Ultrakönnyű ("ultralight") túrázás - az alapok (terepsport minisorozat) 2.

A cikk első részében sok általános és alapinformációt megtudtunk az ultrakönnyű / ultralight tárázásról. Most nézzük a részleteket.

Ugyanakkor előre bocsájtjuk, hogy nincsenek 100%-os válaszok és megoldások! Mindenkinek a saját lehetőségei és adottságai erősen befolyásolják a végső döntést: mit és hogyan pakoljak a zsákomba?

Mik a kedvenc UL felszereléseid (több is lehet)? Van álmod, amit még be szeretnél szerezni?

Őszintén szólva az abszolút kedvencek azok, amiket indokolatlanul olcsón sikerült használtan beszereznem. Ennek nem csak a költséghatékonyság az oka, hanem így kevésbé is félek használni őket, mintha valami drága lenne. A spórolás mellett ráadásul megszabadítok valakit egy olyan tárgytól, amire nincs szüksége, másrészt nem kell újat vásároljak belőle, ezzel is valamelyest csökkentve a konzumerizmust. Ilyen volt például egy minimálisan hibás Osprey Exos 48 hátizsák 4500 Ft-ért, vagy egy darab két helyen kiszakadt merinó csősál, amit ingyen nekem adtak. Túra közben engem nem igazán izgat hogy divatosan nézek-e ki. Nem is olyan rég egy túl magas hőfokon kimosott gyapjú ingből varrtunk sapkát édesanyámmal, az is biztos nagy kedvenc lesz a hidegebb időszakban.

Amit könnyen bárki be tud szerezni újonnan, azok közül a következőket tudom (a teljesség igénye nélkül) nyugodt szívvel ajánlani:

• Decathlonból a Forclaz Trek 100 polár alsókesztyű (M méret 24 g)
• Decathlon Trek100 pehelykabát (L méret 290 g, illetve ennek a szintetikus verziója is nagyon hasznos a nyálkásabb időszakokban, tekintve hogy a pehely sokkal kényesebb)
• Nitecore NU25 fejlámpa amihez pl. kalapgumiból könnyedén saját készítésű fejpántot lehet készíteni (31g)
• Aliexpress-es „sun hoodie”. Ennek a legutóbbinak sajnos a magyar nevét nem tudom, de egy szintetikus, gyorsan száradó, UPF50 tulajdonsággal rendelkező vékony anyagból készült kapucnis felső, s így akár nyáron a déli napsütésben is túrázni tudok. Mindezt anélkül, hogy leégnék vagy be kellene kennem az arcomon kívül bármit is naptejjel. Nem szeretem a naptejet, mert magam ismerve végül az úgyis a szememben köt ki és legalább 1 óráig csípni fog. Meg ugye egy csomó naptejet vinni is tömeg, akkor már inkább az aláöltöző rétegem egyben egy ilyen felső, ezzel is spórolok, és egyszerűsítek.
• Nagyon kedvelem még a szintetikus (szintén UPF50) csősálat, amit borzasztó sok dologra lehet használni: leégés ellen arcra, vagy akár nyakat takarva, meleg edényt megfogni, sátorról kondenzációt letörölni, balaclava módban, vagy simán sapkává hajtogatva. Mondjuk azt érdemes megjegyezni, hogy kivétel nélkül mindenki megbámul, ha nyáron a déli napsütésben kapucnis felső van a fejemen és a vékony csősálam majd’ a szememig fel van húzva. Nem egy olyan eset volt amikor aszfalton sétáltam, és az autósok úgy megbámultak, hogy le is lassítottak mellettem. Mondjuk a fekete/szürke csősál valószínűleg nem a legeszerencsésebb választás. Ettől eltekintve, sajnos a melanoma nem játék, de a többség nem igazán veszi komolyan (vagy megkockáztatom, hogy sokan sajnos nem is tudják) az UV sugárzás veszélyeit, mert nem rögtön okoz komoly problémát.

Ha a pénz nem számítana, akkor egy Hyperlite Mountain Gear Ultamid sátrat szeretnék egyszer. Ennek az ára jelenleg nagyobb, mint a 3 évszakos felszerelésem összértéke. Na jó, azért megelégednék egy Dan Durston féle egyszemélyes X-Mid sátorral is. A melegebb időre szeretnék beszerezni egy kb. 8-10 °C komforthőmérséklettel rendelkező szintetikus KHIBU quiltet, amely egy magyar termék (www.khibu.hu). Emellett ami kifejezetten tetszik, az az Enlightened Equipment Torrid Apex szintetikus töltetű „pehelykabát”. Bár a legtöbb kifejezetten szigetelő rétegként hordott kabátból hiányolom a belső zsebet, hogy ott lítium-ion akkukat (power bank, kamera akku, fejlámpa, telefon stb.) lehessen tárolni, ha nagyon hideg van.

Ezen kívül ha minden igaz, lesz egy ultrakönnyű 3 évszakos túrazsákom, klasszikus kék IKEA-s zacskókból varrva. Mindez a Little Needle (www.littleneedle.hu) felszerelés gyártótól. Jelenleg egyeztetés alatt van az ötlet, de nagyon úgy tűnik meg fog valósulni. Neki ezúton is köszönöm, hogy a kissé elvetemült ötletemre nyitott volt!

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik tervezik az UL-t?

Legrövidebben úgy tudnám megfogalmazni, hogy legyenek nyitottak. Aki élből elutasít mindent, mert már x éve ugyanúgy csinálja (régi berögződések ill. így tanulta) és ez neki bevált az nem jelenti azt, hogy nincs rá jobb módszer vagy ne lehetne tanulni/alakítani rajta. Érdemes mindent megkérdőjelezni, hogy szükség van-e rá. Biztos kell két nadrág és két pulóver 2-3 napra? És egy hétre? Vagy egy hónapra? Biztos 3 zoknira van szükségem? Kell egy óriási zseblámpa vagy elég egy csekélyebb teljesítményű fejlámpa is? Biztos szükségem van vízálló hátizsákra? És vízálló bakancsra? Biztosan a bakancs a legjobb megoldás? Szükségem van több darab késre? Még órákig lehetne sorolni ezeket.

Másrészről viszont érdemes mindent fenntartással kezelni, így természetesen az én tanácsaimat is.

Többek között nagyon sok olyan Youtube videót látni, ahol az ultrakönnyű túrázásnak egy extrém formáját mutatják be/művelik. Néha csak a tartalomgyártás kedvéért, néha pedig tényleg azért mert nekik ez elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat, de nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy ez nem jelenti azt, hogy nekem is másolnom kell és ezt erőltetni, hogy mindenképp én is két kg-os alaptömeggel érezzem jól magam, és hogy mindenképp ezekkel az emberekkel hasonlítsam össze magam. Mint azt tudjuk, alapvetően nem a leghangosabbnak (jelen esetben „legkedveltebbnek”) van igaza. Bár hogy is lehetne „igaza” valakinek egy ennyire szubjektív dologban, mint pl. a kényelem? Viszont az a trend is észrevehető szerencsére, hogy egyre több ilyen felkapott illetőnek (vagy ha úgy tetszik influenszernek/véleményvezérnek) tele van a hócipője azzal, hogy valaki megkérdezi tőle, hogy „melyik a legjobb sátor?” vagy „ponyva vagy függőágy?”. Túl sok paramétertől függenek: hol használnád, milyen gyakran, mekkora összeget szánsz rá, hány személyes, milyen magas vagy… és még sorolhatnám.

Emiatt egyre többen kihangsúlyozzák, hogy ezt a felszerelést ők használják, nekik ennyi elég, így érzik jól magukat, ami eltérhet a többiek tapasztalatától/igényeitől. Sokan csak az előnyöket és hátrányokat sorolják fel és az olvasóra/nézőre bízzák a döntést. Megannyi sikeres és brutális távolságokat maga mögött tudó túrázó van, akinek „csak” könnyű (angolul lightweight) az alaptömege. Nem véletlenül jelenik meg angolban a HYOH – avagy „hike your own hike” kifejezés. Ezek arra utalnak, hogy csináld úgy, ahogy neked jó, járd a saját utad. Természetesen ezt is vannak, akik félreértelmezik és átcsap önzőségbe a dolog. Csak hogy példát is mondjak: pl. erdőben alapból nem illik hangosan zenét hallgatni, főleg akkor nem, ha melletted aludnának – viszont az illető azzal védekezik, hogy ő csak így érzi magát jól... Magyarul erre meg pont jól illik erre az „élni és élni hagyni” kifejezés. Elvégre azért vagyunk kint természetben, hogy élvezzük azt. Csak ne felejtsük el, hogy mi ott vendégek vagyunk, viselkedjünk is aszerint.

Ami még szerintem fontos, hogy a tömeg csökkentést nem ott kell kezdeni, hogy megveszem a legdrágább cuccokat és ettől leszek UL túrázó. Azzal spórolsz általában a legtöbbet, ha otthon hagyod a felesleges felszerelést – ez pedig ingyen van. Erre egy jó módszer, hogy pontos listát vezetsz arról, hogy mikor mit viszel, miután pedig hazajöttél, felülvizsgálod, hogy mi az, amit nem használtál. Nem használtál valamit 3 alkalommal? Egyszerű a megoldás: hagyd otthon.

Azt mondtad "Nem használtál valamit 3 alkalommal? Egyszerű a megoldás: hagyd otthon. " - ugye ez azért nem minden cuccra igaz? Elsősegély cuccokból mit és mennyit viszel, mire figyelsz?

Igen, ezt teljesen jól látod: elsősegély csomagra (beleértve mondjuk a kullancskiszedő csipeszt is) és (egyéni) gyógyszerekre nem vonatkozik. Persze ez nem azt jelenti, hogy ebből is túl kell pakolni.

Rengetegszer látni, hogy az emberek óriási elsősegély csomagot visznek 1-2 napra is (láttam már több, mint 1 kg-osat!), mert mi van, ha történik valami. Sokszor olyan dolgokat is visznek az emberek, amiket nem is tudnak használni. Igen, ilyenkor lehet vitatkozni, hogy de lehet más majd tudja… Ilyenre egyrészt nem igazán jó apellálni, másrészt ha egyedül megy az ember (nagyon sokan szeretnek egyedül is túrázni, többek között én is), akkor nem igazán van értelme. Amiket én viszek: nagyon szeretem a leukoplastot, ebből egy túrára egy fél vagy egy egész tekercset is elviszek. Mindenre jó (csak úgy, mint a duct tape/szövetszalag), de főleg a dörzsölődést csökkenteni a lábfejen/lábujjakon. Biztostűvel (persze a lehetőségekhez mérten fertőtlenítve, akár öngyújtóval) ki lehet szúrni a vízhólyagot. Nálam egészségügyi okokból szokott lenni még 1 vagy 2 szem görcsoldó (No-spa), 2-4 szem általános fájdalomcsillapító (ibuprofén, vagy viccesen I vitaminnak is szokták hívni a hosszútávú túrázók), az említett kullancskiszedő, pár darab normál sebtapasz... Betadine-t is illene vinnem egy kis tárolóban, de eddig mindig elfelejtettem (szerencsére még egyszer sem éreztem hiányát). Ez így 100 gramm alatt szokott lenni, de simán megduplázhatnám egy hosszabb túrára, nem igazán érezném meg tömeg szempontjából. Ami már nem feltétlenül az elsősegély kategória, de még valamilyen szinten kapcsolódik és szoktam vinni: egyéb vitaminok (C, D, multi, cink , magnézium + B6), biológiailag lebomló szappan (Sea to Summit Wilderness Wash), kézfertőtlenítő, Victorinox classic SD mini bicska.

Biztos vagyok abban is, hogy ezt valaki felelőtlenségnek tartja, hogy nincs nálam ez vagy az az elsősegély csomagban. Teljes erőmmel azon vagyok, hogy ne történjen baj, ha pedig mégis, akkor meg fogom oldani. Ráadásul ha nagy a baj, valószínűleg mindegy mi van nálam. Ha meg nem nagy, akkor a következő lakott településig kell eljussak (itt megint fontos a helyismeret és a tájékozottság, hogy éppen hova megyünk túrázni – ahhoz mérten kell felkészülni, hiszen ez lehet 1-2 óra, de akár több nap vagy egy hét is).

Szoktál még nem UL túrára menni, nem UL felszerelést használni?

Manapság már minden felszerelésre ráaggatják az ultrakönnyű jelzőt és úgy is reklámozzák, mint UL terméket, még ha köszönőviszonyban sincs az igazsággal. Ami engem illet, a sátram jelenleg inkább csak a könnyű kategóriába tartozik, illetve a hátizsákom is lehetne könnyebb. Az első kérdésre visszatérve nem igazán szoktam ilyen túrákon részt venni. Viszont egyáltalán nem azért, mert minden más erdőjárási stílust/formát lenéznék, hanem mert a legtöbb ember akivel az UL túrázás miatt megismerkedtem, szintén számolja (ki-ki vérmérséklete szerint mániákusan) a grammokat. Emellett szinte tényleg csak ultrakönnyű felszerelésem maradt… Viszont egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy ilyen túrára menjek vagy olyanokkal együtt, akiknek ez nem egy fontos szempont. Mindig lehet a másiktól mit tanulni. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Attól függetlenül persze én lehet ennek fényében fogok pakolni. Engem egyáltalán nem zavar, ha más másképp érzi jól magát.

Vannak példaképeid?

Nincsenek példaképeim. Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai illetve képességei, amiből érdemes tanulni. Ha valakit túlságosan idealizálunk, akkor az könnyen csalódást okozhat, továbbá hajlamosak vagyunk elnézni olyasmit az illetőnek, amit igazából nem érzünk magunkénak vagy helyénvalónak.

Mik az céljaid, terveid? Az életben és a túrázásban?

Túrázás szintjén mindenképp végig szeretném járni az amerikai, 4270 km hosszú PCT-t (Pacific Crest Trail) a mexikói határtól egészen Kanadáig. Emellett az itthoni Országos Kékkör is még befejezésre vár… Gyönyörű túraútvonalak vannak a világ minden egyes részén. Kellemetlen, de fel sem tudnám sorolni az összeset, amit már kinéztem magamnak. Néhány ezek közül: az amerikai CDT (Continental Divide Trail), GDT (Great Divide Trail), az új-zélandi Te Araroa Trail, Európában a nagyon friss TEAR (Trans-European Alpine Route), a GR10 és GR11, a japán Tōkai Shizen Hodō… Még felsorolni is sok.

Az életben? Nagyon nehéz kérdés… Kicsit irigylem azt, aki erre rögtön rá tudja vágni a választ. Nem tudnám most megválaszolni, mert minden nap teljesen más kerül előtérbe. Túl képlékeny ahhoz, hogy egy adekvát és konkrét választ tudjak adni, és még egy hét múlva is ugyanaz legyen a fő cél. Jogosan hiheti az ember, hogy ezek alapján nincsenek céljaim, de a probléma inkább az, hogy túl sok van. A napi 24 óra sokszor nem elég. Ha elkezdeném sorolni, akkor realizálnám, hogy erre egy élet is kevés… Az meg kicsit demotiváló tud lenni, legalábbis számomra mindenképp. De hogy valamit azért említsek is: egy pár kutya és macska mindenképp tervben van, ha a helyzet úgy alakul. Vagyis inkább ha sikerül úgy alakítanom.

Szerinted mik a legnagyobb tévhitek/tévképzetek az UL túrázással kapcsolatban?

A legnagyobb tévhitek szerintem a következők: az ultrakönnyű túrázás drága és ezáltal elit hobbi, egyáltalán nem lehet kényelmes, és ráadásul veszélyes is.

Kezdjük az első állítással. Persze, vannak drága UL felszerelések, ahogy vannak szintén drága hagyományos felszerelések is. A dolog pikantériája, hogy egyrészt ez utóbbira (vagy akár egy más, márkás termékre) sokszor nem sajnálja az ember kiadni a pénzt, másrészt legtöbbször az UL felszerelések (némi kompromisszummal) olcsóbbak is összességében. Még azzal is egyet tudok érteni, hogy az ultrakönnyű felszerelések többsége drága. Viszont ahogy már említettem, a legtöbbet ott lehet spórolni mind tömeg- és pénzügyileg, ha először is nem veszünk meg felesleges (akár drága, akár olcsó) cuccokat.

Emellett pedig a meglévők közül sem viszünk nélkülözhető dolgokat magunkkal, csak azt, ami esszenciális, és az adott túrához szükségünk van rá. Van, aki megteheti, hogy 250 000 forintos (vagy akár drágább) sátorral túrázzon, de azért még külföldön sem ez jellemző a többségre. Enélkül is lehet valakiből ultrakönnyű túrázó. Például lehet használni ponyvát sátor helyett. Manapság nagyon minőségi és könnyű ponyvákat lehet kapni, olcsón is (pl. 10 000 Ft, 310 g). Ez még a sátornál is könnyebb, és jóval olcsóbb is. Ha nyitottak vagyunk a változásra, akkor megoldható. Manapság már a kínai sátrak is elérhető áron és megfelelő minőségben kaphatóak, ha valaki mindenképpen ehhez ragaszkodik. Azt viszont tudomásul kell venni, ha semmin nem vagyunk hajlandóak változtatni és kompromisszumképtelenek vagyunk, mert például mindenképpen ultrakönnyű kétszemélyes szabadonálló/önhordó sátrat akarunk ami egy kg körüli vagy az alatti, akkor az bizony drága lesz. Az elején biztos sokkoló lehet pár termék ára, de minimális időráfordítással könnyen találhatunk olcsó felszerelést is, amik simán felveszik a versenyt drágább társaikkal is. És ugye nem attól leszünk UL túrázók, mint már említettem, hogy ez bizonyos szint alatt van a felszerelésünk tömege…

Térjünk rá a kényelemre. Amíg ismerkedik az ember az ultrakönnyű túrázással simán belefuthat olyan helyzetbe, amely valamelyest kényelmetlen. Hogy mennyire, az egy nagyon szubjektív dolog. Legtöbbször ez a hideg szokott lenni, vagy hogy nem volt pihentető az alvás. Ezeknek sok oka lehet, pl. kezdve a rossz táborhelyválasztástól a helyzethez nem megfelelően magas R értékkel rendelkező derékaljon át a nem megfelelő hálózsákig (vagy quiltig). Ha pedig belefut az ember egy ilyen helyzetbe, könnyen levonja a konklúziót összesen egy esemény alapján, hogy ez butaság vagy nem neki való, vagy hogy ha valami UL akkor az törvényszerűen kényelmetlen is. Ilyenkor érdemes egyet „hátrébb lépni” és azon elgondolkozni, mi mehetett félre, hogyan tudnám legközelebb jobban csinálni. Az ultrakönnyű túrázás nem arról szól, hogy csak 3 mm vastag zártcellás matracon szabad aludni, akár télen is.

Azt jelenti, hogy ne vigyél többet, mint ami kell a kényelmedhez.

Persze hihetjük, hogy ez a logika is kikezdhető és lehet vinni 1-2 kg-os matracot vagy 3 kg-os sátrat mert nekem csak az kényelmes, és folytathatnám a többi elég nehéz felszereléssel… Na de az mennyire kényelmes, ha kb. 20 kg-ot cipelsz a hátadon? Nem kényelmesebb 10 kg-mal? Vagy akár 5-tel? Esetleg 3-mal? Cseréltem már hagyományos túrázóval hátizsákot hegynek fel, nekem borzasztó kényelmetlen volt, ő pedig nagyon gondolkodott utána ezen az egészen és teljesen megváltozott a hozzáállása, rengeteg kérdést tett fel. Nem véletlenül soha senki nem mondta még túrázás közben, hogy: „Bárcsak nehezebb lenne a hátizsákom!”.

Nézzük a harmadik állítást, miszerint az ultrakönnyű túrázás veszélyes. Persze, lehet veszélyes, mint minden más, ha ész nélkül, vagy kellő tapasztalat híján, rögtön a mélyvízbe fejest ugorva csináljuk. Erre az angolban van is egy kifejezés: „stupid light” kategóriának hívják, amit magyarra valahogy úgy fordítanék le, hogy… hát, túl könnyű. Egy hagyományos túrázás is lehet veszélyes túlpakolt hátizsákkal vagy nem megfelelő cipővel. Itt azt tudom javasolni, hogy mielőtt beleugranánk a mélyvízbe olvassunk utána a témának (angolul lényegében végtelen lehetőség van) és ne szégyelljünk kérdezni, ha valami nem világos. Például Facebookon az „Ultrakönnyű túrázás” nevű csoportban nagyon szívesen segítünk.

Végezetül azért fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy nem kell mindenkinek mindenáron ultrakönnyű túrázónak lennie. Már az is egy óriási fejlődés, ha megmérjük a felszerelésünk tömegét, és otthon hagyunk belőle egy keveset amire igazából nincs szükségünk, mielőtt elindulnánk. Meg kell találnunk azt az arany középutat, ahol könnyűnek érezzük a felszerelést, és a komfortból sem áldozunk fel. Hiszen mindenkinek más a komfortszintje, s az, hogy miért járja az erdőt, milyen az erőnléte, mekkora távot tervez menni naponta…

Vízszűrőt használsz?

Van egy Sawyer squeeze vízszűrőm, amit főleg külföldi utakra vettem. Eddig nem sokat használtam, mert a pandémiás helyzet óta max belföldön túrázom, ott pedig nagyon kis kivételellel (vagy okos logisztikával) mindig található közkút. Az egy felüdülés volt számomra, hogy a mostani téli túrák alkalmával is mindig volt településenként legalább egy közkút, amit nyitva hagytak a fagy ellenére is. Ezt az illetékeseknek ezúton is hálásan köszönjük a túrázok és kirándulók nevében! Visszatérve a szűrésre… Természetesen sokkal kényelmesebb, ha nem kell vizet szűrni, és a szűrőre sem kell vigyázni. Ha fagypont alá csökken a hőmérséklet, akkor a benne maradt víz fagyás után tönkre tudja tenni a membránt, ezért ilyenkor egy ziplockban a hálózsákba szokták rakni éjszakára.

Használsz magasszárú terepfutó cipőt vagy light bakancsot, amikor olyan a terep, hogy jó, ha erősebb a védelem?

Igazából régen én is bakancsot használtam, ma már érzem a különbséget egy terepfutócipővel összehasonlítva: ez utóbbit viselve sokkal többet és kényelmesebben tudok menni. Nem használok magasszárú terepfutó cipőt, mert nem igazán találtam egyelőre magam olyan helyzetben (itt nem 1-2 órára gondolok, hanem legalább 3-4 napra megszakítás nélkül), ahol ennek én személy szerint igazán hasznát venném. Sziklás terepre is lehet megfelelő terepfutó cipőt találni (ellenkező esetben soha nem lennének terepfutók ilyen területeken).

A cikk folytatódik a hirdetés után...

---

---

Aki nagyobb biztonságban érzi magát egy bakancsban, magassarkú terepfutócipőben, vagy egészségügyi szempontból szüksége van rá, természetesen azt hordja, senkit nem akarok lebeszélni róla.

Végül úgyis az számít, ami az adott személynek működik. Inkább arra próbálom/próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a legtöbb ember számára létezik logikus alternatíva. A lábbeli pedig elég sarkalatos pont szokott lenni: nincs rá bevált recept, csak iránymutatás.

Mondjuk az is egy érdekes dolog, hogy a túra szóra a legtöbb embernek a bakancsban való túrázás ugrik be, és nem is létezik más. Mostanában szerencsére kezd, ha nem is gyorsan, de elterjedni a 3 évszakos terepfutócipő használat itthon is (igen tudom, biztos vannak, akik ezt már sokkal régebb óta így csinálják, de most a nagy átlagról beszélünk).

• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
• Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
•