Csak a drága és egy életen át tartó diéta segíthet azokon, akiknél lisztérzékenységet diagnosztizálnak. És az még a szerencsés esetek közé tartozik, ha egyáltalán kiderül a betegség: tízből csak két betegnél állítják fel a diagnózist. Az állapotnak nincsenek jellemző tünetei, ez nehezíti leginkább a felsimerést. Május 19. a lisztérzékenység világnapja volt.A kutatásban résztvevő orvosok szerint habár a lisztérzékenység pontos oka nem ismert, a lehetséges kiváltó körülmények között szerepelhet a glutén bevezetése a gyermek étrendjébe, illetve azok a vírusok, amelyekkel az első életévében találkozott a csemete – általában hat hónapos kor körül kapnak először szilárd ételt, ez pedig már glutént is tartalmaz. S ehhez most hozzáadódik a születési hónap is, mint kockázati faktor.
A kutatás vezetői szerint meg kellene változtani a gluténtartalmú ételek bevezetésének időpontját, mert a tavaszi és nyári babáknál ez a nátha és az influenza időszakával is egybeesik, így a szervezet is sebezhetőbb lehet. De hozták már kapcsolatba a betegséget a kevesebb napfénnyel is, azaz a D-vitamin hiányával.
A betegséget a II. világháború után ismerték fel, ekkor jöttek rá, hogy az addig ritka gyerekbajnak vélt lisztérzékenység valójában autoimmun betegség, s nem azonos a gabona- vagy lisztallergiával. A háború alatti kenyérhiány idején ugyanis számos, addig emésztőrendszeri zavarral kezelt gyerek meggyógyult. Így derült ki, hogy a betegség összefügg a gabonafélék fogyasztásával, majd kimutatták, hogy a lisztérzékenységért a glutén nevű gabonafehérje a felelős.
Balaicza Erika belgyógyász szerint a betegség azért veszélyes, mert az esetek mindössze 12 százalékában jelentkeznek tünetek, amelyek nagyban hozzájárulnak az időben történő diagnosztizáláshoz. A betegség túlnyomó többségben a nőket érinti, 70 százalékban náluk alakul ki. A gluténérzékenység többnyire öröklött, a beteg elsőfokú rokonainak mintegy 10 százaléka gluténérzékeny.
A rejtett, más néven lappangó érzékenyeket is figyelembe véve pedig valószínű, hogy minden századik magyar ember érintett. A betegség immunreakciókat indít be a vékonybélben, amelynek következtében a vékonybél nyálkahártyája károsodik, a tápanyagok felszívódása pedig csökken. Emiatt különböző hiánybetegségek és táplálkozási zavarok léphetnek fel.
A leggyakoribb tünetek a hasmenés, a puffadás, a hasi fájdalom, émelygés, hányás, de a vérszegénység, súlyveszteség, a fáradtság is árulkodó lehet.
Hidvégi Edit gasztroenterológus szerint mivel a betegség kialakulásában az öröklődés kulcsfontosságú szerepet játszik, így a megelőzésre különösen azokban a családokban kell nagy gondot fordítani, ahol már valakinél igazolták a betegséget. A legújabb vizsgálatok szerint a lisztérzékenység legjobb megelőzése, ha 5-7 hónapos korban, még a szoptatás alatt kap liszteset a csecsemő, így jobban tudja tolerálni azt. Ha a lisztes ételeket 5-7 hónapos kor után adjuk a kicsiknek, az anyatej védőfaktorai már nem hatnak, és az enyhébb tünetek miatt a betegségre is később derülhet ki.
A belgyógyász ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a betegeknek egész életükben szigorú, gluténmentes diétát kell követniük, azaz nem fogyaszthatnak a gabonafélékben található glutént tartalmazó élelmiszereket. Noha ma már könnyebb gluténmentes élet kialakítása – egyre több a gluténmentes élelmiszer, éttermekben is találkozhatunk gluténmentes fogással – ám a szabályok betartása nem mindig egyszerű, és nem is olcsó mulatság.
A lisztérzékenyek által is fogyasztható gabonaalapú élelmszerek ára ugyanis akár a többszöröse lehet a normál lisztből készült termékek áránál. Az életen át tartó diéta többletköltségeinek kompenzálása pedig nincs megoldva, a diétás élelmiszerek megvásárlásához a betegek csak minimális tb-támogatást kapnak.
A valódi megoldást, azaz a társadalombiztosítás rendszerébe történő befogadást a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé, pedig a lisztérzékenyek számára nincs más hatékony "kezelés".
