A technika ugyanaz, mint az amúgy fontos és hasznos, ám a helyi lakosok által a helyszínt elutasító nagy visszhangot kapott hídnál: központilag meghatározott feltételek mentén a központilag kiválasztott helyszínen kell megvalósulnia a projekteknek. A gond csak az, hogy a kiválasztott helyszíneken jelenleg jobb a feltétel, mint amit az épített futópályák és kerékpárpályák fognak biztosítani.
A rekortán futópályák előírása, hogy legalább 1km hosszú legyen, minimum 1,2m széles, és évente minimum 4 sport rendezvényt kelljen rajta rendezni.
Igaz-e az, hogy a beruházásoktól többen fognak sportolni?
Vélhetően NEM, hiszen a jelenlegi természetes futóköröknek sokkal nagyobb a népszerűsége, ráadásul sportegészségügyileg is megfelelőbb, mint az épített. ( ld. Tavirózsa kérdőív )
Igaz-e, hogy ez hasznos az rendszeresen sportolóknak, élsportolóknak?
A gödöllői közbeszerzés kiírása szerint "az előírt erőelnyelés – rugalmasság – Force Reduction 40‐50% közt kell legyen". A válasz NEM, ez feltétel csak a lassú, "tömegsportra" alkalmas, rendkívül rossz hatásfokú mozgást tud eredményezni.
Igaz-e az, hogy környezetkímélő megoldást alkalmaznak?
NEM. A gödöllői kírást műszaki részlete
"Pályaszerkezet
A futópályák burkolatának kopásállónak, napsugárzás állónak, UV állónak, faggyal és árvízzel szemben ellenállónak kell lennie. Az előírt erőelnyelés – rugalmasság – Force Reduction 40‐50% közt kell legyen. A tervezett futópálya felső műanyag rétegének rendelkeznie kell a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) által kiadott minőségi bizonyítvánnyal (certifcate).
A futókör árkon áthaladó szakaszán az alépítmény építésekor Φ150‐es, 1,5 m hosszú átereszt kell elhelyezni az árokban, amelyet körülvesz az alépítmény. A futópálya szegélye mellett mindkét oldalon 20x20 cm‐es, 2,5 m hosszú akác gerendát kell fektetni. A futópályának szintben kell csatlakozni a jelenleg is meglévő burkolt átjárókhoz. A pálya keresztirányú esése 0.4 ‐1.0% közt kell legyen.
A tervezett futópálya rétegrendje
- 0,5 cm vtg. színezett (RAL3016 salakvörös színben - anyagminta bemutatása szükséges
Megrendelő felé) EPDM vízzáró (PUR) fedőréteg
1,0 cm vtg. EPDM granulátumos alapréteg
- 2,5 cm vtg. AC-8 szemszerkezetű aszfalt
- 4 cm vtg. AC-11 szemszerkezetű aszfalt
- 12 cm vtg. 0/20 zúzottkő
- 15 cm vtg. 22/55 vagy 22/33 zúzottkő
- nem szőtt geotextil
- altalaj Trg= 90%-ra tömörítve"
Tehát az előírt pályaszerkezetet egy autópálya alaphoz hasonló keménységűre tömörített altalajon 35 centiméter vastagságú futópályát kell építeni. A pálya keresztirányú esése várhatóan a vizet lefolyatja ( később ez nem lesz igaz, amikor az előírt keresztirányú esés földmozgás, vagy a rugalmas felület öregedése miatt megszűnik), ezzel a teljes épített sáv alatt alulról a párát benn tartja, felülről a természetes vizet visszatartja. Ezzel a környező fák gyökerei a pálya alá fognak igyekezni, hisz ott találnak összegyűlt párát, és a jól ismert módon, fel fogják nyomni, keresve a további vizet, amit nem fognak kapni felülről, így szárítva ki őket hosszabb távon ( a megoldás, hogy van technológia a vízáteresztő rétegrendre ).
Lehet-e versenyt rendezni egy 1,2m széles futópályán?
Gyakorlatilag NEM, hisz csak egyenkénti indítással lehet biztonságos versenyt rendezni, ugyanis a pálya szélessége maximum két futót képes egymás mellett biztonsággal kiszolgálni. A pálya melletti más talaj miatt kettőnél több ember nem képes egymást kerülni, a szinteltérés, a környezettől különböző futófelület balesetveszélyes, ha a rekortánról fel-le kell lépni verseny tempóban.
Mindezek alapján az a kérdés, hogy ha a Kormánybiztos valóban a tömeges sportot szeretné népszerűsíteni, akkor hogy eshetett abba a hibába, mint a szentendrei hídnál, hogy nem kérdezte meg a lakosságot a helyszínről, és húzta a felelősséget magára, hogy központilag döntöttek az arra alkalmatlan helyszínekről, erőlteti rá a nem környezetvédő technológiát az amúgy a pont az épített környezet elől menekülő lakosokra. Ám az is kérdés, hogy miért épít az évtizedek óta regnáló két polgármester a lakosság ellenkezése ellenére a nem megfelelő helyszínre nem megfelelő technológiával örök mementót? Miért teszik mindezt úgy, hogy a városokban ezek nem kritikus beruházások, a lakosság érdekét nem szolgálják, az önerő felét pedig a sokkal fontosabb helyi dolgoktól kell forrásként megvonniuk? Arról már nem is nagyon kéne beszélni, hogy mindezt miért a járványügyi vészhelyzetben érzik fontosnak, és hogy ezek a beruházások mennyire fogják a későbbiekben segíteni a politikai túlélésük, avagy mennyire lesz majd a következő választáson az indok a leváltásukra.
Pünkösdi királyság
a májusi → pünkösdi ünnepkörhöz fűződő alakoskodó szokás (→ alakoskodás). Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a 16. sz.-ban már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi elterjedésére következtethetünk. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakaslövéssel (→ kakasütés, → gunárnyakszakítással választották. 19. sz.-i adatok szerint egy évig a legények vezetője, bírája volt (→ legénybíró), hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre; a legények engedelmeskedni tartoztak neki. Míg a régebbi adatok általában versennyel választott pünkösdi királyokról szólnak, a 19. sz.-tól pünkösdi király és királynő együttes megjelenéséről, házaló-adománykérő köszöntéséről vannak feljegyzések (→ pünkösdi királynéjárás). – Az előbbi formáktól némileg eltérnek a Ny-dunántúli formák: néhány évtizede még → zöld ágakba burkolt vagy lombvázba bújtatott gyermekek alakoskodtak pünkösdkor (borzakirály). Sopronhorpácson törökbasa-járásnak nevezték a szokást és történeti mondát is fűztek hozzá, azonkívül → esővarázslás is követhette. (Ilyen zöld lombokba öltözött „vadember”-alakoskodók hazánkban a reneszánsz kedvelt moreszka-táncaiban, -játékaiban is feltűntek már. Hasonló szerepet játszik horvát-szlovén területen a lombokba burkolt Zöld György.) – Bár a magyar szokás európai párhuzamai közismertek (különösen nyugatiszláv és német nyelvterületeken találunk hasonló alakoskodó szokásokat), lehetséges, hogy az európai formát megelőzte egy régebbi magyar tavaszi legényünnep. A lótenyésztő keleti rokonnépek a mai napig is ismernek versenyjátékokkal, főleg lóversennyel összekötött tavaszi legényünnepeket. Megkísérelték a szokást kapcsolatba hozni az → avatási rítusokkal, a rituális tavaszi termékenységi szertartásokkal (szent nász), a rituális királygyilkossággal, s a kapcsolatos „pótkirály”-választással is.
– Irod. Sebestyén Gyula: A pünkösdi király és királyné (Ethn., 1906); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
