– Úgy tartják, ahány óra az időeltolódás, annyi nappal a versenyt megelőzően kell kiutazni a helyszínre, hogy a szervezetnek kellő ideje legyen átállni. Én nyolc nappal a megmérettetés előtt landoltam. Kellemes emlékek fűznek a világ ezen részéhez, hiszen 2009-ben Ausztráliában szereztem meg életem első világbajnoki címét. Idén is ugyanolyan elszántan állok rajthoz, nagyon jó formában vagyok, és lassan lelkileg és fejben is sikerül összeraknom magam. Egykori nevelőedzőm, Málnai István néhány héttel ezelőtti hirtelen halála nagyon megviselt, de most már minden órában érzem a jelenlétét, ami nagy erőt ad nekem és tudom, hogy segíteni fog a verseny alatt is. Ő is azt akarná, hogy kihozzam magamból a maximumot, így ez egy plusz erőt ad nekem.
- Mennyire viselt meg az utazás?
Az Új- zélandi nagykövetségnek köszönhetően az utazásom során Taipeiben egy reptéri szállodában tudtam pihenni a két átszállás között, így az átállás 3 nap után sikerült. Hazafelé ugyanitt fogok két napot tölteni, így lesz időm pihenni a két hosszú repülőút között.
- Hogy bírod az időeltolódást?
Itteni idő szerint kicsit későn fekszek, délutánra napközben elfáradok, de ha az ember kihúzza estig, akkor könnyebben átvészeli az időeltolódást, azt hiszem otthon nehezebb lesz a -11 órával.
- Hogyan töltöd a verseny előtti utolsó napokat, eddig miket csináltál?
Igazából ez a hét még tényleg szinte csak a verseny körül forog és arra próbálok koncentrálni, hogy ki tudjam magamból hozni a maximumot. Volt még pár fontosabb edzésem amiket kint létem alatt kellett megcsináljak, az egyik úszás után pl. volt alkalmam gratulálni Javier Gomeznek az olimpiai ezüstérméhez. Hétfőn a futamom után rakom össze a következő hét programjait, szeretnék minél több helyre eljutni és megnézni ezt a csodálatos országot.
Hosszú idő óta most adódik arra lehetőségem, hogy a verseny után kicsit kikapcsolódhassak a helyszínen, és megnézzem, hol is vagyok valójában. Korábban ugyan versenyekre utazva már a fél világot bejártam, de támogatók híján, a szűkös anyagi keret miatt kikapcsolódni nem nagyon adódott lehetőségem. És ha már Aucklandben maradok a verseny után egy hetet, nemcsak a 22-i vb-n, hanem a 28-i félmaratonon is részt veszek.
Boronkay igazán eredmény dús 2012-es évet tudhat maga mögött: az Európa-bajnokságról, az izraeli Eilatból ezüstérmet hozott haza, az ITU világbajnoki sorozatának madridi állomásán pedig a dobogó legfelső fokára állhatott fel, és Zürichben teljesítette élete első Ironman versenyét is. Mindezek mellett pedig dolgozik, ugyanis hiába teljesít erőn felül a versenyeken, viszi a város jó hírét világszerte, a nagy szponzorok még mindig elmaradnak mellőle.
– Kecskeméti Univer és a Formont Autóház, valamint a dabasi Vitafort Zrt. segítségével egy újabb típusú személygépkocsi tulajdonosa lettem, amihez kedvezményesen tudtam hozzájutni, de kisebb családi vállalkozások is segítették az idei évemet, mint a Wórum Bt vagy a Li-nett Bútor Kft. Az Alapítvány a Sportoló Fogyatékosokért és az Alföld Pack Kft a legrégebbi partnereim, évek óta támogatják a felkészülésemet és versenyeztetésemet. És itt kell még megemlíteni téged Feri barátom (Pantocsik Ferenc - Sporthírügynökség), hiszen már évek óta segítesz egy-egy verseny után a hírek, beszámolók megjelenésével.
Boronkay Pétert három év után, 2012-ben ismét jelölték a Bács-Kiskun Megyei Príma Díjra. 2009-ben alig pár szavazaton múlott, hogy nem őt tüntették ki. Segítsünk neki, hogy tudjon több támogatót szerezni a 2016-os Paralimpiára, nekünk csak óránként egy kattintás, de neki lehet, hogy egy új szponzort jelent!
Itt lehet rá szavazni: www.primadij.hu >>>
