1931-ben született Budapesten és 12 évesen Blahó Kálmán edző irányításával az Elektromosban kezdte pályafutását. 1952-től a Budapesti Honvéd, 1953-tól a Vörös Lobogó, majd 1958-tól az Újpesti Dózsa versenyzője. Összesen 36 alkalommal nyert magyar bajnokságot.
1947 és 1963 között volt a magyar válogatott tagja. Indult az 1948-as Londoni Olimpián, ahol egyesben 500 méteren a negyedik helyet szerezte meg. 1960-ban a Római Olimpián Egresi Vilmával párosban bronzérmet nyertek, egyesben pedig az ötödik helyen végzett.1954-ben Pintér Hildával párosban világbajnoki címet szerzett, 1959-ben pedig egyesben harmadik lett az Európa-bajnokságon.
Érdekesség, hogy kettesben itthon a legtöbbször nővérével, Bánfalvi Valériával érték el a nagy sikereket.
Bánfalvi Klára 1965-ben a Sportvezető- és Edzőképző Intézetben végzett, majd edzősködött. 1968-ban Ausztriába költözött, és Bécs belvárosában éttermet nyitott férjével. Évekig a Szabad Európa Rádió munkatársa és sporttudósító volt.
Barátai, versenytársai egy nagy teherbírású, szorgalmas versenyzőt ismertek meg Bánfalvi Klára személyében. Temperamentumos, életvidám egyénisége hosszú évekig színesítette a válogatott keretet.
A Magyar Olimpiai Bizottság csütörtöki tájékoztatása szerint Bánfalvi Klára temetéséről később intézkednek.
Forrás: MTI, kajakkenusport.hu
