Jelenleg a sífutás a fő sportágam, de mellette a felkészülés részeként több futó-, terepfutó-, síalpin-, országútikerékpár-, síroller és egyéb versenyen indulok. A 2023/2024-es volt az első teljes szezonom, amikor csak sífutóként versenyeztem, előtte a biatlon válogatott tagjaként jártam a világot. Bő két éve már teljes állásban a Dockyardnál marketingesként dolgozom és mellette igyekszem folytatni a sportolást.
Gyerekkoromban sokféle sportágat kipróbáltam, kezdve az oviban az úszással, jégkorcsolyával, utána jött a sífutás, majd a biatlon és ezek mellett próbálkoztam még kézilabdával, focival, röplabdával, aztán persze a futás, terepfutás, kerékpározás is egyre dominánsabb lett idővel.
Egy ideig a foci fogott meg leginkább, de aztán mégis az állóképességi sportok lettek a nagy szerelem. 16-18 éves koromban kezdtem el komolyabban venni a biatlont, aztán volt egy időszak, amikor a terepfutásra fókuszáltam, de 2019-től, amikor bekerültem a felnőtt biatlon válogatottba, ismét a biatlon lett az elsőszámú sport egészen a 2022/2023-as szezon végéig.
Évi nagyjából 30-40 versenyen veszek részt, általában tervezek egy-egy nagyobb terepfutóversennyel, nyár közepétől szeptember elejéig, ami vagy egy hegyifutó/skyrunning EB vagy VB vagy pedig egy nagyobb nemzetközi terepfutó verseny, mint a Grossglockner Ultra-Trail. Télen pedig gyakorlatilag szinte minden hétvégén valamilyen nemzetközi versenyen szoktam részt venni.
Milyen volt az első skimo világkupa futamon indulnod?
Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy elsőként képviselhettem Magyarországot a síalpin világkupán. Ez még elég új terep számomra, úgyhogy volt benne kihívás bőven, hiszen a szabályrendszert is csak nagyjából ismertem, illetve mondhatni, hogy nagyon kevés tapasztalattal vágtam neki a versenynek. Gyakorlatilag csak az állóképességemben és a hegyekben szerzett tapasztalatomban bízhattam, de szerencsére minden percét élveztem.
Kérlek kicsit mutasd is be a sportágat, az alapokat, a nehézségeket!
Röviden összefoglalva a sportág: egy lesikló léchez nagyon hasonló léc talpára fókabőrt ragasztva, annak segítségével lehet a havon kapaszkodva felfelé haladni, majd a fókabőrt eltávolítva a talpról, lecsúszni, akárcsak az alpesi síelők. Ezt lehet pályán és pályán kívül is művelni és különféle versenyszámokat rendeznek belőle. Jellemzően meglehetősen sok szintemelkedés gyűlik össze egy-egy ilyen versenyen.
Nagyon technikai sportág, a felszerelésnek nagyon sok mindennek kell megfelelni, ezért a grammok harca érvényesül. Nem elég, hogy könnyű legyen, de funkcionálisan is ott kell lennie a toppon. Amellett, hogy kimagasló állóképességet igényel, nagyon komoly skillekre is szükség van, hiszen például egy egyéni versenyszámban általában nagyrészt nem egy ratrakolt pályán halad a mezőny, így felfelé és lefelé is bőven akad komplikált szituáció. A tranzit egy külön művészet, amikor felfelé mászás és lefelé csúszás között kell váltani, „átszerelni” a lécet. Szemléltetésképpen ez nekem 30-60 másodperc, a profiknak, néhány másodperc, de egy kezdőnek, kezdő cuccal ez perceket vehet igénybe. Le kell venni vagy fel kell helyezni a fókát, ami elég erősen tapad a léc talpára, át kell állítani a kötést stb. Egy versenyen például a fókalevételhez a léc végig a lábunkon marad.
Viszonylag kevesen ismerik itthon ezt a sportágat, de a nemzetközi mezőny durván kompetitív. Nagyjából a világ legjobb terepfutói, outdoor sportolói fordulnak meg a mezőnyben.
Fotókon, videókon azért jól követhető volt a sportág, talán azért is, mert Kilian Jornet is rendszeresen indult rajta. Hogyan képzeljünk el egy ilyen versenyt?
Az egyik talán legnehezebb pályát választottam így elsőre, főleg ami az egyéni versenyszámot illeti. Felfelé sem volt egyszerű, de lefelé aztán tényleg volt minden, mély olvadt hótól, sziklák közé becsúszástól, lécet megvezető részekig. A vertikál pálya pedig csak szimplán rövid volt, de brutál meredek: 2,6 km 680 méter szintemelkedéssel.
Ennyiféle sportágban felkészülni nem egyszerű. Főleg a magas hegyi versenyekre itthon. Neked mik voltak a legnagyobb nehézségeid?
Nehézség mindig akad, de igyekszem ezeket inkább kihívásként megélni. Egy sportág váltás (biatlon-sífutás) eleve kicsit kemény dió, még ha nagyon rokon sportágak között is történik. A felkészülésem sok szempontból nem pont úgy alakult, ahogy szerettem volna, de ennek ellenére nagyon jól jöttem ki belőle. És hát szokták mondani, minden jó, ha a vége jó.
Az sem volt egyszerű, hogy sokat utaztam egyedül a szezonban, de ezt én szerettem volna így, mert így tudtam elérni a céljaimat. Nyilvánvalóan munka és versenyek között vezetgetni 5-10 órákat heti kétszer nem olyan pihentető, illetve ez sok egyéb adminisztratív feladattal és logisztikával is járt. De hogy a pozitív oldalát is mutassam az érmének: sokkal jobban tudtam tervezni a versenyeimet, edzéseimet, formaidőzítést és nyugodt körülmények között zajlottak általában az utazások. Így olyan versenyekre tudtam menni, amik a lehető legjobban szolgálták a fejlődésemet és ez talán az eredményeken is meglátszott.
A kiemelt cél a sífutó világkupa szint teljesítése volt, ami szerencsére sikerült is. Nehéz volt hinni benne, hogy képes leszek rá munka mellett, mert az 5 legjobb verseny számít, tehát nem elég egy jó eredményt virítani, hanem egész szezonban toppon kell lenni, de szerencsére a szezon egész korai szakaszában sikerült és utána még tudtam folyamatosan kitolni, hogy minél tovább legyen érvényes.
A másik cél a klasszikus stílus fejlesztése volt. Ebben még nagyon az út elején járok, de szerintem jó az irány. Biatlonosként ez sosem volt igazán prioritás, ezért bátran mondhatom, hogy szinte nulláról indultam. Ennek ellenére a szezon közepefelé tudtam nyerni egy FIS versenyt, illetve egy másik eredménnyel együtt így két elfogadható FIS pontot is kaptam ebben a stílusban.
Sífutóként nem sok emberrel tudsz készülni. Hogy áll most ez a sportág itthon, vannak társaid?
Nagyrészt egyedül készülök. Nagyon kevesen vagyunk itthon és szét is vagyunk kicsit szóródva az ország területén, de azért igyekszem néha összehozni közös edzéseket a Budapest és környékén élő fiatalokkal. Amikor beleillik a felkészülésembe, akkor próbálok az utánpótlással együtt mozogni edzőtáborok, versenyek terén, illetve szerencsére Pónya Sárával és Kónya Ádámmal is összeér néha a programunk. Velük alkotjuk gyakorlatilag a felnőtt keretet, a Többiek még mind utánpótlás korúak, tehát van egy majdnem 10 éves szakadék, de jó látni, hogy van pár lelkes fiatal, akik csinálják ezt a sportágat.
Nagyon sok sportgában versenyzel, a sífutás a kiemelt. Hogyan látod ebben a jövődet?
A következő másfél évben még biztosan a sífutásnak szeretnék mindent alárendelni, mert a 2026-os Téli Olimpiára való kijutás a fő célom. Hogy azután hogy alakul az életem, még nem tudom, de szerencsére talán inkább a bőség zavarától kell tartanom, mintsem attól, hogy nem tudom majd, hogy mit kezdjek magammal.
Ki az edződ, vagy a sok sportágban más-más van?
Jelenleg nincs edzőm, magamnak írom az edzéstervet. Így, hogy már teljes állás mellett csinálom, rengeteget kell belenyúlnom a programba és alkalmazkodnom, de szerencsére ezt megtanultam az évek alatt menedzselni. Van egy nagy kép a fejemben mondjuk egy évet tekintve, hogy mikor mit csináljak, hova szeretnék eljutni és ezért mit kell tennem, de alapvetően 1 hétig előre tervezek konkrétat és 4 hetekben gondolkozom a kisebb ciklusokat tekintve.
Az erőnléti edzéseimet szeretném kicsit profibban csinálni, így nem rég elkezdtem Kis Áronnal együtt dolgozni ezen, akit nagyon jó szakembernek tartok, úgyhogy kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.
Alapvetően egyedül készülök. Egy-egy edzésre van, hogy keresek partnert vagy csoportot, főleg futásnál és kerékpárnál. Az intenzív edzésekre igazán értékes, amikor tudok partnereket találni. Alapozásnál ez még viszonylag könnyű, de ahogy nő az edzések tempója és egyre inkább sírolleren van a hangsúly, úgy egyre nehezebb összehozni. Felkészülési időszakban szoktam külföldön többször edzőtáborozni, illetve szezon közben is szokott lenni 1-1 tábor. Sokkal jobbak a lehetőségek külföldön és néha muszáj kiszakadni az itthoni darálóból.
Itthon a Margitsziget a leggyakrabban látogatott helyszín, főleg a síroller edzések miatt, télen pedig amikor csak van hó és itthon vagyok, akkor Normafára menni kötelező. Az, hogy ilyen környezetben sífutó edzést tudok végezni szezon közben, mindennél értékesebb.
Remélem, hogy a jövőben is lesz erre még lehetőségem...
Egy izgalmas kérdéshez érkeztünk, hiszen multisportolóként sok sportot kell összehangolnod, ráadásul a felszerelés is fontos része ennek. Hogyan választasz, van-e olyan, ami egyelőre nincsen meg, de szeretnéd használni?
Azt rögtön az elején szeretném feltüntetni, hogy az alább felsorolt márkák közül a következők a szponzoraim: Dynafit, Garmin, Oakley, Merida, Alpina.
Viszont ez semmilyen megítélésbeli különbséget nem kell, hogy magában hordozzon, mert felszerelés tekintetében mindig mindenből azt használom, amit a legjobbnak ítélek meg. Nem is kötnék olyan szponzori megállapodást, ahol ez nem tudna teljesülni. Tehát ha nem ezek a márkák lennének a szponzoraim, akkor is ezeket a termékeket használnám. Szerintem ez csak így hiteles. Szerencsének mondhatom magam, hogy ilyen prémium márkákkal dolgozhatok együtt.
Sífutás
Léc – Salomon
Cipő – Alpina
Óra - Garmin
Szemüveg - Oakley
Bot - Leki
Versenyruha – Atex/Swix
Kesztyű – Roeckl
Terepfutás
Cipő – Dynafit
Ruha – Dynafit
Zsák – Dynafit
Frissítés – Ethicsport/Highfive
Síalpin
Léc – Dynafit
Bakancs – Dynafit
Kötés - Dynafit
Bukósisak – Dynafit
Szemüveg: Oakley/Dynafit
Versenyruha - Dynafit
Hátizsák – Dynafit
Fóka - Dynafit
Bot – Dynafit
Kesztyű - Roeckl
Országúti kerékpár
Kerékpár: Merida/Lapierre
Pedál: Garmin
Radar: Garmin
Szemüveg: Oakley
Ruházat: Dynafit/575
Bukósisak: Rudy Project
Sífutásnál volt szerencsém sok márkának sokféle felszerelését kipróbálni. A léc és a cipő a legfontosabb, ezekből nem engedheti meg magának senki, hogy olyat használjon, amitől van jobb. Nálam ezek az évek során nagyon szépen kiforrták magukat. A Salomon lécei nagyon rendben vannak csúszásra, stabilitásra és érzetre is, nekem bevált. A cipő pedig olyan, hogy sokféle cipőben eledzegettem: Salomon, Fischer, Madshus, Atomic (ráadásul itt tesztcipőt is volt lehetőségem Panyik Dávidnak köszönhetően próbálgatni), de ha versenyről van szó, akkor skatingben csak az Alpina jöhet szóba. Ez van a legjobban a lábamra öntve, de persze ez mindenkinek egyéni. Klasszikus stílusban viszont egy nagyon eltalált Atomic tesztcipőben versenyzek.
Az órát szerintem nem kell nagyon magyarázni, nem véletlenül piacvezető a Garmin. Mindent tud, amire csak szükségem van. Most itt az okos funkciókba, mint a GarminPay, GarminMusic és társai nem is nagyon mennék bele, mert a sporthoz ezek alapvetően nem sokat tesznek hozzá, viszont ezen felül rengeteg hasznos adatot kapok az órától az edzéseket tekintve, de a regenerációról is, ami szintén ugyanannyira fontos. Ezeket lehet elemezni, követni a fejlődést, észlelni a hibákat, úgyhogy ezek nagyon hasznos visszajelzések a munkáról, amit végzünk.
Szemüvegben az Oakley szintén egy másik univerzumba repít. Aki csak próbálta, szerintem tudja, hogy milyen wao élményt adnak azok a lencsék.
Botban alapvetően a Leki legnagyobb erőssége a gyorsan kikapcsolható botszíj, elsősorban emiatt esett rá a választás.
A versenyruha adott, ami éppen az aktuális válogatott ruha, ami jelenleg az Atex és a Swix, ezek teljesen rendben vannak.
A Roeckl sífutó kesztyűkre specializálódott. Fázós a kezem alapvetően, ezért sokáig keresgéltem, mert télen azért előfordul, hogy hideg van.... :D Egyedül a Roecklnél találtam meg azt a megoldást, ami egy nagyon meleg bélelt kesztyű, de mindeközben nem vesz el a mozgástartományból, nem korlátoz semmiben.
Terepfutásban és túrasíben elég egyszerű a helyzet, mert gyakorlatilag majdnem minden felszerelésemet a Dynafittől kapom. Terepfutásnál szerintem alapvetően a cipő kell, hogy meghatározza, hogy ki milyen márkát választ. Én a Dynafitnél teljes mértékben megtaláltam a számításaimat és ennek köszönhetően lett belőle szponzori együttműködés. A ruházat és a zsákok pedig ugyanúgy prémium kategóriát képviselnek. Látszik, hogy versenyzők dolgoztak a fejlesztésén.
Síalpinban mondhatni piacvezető a márka, így egyértelmű volt, hogy nem foghatok mellé a felszereléssel. Itt a lécen és a bakancson kívül a kötés is kulcsfontosságú, amiben tényleg a Dynafit a legjobb a piacon. Mezzalama szettel versenyzek, amivel egyébként elégedett vagyok, de azért ennél van 1-2 kategóriával feljebb és a különbség is érezhető.
Országúti kerékpárban korábban egy aluvázas Lapierrel készültem, de nem rég indult egy együttműködés a Meridával, így már egy karbonvázas Scultura 4000-rel gyűjtöm a kilométereket. Nagyon alaposan körbenéztem a piacon, mielőtt meghoztam a döntést, hogy melyik márkát válasszam és az eddigi tapasztalatokkal nagyon elégedett vagyok.
Szintén újdonság a Garmin wattmérős pedál, ami az új kerékpárral együtt került bevetésre. Ettől is sokat várok, mert így még több adat fog a rendelkezésemre állni.
A Garmin Varia Radar, amit kiemelnék még, mert kevés zseniálisabb felszerelésem van. Ritkán tudnak ilyen kütyükkel lenyűgözni, de a radarnak egyértelműen sikerült. Országúti bringásoknak egy "must have" darab. Tökéletesen érzékel és jelez minden mozgó járművet, ami a hátunk mögül érkezik, így szinte azt is mondhatnám, hogy hátra se kell nézni a manőverek előtt, mint előzés, kátyú kerülés és társai.
Frissítésben az EthicSport és a Highfive géljei/isoi váltak be nekem leginkább, szinte csak ezeket használom.
Az edzésmunkában tervezel változtatást, új módszereket, lehetőségeket?
Minden évben próbálgatok új dolgokat, új módszereket. Van, hogy edzésben, van, hogy regenerálódásban, mindig van mit fejleszteni. Azokat, amik beválnak, beépítem hosszútávon, ami kevésbé működik, azt idővel elhagyom.
Edzésben most van egy módszer, ami nálam nagyon működik, úgyhogy ott kicsit nehéz helyzetben vagyok, hogy mi legyen az új dolog, amit kipróbálok, de vannak ötleteim és már el is kezdtem ebbe az irányba tevékenykedni, de ezeket most nem lőném le egyenlőre, akik követnek és elég szemfülesek úgyis fogják látni a változást.
A skimo verseny frissítésének, étkezésének van specialitása, verseny szezon előtt/alatt ez változott valamit vagy semmi extra nincsen ilyenkor?
Táplálkozásra sajnos nem jut annyi időm/energiám, hogy igazán nagy hangsúlyt fektessek. Elindultam egy egészségesebb irányba, de ezen a téren nagyon lassú léptekben haladok. Jelenleg a fő probléma, hogy nem elég változatos az étkezés, viszont szerintem alapvetően jók az alapanyagok egy két cheat kajálást leszámítva.
A verseny közbeni frissítés egyébként nagyon hasonló a terepfutáshoz, tehát nagyjából hasonló a gélek és isok bevitele.
Milyen eredményekre vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?
Az áttörést egyértelműen a 2023-as Sífutó Világbajnokság kvalifikációs versenyén elért 6. helyezésem jelentette, amivel bejutottam a főversenybe is. Egy nagyon nehéz szezont zártam ezzel az eredménnyel és ez adott erőt a folytatáshoz. A 2023/2024-es szezonban nem emelnék ki egy eredményt, inkább arra vagyok büszke, hogy teljesíteni tudtam a sífutó világkupa kvalifikációs szintjét, így a következő szezonban szeretnék minél több világkupán rajthoz állni. Emellett sikerült két FIS versenyen is dobogóra állni, egy győzelemmel és egy második hellyel, a győzelmet ráadásul a gyengébb stílusomban, klasszikus stílusban értem el. 2023 augusztusában pedig egy magyar rendezésű nemzetközi síroller FIS versenyt is tudtam nyerni sprint versenyszámban.
Terepfutásban tavaly nyáron a Grossglockner Ultra-Trail 35 kilométeres távján 6. helyezést értem el. Ez terepfutásban talán az egyik legjobb eredményem volt. Mivel nem sokon múlt az 5. hely, ez hagyott bennem némi hiányérzetet, de azért így is vetekszik a 2019-ben az 50 kilométeres távon elért 5. hellyel, ami abszolút teljesítmény szinten nézve talán picivel gyengébb és maradt is benne pár perc, de mégis egy 5. hely egy színvonalas terep ultrán.
Síalpinban már önmagában arra nagyon büszke vagyok, hogy elsőként képviselhettem a magyar színeket a cortinai világkupán és ott a Vertical versenyszámban elért 49. helyre vagyok büszkébb. Teljesítmény szinten nézve ezt értékesebbnek tartom, mint az egyéni 47. helyet.
Mik a terveid?
Jelenleg a fő célom, hogy kijussak sífutásban a 2026-os Cortina d’Ampezzo-i Téli Olimpiára, ennek megfelelően a következő szezonban szeretnék minél több sífutó világkupán indulni, illetve teljesíteni az olimpiai „A” szintet. Emellett amennyire belefér, szeretnék résztvenni síalpinban is az olimpiai kvalifikációban.
Hosszútávon terveim elsősorban sífutásban, síalpinban és terepfutásban vannak, de leginkább az, hogy minél tovább minél magasabb szinten és élvezettel tudjam űzni ezeket a sportágakat.
Vannak olyan példaképeid, akik motiválnak, erőt adnak?
Ole Einar Björndalenen nőttem fel, szerintem nem nagyon kell bemutatni. Őt tudnám kiemelni, de egyébként nagyon sok sportember van, akik motiválnak.
Elsősorban olyan sportolók, akik nagyon keményen és tudatosan dolgoznak a céljaikért és képesek a legnagyobb akadályokat is leküzdve elérni azokat. Számomra ez a legmotiválóbb, amikor valaki mentálisan is toppon van, kitart a nehéz időkben is és nem adja fel.
Björndalen attól igazán klasszis az én szememben, hogy még 40 évesen is tudott olimpiai aranyat nyerni. Az az igazán lenyűgöző ebben a teljesítményben, hogy óriásit fejlődött a sportág, mire 40 éves lett. Ha csak az első Olimpiáját vesszük, ami 1994-ben volt, akkor eltelt 20 év, tehát egy óriási időtávlatról beszélünk. Csak, hogy egyetlen dolgot említsek (lehet, hogy nem teljesen pontosak az adatok, de az arányok láthatók): a fekvő lövészet 45-50 másodpercről 25-30-ra csökkent. Ez félelmetesen nagy különbség: egy büntetőkörnyi.
Megtanulsz egy ritmust, egy lövési metódust. Teljesen beléd ég az évek során. És akkor jön 20 év múlva egy fiatal, aki fele annyi idő alatt csinálja ugyanezt, mert már ebben nőtt fel. És ezzel kell versenyezned. Björndalen mégis versenyképes tudott maradni.
Tényleg sorolhatnék még rengeteg kiváló sportolót, akik hasonló utat jártak/járnak be és a legjobbak a világon. De emellett számos olyan sporttársat is ide sorolhatnék, akikkel együtt edzettem az évek során. Beleláttam mélyebben is a munkájukba, láttam a napi szintű küzdelmet és alázatot. Ezek mind-mind nagyon sokat adtak nekem.
De ugyanez igaz több edzőre is, akikkel együtt dolgozhattam és rengeteget tanultam Tőlük. Az edző-sportoló egy nagyon erős bizalmi kapcsolat, pont ezért tud nagyon motiváló lenni.
De szerintem bárki lehet példakép. Általánosságban motivál, ha valakinek jó a dolgokhoz való hozzáállása, a mentalitása, a tudatossága, az értékei. Ezt az élet bármely területén lehet mutatni. Szerencsére nagyon sok ilyen ember van a környezetemben, akiknek hálás vagyok ezért.
Végül szeretnék kérni egy "szokásos TOP5 tanács terepsportolóknak" listát.
Csak olyan dolgokat csinálj, amiben hiszel. Amiben nem hiszel, az nem fog működni.
A folyamatos kitartó munka az alapja mindennek. Enélkül nem lehet hosszútávon fejlődni. Ez felül tudja írni a tehetséget. Egyébként pedig ez is egyfajta tehetség.
Adj időt a testednek, hogy az elvégzett munka be tudjon épülni, a fejlődés a regenerálódás alatt történik. Ez az egyik legnehezebb, ezt nekem is sokkal jobban meg kellene fogadnom. Hiába megy nagyon jól, néha rá kell lépni a fékre. Figyelj oda az egészségedre és ne sajnáld rá a pénzt, az időt!
Vegyél egy sportórát és kövesd nyomon az edzéseidet, az alvásodat, a stressz szintedet és néha elemezd az adatokat. Persze ne higgy el mindent az órának! Elsősorban a tested jeleire figyelj és építs.
Törekedj arra, hogy minél összetettebb sportoló legyél. Fejleszd Magad minél több területen, próbálj ki olyan kihívásokat, amikben nem vagy a legjobb, lépj ki minél gyakrabban a komfortzónádból.
+1 Élvezd! Élvezd, hogy kint lehetsz a természetben, élvezd a mozgás örömét, a friss levegőt, a látványt. Talán mind közül ez a legfontosabb...
Köszönöm a tartalmas beszélgetést!
