Benedek Zsolt bemutatkozása itt olvasható.
Hogyan élted meg az idei évet - a karantént, a korlátozásokat?
Az atlétaprojektem évről évre fejlődött és a múlt télen nem mentem évek óta először meleg égövi edzőtáborba,ezért nagyon jól elő tudtam készíteni a 2020-as évet.
Sok atlétával,köztük sok új atlétával kötöttem szerződést és már 30 atlétának sikerült a vízumát is elintézni.
Februárban ideutazott 5 kenyai atléta és február végén meg is nyertük a Split maratont és félmaratont. Utána újabb 6 atléta érkezett Debrecenbe és már 11-en tartózkodtak itt,amikor beütött a vírusmizéria és elkezdődtek a világszintű lezárások.
Ekkor gyorsan last minute hazautaztattam mindenkit és megnyugodtak a kedélyek és bíztunk benne, hogy hamar véget ér ez az átverő show (mert én már akkor gondoltam, hogy itt valami nem tiszta dolog van, ami miatt az egész világ leáll) és már akár májusban, de legkésőbb augusztusban tudjuk folytatni az idényt,
Az atlétákat is próbáltam tűzben tartani, hogy edzenek otthon Kenyában.
De a nyár közepén már látszott, hogy nem lesz őszi idény és most már 100%-os biztonsággal kijelenthető, hogy 2021 tavaszán sem lesznek tömegrendezvények szinte semelyik európai országban sem, így az atlétaprojektem is tovább szünetel.
Bízom benne, hogy talán ősszel, de legkésőbb 2022 tavaszán, ha nem is teljes üzemmódban, de Európa visszaáll a régi kerékvágásba.
Ezt az egész helyzetet nagyon nehéz megélni anyagilag is, szakmailag is. Főleg úgy, hogy az ember szinte semmi jelét nem látja a járvány veszélynek. Se nálunk, se a környező országokban, ahova járunk versenyezni. Vírus biztos van, de a meghozott intézkedések koránt sincsenek arányban azzal a kárral, amit valójában okoztak a teljes leállítással és az intézkedésekkel…
Ezt ki lehetne fejteni bővebben is, de azt hiszem nincs értelme…
Mik voltak az idei (illetve az elmúlt 1-2) év legnehezebb és legszebb pillanatai?
A legszebb pillanatok, hogy nagyon sok versenyt nyertünk Európa szinte összes országában, úgy Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Magyarországon, Fehéroroszországban, Lettországban, Szlovéniában, Horvátországban, Boszniában, Szerbiában, Macedóniában, Montenegróban, Koszovóban, Albániában, Törökországban, Görögországban, Bulgáriában, Romániában…
A szervezőkkel továbbra is sok helyen nagyon jó a kapcsolat és minden évben visszahívnak bennünket.
Egy évben akár 200-220 versenyen is sikeresen részt tudunk venni, akár nyerni is tudunk, mint Warsawa maraton, Wroclaw maraton, Sofia maraton, Zagrab maraton, Podgorica maraton és még számolatlanul sorolhatnám….
Ez az évi több mint 200 verseny, őrült nagy szám.
Ezt az egész projektet szinte egyedül fogom össze: atléták kiválasztása, vízumok megszerzése, utaztatás Európába, az európai versenyek leszervezése és szakmailag való összerakása, az edzések vezetése, és az irányvonal megszabása, szinte minden hétvégén utazás valamelyik csapattal egy távoli helyszínre, a sofőrök útba igazítása, a gazdasági oldal szervezése, és hát néha orvosi teendők ellátása is.
Az, hogy ezt szinte egy személyben el tudom látni, nagy örömmel tölt el.
Az is hatalmas siker volt 2019-ben, hogy a Kácser Zita tanítványom, akivel 10 éve dolgoztam együtt, felért a csúcsra és nagyon sok nemzetközi utca futóverseny megnyerése és számtalan magyar bajnoki cím megszerzése, valamint több Európa-bajnoki szint, valamint Világbajnoki szint elérése után magyar csúcsot futott 3000m akadályon 9:26-os horrorisztikus időeredménnyel, és ezzel eddig egyetlen futóatlétaként kvalifikálta magát a tokiói olimpiára!
A legnehezebb pillanat is ide köthető, mert 10 év közös munka és nagy sikerek után kénytelen voltam Kácser Zitával megszakítani az edző tanítvány kapcsolatot: úgy ítéltem meg, hogy szakmailag nem tudok vele a továbbiakban együtt dolgozni, mert bizonyos megváltozott viszonyok miatt nem láttam az újabb sikereknek elérésének a lehetőségét. A nagy eredményhez feltétlenül szükséges feltételek nem voltak biztosítottak a továbbiakban közöttünk. Visszalépéshez pedig nem akartam adni a nevemet!
Ez később be is igazolódott, mert az új szlovén edzőjével gyakorlatilag meg sem tudták közelíteni a Benedek-Teamben elért eredményeket a 2020-as évben sem időben, sem helyezésben – sehol sem.
Ezt azért rossz volt kívülről látni és megélni.
Azt is nagyon nehéz volt megélni, hogy a vírusmizéria következtében egy 10 évig folyamatosan épülő atlétaprojekt egy külső, előre nem látható, általunk nem befolyásolható tényező miatt szinte teljesen leépült és ezzel nagyon sok afrikai atléta került nehéz gazdasági helyzetbe. Nekem is 5 sofőrömtől valamint egy titkárnőtől kellett (remélhetőleg csak átmenetileg) megválnom.
Milyen egy átlagos napod? Sportolóként, edzőként, menedzserként.
Sportolóként nagyon 1x-ű volt minden.
Általában 7 kor felkeltem megreggeliztem,pihentem és 9 órakor indult a fő edzés ami általában 2-3 órát vett igénybe mint futó munka,nyújtás,erősítés. Edzés után ebéd,majd délutáni csendespihenő-alvás,és délután indult a 2. edzés általában 4-6 óra között (ez téli-nyári időszaktól függött) Ez volt a rövidebb edzés, ami 1 másfél órát vett igénybe. Edzés után játék a fiammal, majd vacsora, TV-olvasás és 10 óra előtt már lefekvés, hiszen a napi 30-40km és intenzív futások után a szervezetnek nagyon sok pihenésre volt szüksége.
És ez így ment éveken keresztül.
Menedzserként, edzőként már sokkal nehezebben volt tervezhető az életem, hiszen nagyon sok új feladatot kellett intéznem, így a délutáni alvások elmaradtak és éjszaka is nagyon későn kerültem ágyba, amikor az atléták aludtak, nekem akkor kezdődött a nagy kiterjedésű szervező munka, levelezés…
Amikor edzőtáborban voltam az atlétáimmal, akkor azért bizonyos edzésekre én is beálltam hozzájuk futni, akár a tengerparton, akár az atlétikai pályán résztávozáshoz.
Versenyzőként és edzőként is komoly sikereket tudhatsz magadénak. Mik az edzői, sportolói alapelveid, amelyek elvezettek idáig?
Én a nagyon kemény, hosszútávúan építkező munkában hittem.
Mondhatnám, hogy kicsit poroszos módszerekben. Nagyon tervszerűen, de nagyon sokat edzettünk és szinte aszkéta életet éltünk. Az edzés utána nagyon jó hangulatot tudtam teremteni és szinte baráti viszonyban voltam az atlétáimmal.
A felkészülés alatt az volt az alapelvem, hogy ma többet, mint tegnap és holnap többet, mint ma, akkor épül fel az előre elképzelt ház. A munka – pihenés helyes arányát megtalálva és betartva.
Amit szintén szoktam hangoztatni, hogy a közép és hosszútávfutás egy magas szintű önsanyargatás! Nagyon fontos, hogy az egyén savas állapotban a fájdalmat tűrve is sokáig tudjon futni. Az fog nyerni, hasonló képességű versenyzők között, akinek ez a képessége magasabb szinten van
Komolya edzői áttekintésed van a nemzetközi mezőnyben is. Mitől lesz / lehet jó futó valaki?
Ahhoz, hogy valaki jó futó legyen, nagyon sok mindennek klappolnia kell.
Nyilvánvalóan tehetségesnek kell lennie KERINGÉSILEG! Ennek alapadottságnak kell lennie. A távfutáshoz megfelelő izomzattal, izomrostokkal kell rendelkeznie, nagyon jónak kell lennie fejben, és bírni kell a monotonitást, a fájdalmat!
Ha ezek az alapadottságok megvannak, akkor jön az edző és az általa megálmodott, az atlétára speciálisan szabott edzésmunka adaptálása. Ha ez is megvalósult SÉRÜLÉSMENTESEN, akkor lehet fellépni a színpadra!
Persze ezt a témát még nagyon sokrétűen lehetne feszegetni, mint megfelelő táplálkozás, vitaminozás, sópótlás és még megannyi orvosi dolog!
Mik a kedvenc edzéseid, és miket nem szeretsz? Sportolóként (önmagadnak), edzőként (tanítványoknak).
Én gyakorlatilag minden futómunkát szerettem, ami elősegítette azt, hogy jobban fussak, sikeresebb legyek. Bármit hajlandó voltam megcsinálnia siker érdekében.
Nagyon szerettem a tartós könnyű hosszú futásokat, ugyanígy a tempófutásokat, a résztávokat is, úgy az erdőben, mint a pályán. Jöhettek a fartlek futások is és a hegyi futások is, habár ez utóbbiban nem voltam annyira jó! Megvan a varázsa a kellemes hangulatú erdőben egy jó tempójú hosszú futásnak, és a pályán való gyorsabb iramú résztávos edzéseknek is.
Amit annyira nem szerettem, de tudtam, hogy szükségszerű a sérülésmegelőzéshez és a regenerálódáshoz a nyújtás gimnasztika, és kiegészítésnek az erősítő edzések!
Mivel "extrákkal" segíted a munkádat?
Természetesen a nyújtás edzés előtt és edzés után is szerves, nagyon fontos meghatározó része volt az edzéseimnek. Tudom, a régi edzők között elterjedt az a mondás, hogy a nyúl sem gimnasztikázik, mégis jól fut. Ezen mindig jókat röhögtem és tudtam, hogy egy baromság.
Hiszen ha nyújtunk, akkor nagyon sok sérülést megtudunk előzni és az edzés után felgyorsítjuk a regenerálódási folyamatot, valamint, ha flexibilisebbek az izmaink, inaink, akkor a teljesítményünk is nő, pl. azzal, hogy a lépéshosszunk is nagyobb lesz.
Úgy gondolom, hogy a masszőr is elengedhetetlen az élsportban: heti 2x komolyabb gyúrás és akár mellette többször is átmozgató jellegű gyúrás fontos lett volna.
A sportorvos is elengedhetetlen, ha már sérültek vagyunk,hiszen segíthet felgyorsítani a gyógyulási folyamatot akár fizikoterápiás és más egyéb kezelésekkel, súlyosabb esetekben injekciókkal. Illetve nagyon fontos ha meghatározott időnként vérképkontroll is van, mert az alapján lehet a professzionális vitaminozást is beállítana az atlétáknál.
Én még fontosnak tartom a meleg vizes gyógyfürdőt is, a meleg-hideg vizes medencék váltogatását szintén regenerálódást gyorsító hatásként. Télen a szauna is játszhat, ha nem üti ki magát vele a sportoló.
A jóga és hasonló lehetőségek az én életemben nem játszottak szerepet. De aki hisz ezekben, annak általában nem árt, ha megfelelően építi be a programjába.
Az viszont jó hatású lehet, ha valaki sportpszichológushoz jár, mert tapasztalatból mondom, hogy nagyban lehet vele előrelépni, főleg olyan versenyzőnél, aki fejben nem annyira erős, vagy nyomja a nagy versenyek tétjének a súlya.
Hogyan táplálkozol és mit tanácsolsz a sportolóidnak? Egy verseny előtt/alatt ezen változtatsz valamit?
Én versenyző koromban mindenevő voltam! Az volt az ars poeticám, hogy azt enni, ami jól esik, de nem esni túlzásokba semmilyen téren sem. Nem agyonzabálni magunkat és nem koplalni.
Lehetőleg naponta akár 5x is kevesebb mennyiségeket enni az emésztés megkönnyítése miatt.
Ellenben nagyon fontos a folyadékbevitel, és ezt már Franciaországban tapasztaltam, hogy szinte állandóan kortyolgatni kell az ásványvizet! Persze ma már van olyan versenyzőm, aki dietetikus szakemberrel dolgozik együtt akár azért, mert gluténérzékeny, akár azért, mert így is jobban szeretne fejlődni.
A kenyai atléták ebből a szempontból különlegesek. Ők étkezésben szinte minimál programon vannak. Csak csirkehúst esznek, azt is hetente 1x maximum 2x. Ezenkívül állandóan eszik a kenyai specialitásokat az ugauit és a csepatit, amik szénhidrátban gazdag ételek és isszák a tejes teát. De összességében nagyon keveset esznek!
Versenyek előtt még jobban oda kell figyelni hogy mit viszünk be a szervezetbe. Semmiképpen sem szabad sokat és nehezet enni, mert a vérnek nem a gyomorban, hanem az izmokban kell lennie.
Egy komolyabb maraton előtt viszont érdemes szénhidrátkúrát csinálni, aminek szintén megvan a bejáratott menete……
Felszerelés - milyen szempontok alapján választasz, javasolsz felszerelést?
Mindenkinek van kedvenc sportszermárkája és általában azokban szeret edzeni versenyezni. A profibb atlétáimnak már szerződésük van sportszergyártókkal: ASICS, Adidas, Nike. Nagyon fontos a megfelelő cipő akár edzésre, akár versenyre. Van hosszú futásra nehéz edzőcipő, résztávokra félversenycipő, és versenyekre speciális versenycipő, akár nagyon gyors versenycipő. A futófelszerelés pedig legyen könnyű, légáteresztő és edzésre télen réteges, de semmiképpen sem sok.
Egy fontos szabály: versenyre soha ne vegyünk fel nem bejáratott cipőt és talán még nadrágot vagy sportmelltartót sem, mert kellemetlen dolgokat tud okozni.
Javasolni igazából csak a cipőt kell, és azt a lábboltozatnak és a lépésnek megfelelőt érdemes. Van aki kifelé borít (pronál), van aki befelé(szupinál) és van akinek normális az ellépése (neutrális). Egy jó szakember ezt ránézéssel is megállapítja, de ma már vannak erre szakosodott cégek, akik felmérik a sportolókat mint a cipőtalp kopásának a vizsgálatával, vagy mostanság már inkább videos elemzéssel az ellépést viszgálva.
Hogyan naplózod az edzéseket?
Minden atlétánál van egy megbeszélt metodika és célverseny céleredménnyel. Ehhez próbáljuk megtalálni a helyes irányt makro és mikro ciklusokra lebontva, a végén a versenytervekkel. Ezért először elkészül fejben egy irányvonal, majd ez papírra kerül és a végén elkészül egy hónapokra lebontott edzésterv, melyen természetesen sokat kell változtatni az időjárásnak megfelelően, vagy az atléta esetleges pillanatnyi formajavulásának, formahanyatlásának megfelelően.
Van egy régi mondás, hogy az edzésterv azért van, hogy legyen mi változtatni.
Egy jó edzőnek igenis tudni kell az előre leírtakon változtatni, még akár adott edzésen belül is, ha a sportolónak magas a pulzusa, vagy nagyon nem megy az előre megálmodott sebesség tartása…
Ezeket természetesen edzés után is naplószerűen le kell írni, akár érzésekkel és pulzusszámokkal mellékelve… Na de hát ez már egy külön szakma.
Számtalan legendás futóval találkoztál személyesen is. Kik a példaképeid? Természetesen nemcsak sportoló lehet.
Nekem példaképem igazából sportoló koromban nem volt, de csodáltam Paul Tergatot, aki 10000 m-en, félmaratonon és maratonon ért el kimagasló eredményeket.
Ezen kívül inkább próbáltam sok mindenkitől tanulni és ellesni dolgokat, mint például az első menedzseremtől Tóth Lászlótól, majd később már a belga Marc Corstjenstől (akinek a híres Golazo csapatában a Kelet Európai versenyek szervezőjeként vagyok megbízva) és a tanultakat a saját magam képére, illetve a Kelet Európai helyzetnek megfelelően formálni.
Próbáltam orvosilag is sokat fejlődni, ami azt hiszem egész jól sikerült is.
Tudom, hogy még versenyzel, aktív sportolói életet is élsz. De mik voltak korábban a kedvenc versenyeid, helyszíneid? A jövődet illetően van álomverseny?
Én nagyon szerettem Franciaországban élni és versenyezni. Ott valami fantasztikus futóélet volt. Örülök, hogy ebbe évekig benne lehettem. De csodálatos emlékek kötnek az osztrák versenyekhez is atlétaként. Ausztria maga egy csodás kis ország.
Menedzserként pedig szinte számtalan csodálatos helyen járhattam és nagy sikereket élhettem át amik örök emlékek maradnak! Annyi versenyen voltunk és értünk el sikereket, hogy nagyon nehéz kiemelni egyet kettőt. Észak-Kelet és Dél-Európa szinte összes nagyvárosát megemlíthetném!
Természetesen a sportban még lennének célok, csak ez a Covid mizéria múljon el...
A rövidtávú cél, hogy ismételten fel kell építeni Kelet Európa legnagyobb atlétaprojektjét, ami szerintem nem lesz könnyű dolog.
Mik a terveid idén és a közeljövőben?
Terveim, ami nem a sportot érinti, hogy pár hónapja megismerkedtem egy csodálatos lánnyal, akivel mostanában elég sok időt töltök el és akivel nagyon jól érzem magamat! Ha véget ért a Covid mizéria szeretnék vele nagyon sok tartalmas programot szervezni és élményeket szerezni magunknak – pl. egzotikus utazások, nyaralások, koncertek.
Sportban szeretném újraindítani a Benedek-Team működését és fokozatosan felfejleszteni a 2019-es szintre!
Emellett van egy új tervem:
Magyarországon nagyon beindult az amatőr futómozgalom és egyre nagyobb számban sportolnak a futók, szeretnének egyre jobb eredményeket elérni önmagukhoz képest. Ahogy hallom, tapasztalom egyre többen fordulnak szakemberekhez és néha álszakemberekhez, hogy segítsék a felkészülésüket. Ebben szeretnék én is valamilyen formában részt venni.
Úgy gondolom, hogy ha egyenlőre nem is nagy számban, de a profi atlétáim mellett 10-15 amatőr futónak is tudnám tervezni a futóprojektjét, mint edzéstervek írása, levezénylése, kapcsolattartás egymással és a versenyeiknek a megszervezése.
Emellett lenne lehetőség olyan jelentkezők számára, akik Debrecenben vagy Debrecenhez közel élnek: Magyarországon egyedülálló módon Kelet-Európa élmezőnyébe tartozó afrikai, kenyai atlétákkal is pár edzést összehozni a debreceni Nagyerdőben és az itteni atlétika pályán... gondolom ez is lehet motiváló nagy élmény.
No és ha úgy alakul a dolog, akkor pár általam edzett amatőr sportolónak lenne igény esetén lehetősége Kelet-Európa bármelyik versenyére eljutni az én kenyai atlétáimmal közösen.
Szóval ez egy új egyedülálló kezdeményezés, amire még nem volt példa Magyarországon.
Edzői referenciaként nekem is van pár eredményem sportolóként, majd edzőként is, ellentétben a ma annyira divatos hájpolt szervezetekkel ellentétben. Ezek között vannak máig is élő magyar atlétikai csúcsok vagy az, hogy évek óta mi nyerjük Magyarország legnagyobb és legnépszerűbb utcai futóversenyét a Wizz air félmaratont, úgy a férfiaknál, mint a nőknél.
A későbbiekben pedig lehetne akár edzőtáborokat szervezni Itenben a kenyai olimpiai bajnokok edzőtáborában magaslaton, ami tengerszint felett van 2000 m magason! Ezt pedig akár egybe lehetne kötni egy álomszép tengerparti nyaralással Mombasában.
Szóval lennének terveim a közeljövőben egy más irányú atlétikában is.
Az utazás mellett – amit hallhatóan nagyon szeretsz, beszélgessünk még azokról, amikkel kipihened magad. Mi a kedvenc filmed, zenéd, könyved?
Valahogy ezekkel a „kedvenc” dolgokkal bajban vagyok.
Filmem mostanában talán a Revans Kevin Costnerrel és Anthony Quinnel. De mellette a drámák és szerelmes filmek is játszanak, csakúgy mint a sportfilmek.
Zenében a Enrico Morricone Profi film zenéje a kedvenc, de szórakozásnak és bulizásnak a retro zenék a 80-as 90-es és a 2000-es évekből szinte minden jöhet.
Egy további személyes kérdés: kedvenc ételed, helyed, kikapcsolódásod?
Kedvenc ételem a gyümölcsleves, a milánói sertésborda (vagy brassói aprópecsenye) és eper minden mennyiségben.
Kikapcsolódásként nagyon szeretem a tengerpartokat, nagyon szerettem edzőtáborba járni Tunéziába és Egyiptomba. Nyaralásként pedig télen sok más egzotikus hely mellett Ománban Salalah városának tengerpartja és a hullámok; az valami felejthetetlen csoda….
Na oda mindenképpen szeretnék visszamenni ha a Covid is úgy akarja!
Magyarországon pedig nagyon szeretem a sporteseményeket élőben látogatni, mint kosárlabda bajnokság és nagyon szívesen járnék már a barátnőmmel koncertekre bulikba…
