. Ebből a szempontból a hosszútávú terepfutó versenyek a legnehezebbek, mert ott 5-6 óra alatt tényleg sok minden megtörténhet. Például minden hosszabb távú terepfutó versenyen van nálam egy tartalék gél, azon felül, amit alapból elterveztem. Nem tudhatom, hogy arra mikor lesz véletlen szükség, egy esetleg komolyabb útvonaltévesztés miatt, vagy ha esetleg valamelyik frissítőpont elkerülöm vagy nincs frissítés. (Már több nagy versenyen is előfordult, hogy túl hamar sikerült odaérnem egy-egy frissítő pontra és ezért nem volt frissítés, sőt volt, hogy a komplett ellenőrzőpont nem ért ki mire én odaértem :) )

Az is fontos, hogy a versenyfelszerelésemet többször kipróbálom, versenyhez közeli körülményekben. Így a nehézségek többségére eddig fel tudtam készülni előre.

Magashegyi versenyeken olyan komoly kötelező felszerelés előírások vannak, hogy azzal gyakorlatilag majdnem minden megtörténhet az emberrel, lesz hozzá valami segítsége a zsákban. Ahogy például idén az UTMB egyik távján a TDSen meg is történt. Egy végül, sajnálatos, halálos baleset miatt a mezőny 80% kénytelen volt a hajnali, szeles esőben órákat ácsorogni a hegyen.

Tereptől, sportágtól függően vannak spéci edzéseid vagy minden helyre ugyanúgy készülsz?

Minden sportágra fizikálisan alapvetően altétikusan készültem, pálya résztávokkal, váltogatásokkal, hegyi hosszúfutásokkal. Csak az edzések töredéke volt specifikus (Heti 1, max 2.) Ezek tájfutás esetében klasszikus térképes, tájfutó edzések voltak. Mióta hegyi, terepfutó versenyekre készülök azóta vannak szintesebb, technikásabb terepfutó köreim is, amit résztáv és kontroll kör jelleggel is futok.

Az edzőmnek - és így nekem is - az az alapvetésem, hogy a sík sebességet lehet átkonvertálni más terepekre.

Jellemzően hányszor, milyen távokat és milyen tempóban futsz? Legjobb lenne egy “átlagos” hét programja. Ha nem titok…

Egy hetem átlagosan 140 kilométer volt mikor maratonra készültem, heti két (egy rövid, egy hosszú) résztávval, heti két váltogatásos nappal és egy hosszú futással. A maradék két nap könnyű egy óra futás volt. Ennél maratonisták azért általában több kilométert futnak, de én ennél sokkal többet nem is bírtam ki lebetegedés nélkül, illetve a munka miatt időbe is nehezen fért bele, hogy még a regenerációra is jusson idő. Emiatt is mi alapvetően a minőségi, erős résztávokra fókuszáltunk.
Jelenleg örülök, ha összejön egy hétre a 100 kilométer egy átlagos héten, de most épp jövök ki a covidból, így még most ennyi sincs.

 

jozsa gabor terepsport terepfutas maraton matraberc downhill

Mik a kedvenc és a “nagyon nem kedvenc” edzéseid?

Nagyon szeretek résztávozni és nagyon szeretek terepen, erdei utakon is erősen futni. Nyújtani nem szeretek :)

A regenerációt hogyan oldod meg, mik a “titkaid”?

Mivel ülő munkát végzek arra figyelek, hogy rendszeresen felálljak és kicsit tornázok is, a hátam védelme miatt is. Illetve figyelek rá, hogy sok folyadékot igyak és kerülök minden asszimetriát.

Tanulságos volt tizensok éve, mikor a gyógytornászom megmondta, hogy melyik oldalamon olvasok és melyik oldalamon van a monitorom. Azóta háton olvasok, a kiegészítő monitor is előttem van, plusz bevasárolni is hátizsákkal megyek :)

Táplálkozás. Mit tartasz fontosnak, mit károsnak, mire figyelsz különösen, mik a kedvenceid? Edzésen és versenyen.

Igyekszem figyelni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, leginkább abban, hogy rendszerezetten étkezem, rendszeresen hidratálok, igyekszem minden étkezésnél zöldséget és/vagy gyümölcsöt enni. A zsíros ételeket vagy a sültkrumplit alapból se igazán szeretem, szóval ezeket egyébként se fogyasztok. Nem dohányzom, nem kábítószerezem, nem sörözöm :) Alkoholt is csak alkalmanként fogyasztok, szocializálódási okokból.

Viszont eléggé kedvelem az édességeket, süteményeket, ami miatt azért a dietetikus feleségemtől azért meg is kapom, hogy nem kéne ennyit.

FELSZERELÉS

jozsa gabor terepsport terepfutas maraton rio olimpia finish

Hogyan választasz felszerelést? Távtól, tereptől... függően? Milyen felszerelések jöttek be a legjobban?

Diákként az első években természetesen az ár volt a meghatározó. Abban futottam, amit kaptam vagy elérhető volt olcsón (akciós Adidas cipők, Deacthlon). 2012-ben az első sikeres utcai futószezonom után a 7 évig a Nike lett a ruhaszponrozom, ami több, mint megfelelő volt. Kis túlzással bármit és bármennyi futófelszerelést rendelhettünk. Nagyon szerettem a kialakítását, a minőségét és a desingját is. Nagyon érezhető szinte minden termékükön, hogy azt versenyzők tervezik versenyzőknek. Nagyon élen járnak a cipőfejlesztésekben, nem véletlen, hogy az nagy maratonokon a mezőny első 100 versenyzőből közel 70-80% a két nagy márkából választ. Az utóbbi években az utcai futást elhagyva, terepfutóként a Columbia támogat. 

Egyébként minden sportágban a könnyű, versenycipőket szeretem a legjobban.

Van "álom felszerelés", amit még be szeretnél szerezni? Ez lehet edzés felszerelés is!

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Informatikusként természetesen kicsit én is kütyü buzi vagyok, így a GPS-es órákat nagyon hamar elkezdtem használni. 2008 óta használom - tudtommal- az első GPS-es futó órát a Garmin Forerunner 305-öst. Most éppen egy Garmin Fenix 5S-t, használok, nagyon rágerjedtem, mikor már a térképes futóórák is elérhetők lettek :-) Ezek egyébként tájfutásban extra hasznosak az útvonalelemzési lehetőségek miatt.

Tudnál 1-2 példát mondani arra, amikor nem jó felszerelést választottál (rossz cipő, zokni…)?

Egyszer egy tájfutó bajnokságot fel kellett adnom fél óra után, mert úgy feltörte mindkét bokámat, hogy véres volt mindkét sarkam mire sikerült eljutnom a célba.Teljesen érthetetlen volt számomra, hogy mitől volt ez, mert a cipőt korábban fél évig használtam hiba nélkül. Egy-két év múlva derült ki a huncutság, mikor újra elővettem a cipőt, hogy esetleg újra próbát teszek vele és a gyári talpbetétet kivéve vettem észre, hogy mindkét saroknál volt egy sarok emelő. Tudni kell, hogy soha nem használtam sarok emelőt. Valószínűleg egy versenyen, vagy edzőtáborban valaki összecserélte a cipőjét az enyémmel és az én cipőmbe tette be az emelőjét.

Hogyan kezeld a váratlan helyzeteket verseny közben (főleg a terep érdekes, de biztosan országúton is van/lehet ilyen).

Lásd előző válaszok egyike. Egyébként pedig úgy vagyok vele, hogy egy váratlanabb körülmény valószínűleg a többi versenyzőt is elérik. (Eső, meleg, szél, stb.)

jozsa gabor terepsport terepfutas maraton radio

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik hasonló futásokat (táv és/vagy tempó) terveznek?

Az adott távra és körülményekre a legjobban úgy lehet felkészülni, hogy a verseny körülményekhez a legközelebbi edzés körülményeket teremtünk.

A Mátrabércre a legjobb a Mátrbérc útvonalán készülni. Lehet próbálkozni annak a pálya profilnak leszimulálásával más terepen, de ha az adott terep elérhető, akkor a legjobb az adott útvonalon gyakorolni a versenytempót. Eközben az ember tanulja az útvonalat is és az erőbeosztásra, frissítésekre is jobban tud készülni.

Egy utcai maratonra is utcai körülmények között, betonon érdemes legtöbbet edzeni. Mindegyiknek van annyi specialitása, hogy másképp nehéz jól felkészülni.

Egy maraton előtt érdemes a hosszú tempókat, hosszú résztávokat pálya helyett betonon elvégezni, mert például az izomzat vagy a gyomor terhelése egészen más egy puhább rekortán pályán, mint a betonon. Egy-egy hosszabb tempó futáson pedig a frissítést is érdemes tesztelni, kipróbálni. 

Persze a teljes verseny távot nem vagy csak ritkán futom le edzéskörülmények között, de ha annak a 70-80%-át tudjuk teljesíteni, már abból is rengeteget profitálunk. 

Mik az céljaid, terveid? Az életben és a sportban?

Az atlétikában sajnos már elvesztettem a motivációm. Már nem érzem, hogy bele tudnék tenni annyi erőt és lelkesedést, hogy új egyéni csúcsokat érjek el. Tájfutásban is úgy érzem elértem azt a maximumot, amit elérhettem, viszont a terepfutó versenyeken még nem sokon indultam 2017-ig, így most ezek felé fordultam, de most már inkább az élmény az első, mint hogy mindent feladva, nemzetközileg is eredményesebb legyek. Nagyon szeretek továbbra is futni, nem szeretném abbahagyni a futást, mert ez az életem része és versenyezni is szeretnék, amíg úgy érzem legalább meg tudom közelíteni a korábbi teljesítményeimet. Most már nagyobb a fókusz a magánéletemen, a munkámon, szeretnék jó apa, férj és üzleti elemző lenni.

Szeretném, hogy a 3 hónapja született kisfiam még látna komolyabban versenyezni.

Tájfutás

Hatszoros magyar, egyéni, felnőtt bajnok. (2005 - normáltáv, rövidtáv, 2006 - hosszútáv, 2009 - normáltáv, 2014 - normáltáv, 2015 - hosszútáv).

Atlétika

Egyéni csúcsok

VersenyszámIdő 
1500 3:58,14 Veszprém, 2007
3000 8:37,36 Budapest, 2006
3000 fedett pálya 8:22,59 Budapest, 2006
5000 14:18,67 Veszprém, 2012
10000 30:03,68 Budapest, 2014
Félmaraton 66:21 Budapest, 2013
Maraton 2:16:53 Hamburg, 2016

Terepfutás

Eddig a Mátrabérc trail első és egyetlen 5 órán belüli (4:57:46) teljesítője, ezzel a pályacsúcstartója.

Wikipédia

 

Utoljára frissítve: szombat, 05 február 2022 00:12

Edzés, támogatás

A terepsport.hu a X2S TEAM multisport csapattal és edzőivel várja a felkészüléssel, edzéssekkel kapcsolatos kérdéseket. Csapat vagy személyi edzéseken is állunk az érdeklődök rendelkezésére.

Életmód tanácsok

Szakembereink a legtöbb életmód témában rövid időn belül választ tudnak adni. Elsősorban a természetgyógyászattal kapcsolatosan, de tagjaink között orvosok is várják a kérdéseket.

Táborok, csapat

A terepsportok legaktívabb és legeredményesebb magyar csapata a X2S TEAM. Tagjai közé várja azokat, akiknek a kalandok és a kihívások az élet mindennapos részei.

Kapcsolatok

Aktív kapcsolataink vannak a hazai és nemzetközi szervezetekkel, versenyrendezőkkel, így szinte bármilyen sporttal, versennyel kapcsolatos kérdésben nagy valószínűséggel tudunk segíteni.

Top Tweets

Maradjunk kapcsolatban!

Budapest, Solymár
T: +36 30 48 88 261
T: +36 70 70 84 474

X2S TEAM - terepsport felsőfokon

Magyarország legeredményesebb terepsport csapata a X2S TEAM

2005 óta 100+ bajnoki címet érdemeltek ki a sportolók, 2000+ eseményen vettek részt, a kiemelt médiamegjelenések száma 200+ (TV, magazinok, rádió interjúk) és a csapat 50+ rendezvényt szervezett.

Legyál Te is tagja ennek a közösségnek!

Amiért érdemes belépned a csapatba:

  • közös edzések, versenyek itthon és külföldön
  • egyedi megjelenés, csapatmez
  • váráslási kedvezmények
  • máshol nem megtalálható MULTISPORT érzés

Itt jelentkezhetsz, érdeklődhetsz duplanyil

Hivatalos

A www.terepsport.hu weboldal hivatalos tartalma.

 

Hivatalos

Oldaltérkép


 

Ars poetica

Rólunk

 

A figyelmedbe ajánljuk...

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Az oldal használatával elfogadod a sütik használatával kapcsolatos irányelveket.

(Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016/679 RENDELETE szerint)