Színészként, művészként, miért tartod fontos dolognak a sportot az életedben?
Azt gondolom, hogy bármit csináljon is az ember, vannak alappillérek, amiknek ott kell lennie az életünkben - ilyen a megfelelő táplálék, a kielégítő alvás, a minőségi víz fogyasztása, és nem utolsó sorban a sport, a mozgás. Személyes tapasztalatom is, hogy ha ezekre nem fordítunk kellő figyelmet, annak előbb-utóbb következményei vannak.
Színészként aztán persze specifikusan is adódnak olyan helyzetek, ahol egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire karbantartott testtel fogunk neki egy feladatnak - főként ha azt vesszük, hogy manapság a színházművészetben egyre inkább teret kap a mozgás-színház, sőt esetleg az a variáció, amikor ez keveredik a már megszokott “szövegmondós”, prózai színházzal.
Nekem van egy monodrámám, ahol közel 1 órát beszélek, verset mondok, de közben például szablyával is táncolok - ezt nem lehet a fotelből felkelve este 7-kor elkezdeni, ehhez szükség van teherbírásra, fizikailag, mentálisan egyaránt.
Hogy tudod beikatatni a sportot az életviteledbe?
Ha csak tudok, napi szinten tornázok, reggel és este is. Figyelek arra is, hogy hetente többször sétáljak, ha lehet zöld övezetben, parkban, erdőben.
Hogyan és mikor kezdtél el sportolni?
10-11 éves voltam, amikor olyan mértékű volt már a kétoldali gerincferdülésem, hogy az orvos azt mondta: most vagy megműtenek, vagy nekiállok versenyszerűen úszni. A döntés természetesen nem volt kérdés számomra, szüleimmel átbeszéltük és ennek értelmében alakítottuk az életemet, életünket. A BVSC úszó szakosztályában Littomeritzky Mária, Szlavitsek Tivadar, Nagy József és Hajós Gyula voltak az edzőim. Aztán később az akkor alakuló női vízilabda csapat kapusa voltam néhány évig (a csodálatos Gyarmati Dezső volt az edzőnk), de akkor megint döntenem kellett: versenysport vagy elköteleződés művészeti irányba. Viszont az úszás, a víz-közelség szeretete itt maradt velem, ha nem is rendszeresen, de eljárok az uszodába.
Hatással van valamilyen formában a munkádra a sport?
Gyakorlatilag lehetetlenség úgy helytállni manapság ezen a pályán, hogy ne foglalkozz tudatosan a tested karbantartásával, hiszen szellemileg, mentálisan is jobb állapotban van az ember, ha napi szinten mozog. Egyre többen járnak kerékpárral, sokan járnak edzőterembe, és vannak, akik közös sport programokat szerveznek. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy biztos nem így alakul a szakmai pályafutásom, ha nem versenysportolok ilyen fantasztikus edzők keze alatt: abban a néhány évben vált gyakorlatilag a véremmé az eltökéltség, a kitartás, elköteleződés egy cél irányába. Ezek nélkül sem a versenysportban, sem ezen a pályán nem lehet tartósan talpon maradni.
Ennek kapcsán talán érdekes lehet megemlítenem: pályakezdő színésznőként Telihay Péter rendező az Amerikai Elektra címszerepét osztotta rám, olyan emberek partnereként, mint Tímár Éva, Andorai Péter, Seress Zoli.
Még a próbák megkezdése előtt valaki feltette neki a kérdést:
“Miért a Czifra?” “Azért mert Elektra eljátszása egy nagyon elszánt színésznőt igényel - és jelenleg nem tudok ebben a társulatban nála elszántabbat, de valószínűleg az országban sem.”
Na, azt gondolom, hogy ez az, amit a versenysport szellemiségének köszönhetek.
Jelenleg mivel foglalkozol, milyen terveid vannak a közeljövőben?
A nyár folyamán egy most induló RTL-es projectben lesz egy kisebb feladatom, illetve visszajelzéseket várok más filmes előkészítő munkák kapcsán. Elég sok szinkron munkám is van, egyik kedvenc színésznőm, akinek “kölcsönbe adom” a hangomat, Carrie Preston - a Férjem Védelmében című sorozat kissé szétszórtnak tűnő viszont rendkívül okos és temperamentumos Tasconi Ügyvédnője.
A színészeten kívül más területeken is dolgozom: egy munkaügyi szolgáltatásokat nyújtó cégnél látom el az Ügyfél-Kapcsolattartási feladatokat és elindítottam egy teljesen más irányú kezdeményezést is, ami viszont talán kicsit kapcsolódik ehhez a beszélgetéshez: Érintett lévén azt tapasztaltam, hogy a Változókor témája nincs megfelelő helyén kezelve, mintha egyfajta tabutéma lenne társadalmi szinten. Pedig hát gondoljunk csak bele: ezalatt az időszak alatt a nők testileg, lelkileg nagyon sok változáson mennek keresztül - és nincsenek meg az ahhoz szükséges információik, hogy erre hogy készülhetnek fel, mit tehetnek közben azért, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséggel éljék meg ezt az időszakot és nem utolsósorban ne egy - akár a további életminőségükre nagymértékben hatással bíró - betegséggel jöjjenek ki a végén (cukorbetegség, csontritkulás, emésztőrendszeri, érrendszeri-problémák, de sajnos ezzel közel sem ért véget a sor).
Éppen ezért egy természetgyógyász és egy életmód-tanácsadó barátommal összefogva alakítunk ki egy közösségi platformot azért, hogy információval és tanáccsal lássuk el azokat a nőket, akik szeretnék kicsit tudatosabban, egészségesebben és kiegyensúlyozottabban meg - és átélni ezt az időszakot.
Ennek fontos részét képezi az is, hogy kiemeljük: mennyire fontos, hogy minél több időt töltsünk a szabadban, a természetben, mert ezzel kapcsolatban az a megfigyelés, hogy akik alapvetően nem egy városi közegben és életritmusban élnek, azok sokkal könnyebben, és később mennek végig ezen a folyamaton.
Tehát itt is elérkeztünk a mozgás, a sport témájához, és annak fontosságához.
Ezek alapján mit gondolsz a sport helyzetéről a társadalomban?
Amíg a sport nem válik az emberek napi rutinjának részévé úgy mint például a fogmosás, addig van még min dolgoznunk. Szülőknek, pedagógusoknak egyaránt ott a felelőssége ezen a téren - és ebben a digitalizált társadalomban elég magasra került a léc. Ezért tartom fontosnak azt is, hogy legalább a maga területén mindenki csak azt a kicsi pluszt tegye oda - kreativitással, fegyelemmel és példamutatással. Szerintem már azzal is nagy eredményeket lehet elérni.
IMDB nemzetközi filmes adatbázis | wikipedia.org | iszdb.hu
