Bemutatkozás.
Terepfutó vagyok, illetve edzőként dolgozom, így a mindennapjaim elég sport centrikusak. Előbbit 18 éve kezdtem, utóbbi 25 éve, tehát elég régi motorosként tartanak számon. Alapképzettségem testnevelő tanár, de aztán az edzősködés felé irányultam. Edzőként szereztem nemzetközi UCI diplomát. Nagyon sok szép világszintű sikerben működhettem közre, de sok száz hobbifutó útját is kísértem kisebb-nagyobb mértékben a futás világában edzőként az utóbbi évtizedekben. A terepfutásban főleg az ultra távok vonzanak és nem kevésbé a természet szépségei, az erdő.
Ismerősök vagyunk régóta, mégis a z utóbbi időben keveset találkoztunk. Számodra mi volt 2023 legemlékezetesebb futása?
A legfontosabb mozzanat tavaly a híres angliai Bob Graham Round (106 Km, 8200m+) teljesítése volt Medgyessy Gergely és Zenyik Róbert futótársaimmal. Ezzel mi lettünk az első magyarok, akik 24 órán belül körbeértek ezen az embertpróbáló körön.
Rendszeresen csinálsz hasonló "különleges" teljesítéseket. Korábbi évekből mire vagy büszke, mire emlékszel szívesen?
Eddig 14x álltam rajthoz az UTMB valamelyik távján, idén is sikerült bekerüljek az augusztus végi versenyre. Az UTMB-t a világ legmeghatározóbb versenyének tekintik, rám is nagy hatást gyakorolt a nehézségével és a szépségével. Minden évben formált, elvett, vagy épp hozzám tett, mikor mire volt szükségem.
Miért szereted a terepfutást, a terepfutó versenyeket - hiszen korábban nagyon magas szinten montiztál, sőt nemzetközi bíró is voltál? Mi az, ami miatt a terepfutást ajánlanád az embereknek?
Az utóbbi években már nem vonz a sok verseny, talán, mert nem a versenyzés a helyezés már a legfontosabb 52 évesen, hanem az élmények, a természet és a saját magam belső célkitűzései, illetve az ezzel járó belső harcok. Persze fontos nekem is, hogy legyen néhány olyan esemény évről évre, ami aktuálisan megfelelő kihívás, amire ha rágondolok izgalomba hoz és a napi sport általa irányt kap.
Mint minden sport a terepfutás is természetesen egészséges, hozzánk tesz, tanít, formál, alázatot követel a természettel szemben, de emellett óriási élményeket ad és olyan helyekre juthatunk el a két lábunkon, ahová nagyon kevesen.
Számomra az erdő csendje, az együtt lélegzés a természettel, azok a futások, mikor érzem, hogy részévé válok az erdőnek, a hegynek, nagyon feltöltenek és sokat adnak.
Mi a kedvenc versenyed, a kedvenc tereped?
Az előző mondatokból már úgy gondolom kiderült, hogy az UTMB a nagy kedvenc. Az az igazság, hogy nagyon sok gyönyörű versenyt tudnék sorolni, de igazán nincs most olyan, ami egyértelmű bakancslistás lenne. Azt szoktam mondani, ha sehol nem futhatnék ezentúl, "csak" a Budaiban, én úgy is teljesen boldog tudnék lenni. Igazán nem attól leszünk többek, hol futunk. A mélyebb, magunkkal kapcsolatos élmények szempontjából, ez majdnem mindegy. A lényeg belül történik.
Ehhez nem tér kell és nem külső utazás. Ehhez inkább idő szükséges és ez egy sosem véget érő, elsősorban belső út.
Már montis korszakodban is feszegetted a határokat. Ebben látszólag csak nagyon kevés társad volt. Mik a legemlékezetesebb pillanatok, találkozások?
Nagyon sok szép emlékem gyűlt össze a mögöttem lévő évekből. A legszebbek inkább természethez köthetők, bár nagyon sok klasszissal volt szerencsém együtt futni. Németh Csabit mégis ki kell emeljem. Ő egy egyedülálló karaktere nem csak a hazai, de úgy gondolom világszinten is a futósportnak és itt messze nem csak az eredményeire gondolok, sokkal inkább a sporttal és úgy egyáltalán a világgal kapcsolatos látásmódjára.
Ilyen távokon is nagyon fontos a cipő. Mostanában miben futsz?
Két kedvencem van, a versenyzősebb, szárazabb körülményekre fejlesztett HOKA Tecton X 2 és a mogorvább, technikásabb, hosszabb útvonalakra szánt HOKA Mafate Speed.
Edzőként és versenyzőként nyilván többféle módszerre van rálátásod, mint egy sportolónak. Mégis mi a kedvenc edzéstípusod és helyed?
Bár az emelkedőre futás egyáltalán nem az erősségem, mégis szeretem az emelkedőket. Mivel alpesi versenyeken szeretnék a magam szintjén helyt állni, így próbálok sok szintet tenni az edzéseim zömébe. Ezek az emelkedők meredeksége gyakran olyan, hogy nem is futást kell elképzelni fölfelé, sokkal inkább gyaloglást, de ez kifejezetten hasznos, hisz az alpesi versenyeken még a legjobbak is sokat gyalogolnak fölfelé, ezt is nagyon hasznos gyakorolni.
Mik a terveid a közeljövőben?
Idén itthon a Mátrabércen szeretnék futni, majd ami már biztos, Andorrában lesz egy 100 Km-es ultra trail versenyem, ezt követően pedig a 150 Km-es TDS Franciaországban. Kisebb versenyek még előfordulhatnak út közben, minden még nem körvonalazódott. Idén és az előttem álló években is sokkal inkább a napi mozgás, napi erdőzés, egészség és a napi élmények a legfőbb cél. A versenyek már csak a ráadás, már csak a bónusz.
Ultrázni nem tud mindenki, de mindenkinek kell frissíteni, enni, inni közben, hiszen itt gyakran 12 óra feletti a folyamatos terhelés. Neked mi a kedvenc ételed, italod a hétköznapokban és mi a versenyek alatt?
Nincs egyértelmű kedvenc ételem, mindenevő vagyok. Semmilyen diétát nem követek, a tejtermékeket kifejezetten szeretem. A versenyeim alap szénhidrát forrása a GU zseléi és a GU Roctane ital. Ezen felül minimális más kiegészítő frissítőt használok, még egy nagyon hosszú versenyen is.
Mivel kapcsolódsz ki, mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd?
Twin Peaks.
Ez "ultrarövid" válasz volt. Hallgatsz zenét futás közben?
Nem, sosem hallgatok zenét futás közben.
Az erdő hangjaiért is járok a természetbe. Ez számomra a nagyon fontos impulzus az összélmény érdekében. A susogó levelek, a madár ének, a szél zúgása, de a cipőim talajfogásának hangjai is ide tartoznak.
Mi a TOP5 tanácsod a terepfutáshoz?
- Ne akarj mindent megfutni, nyugodtan sétálj bele az emelkedőkbe. Ez nem ciki!
- Élvezd, hogy az erdőben lehetsz. Ne rohanj, állj meg néha, nézz körül, fogadd be, szívd tele vele magad!
- A hazai erdőkben nincs nagyon mitől félned. Az erdő ezerszer biztonságosabb hely, mint egy város! Azért telefont mindig vigyél magaddal!
- Fokozatosság mennyiségben és intenzitásban! A futást nem okos nagykanállal enni. Légy türelmes, tovább jutsz! Ne akarj az első 1-2 évben minden versenyen elindulni!
- 10 futásból 8-at vegyél lazára intenzitásban, kettőt megnyomhatsz. A profik is így csinálják alapvetően. Ez a kifizetődő, fejlesztő arány!
- A futócipőd lehetőleg legyen minőségi, számodra kényelmes, terepfutásra szánt és 800-900Km után cseréld le, hogy elkerüld az esetleges ízületi, izomzati túlterhelést.
Hosszú versenyek közben eszel nem "sport jellegű" ételeket is? Sós, nyers, ... van "titkos" recepted?
Nem jellemző. A sportra készült frissítők a legkönnyebben emészthető és összetételben legoptimálisabb sport közbeni táplálékaink és én nem is szoktam nagyon mást kívánni, zselén, izon elvagyok egy napot gond nélkül. Persze néha előfordul, hogy eszek egy pici banánt, meleg levesből pár kortyot, ha hideg van, vagy krumplipüré, de ezek mennyisége a sportkajákhoz mérten elhanyagolható egy versenyen. Ez egyébként nem jellemző.
Általában esznek és javasoljuk is enni hétköznapibb ételeket a nagyon hosszú versenyeken.
Cipő és zokni: verseny közben szoktál- e cserélni? A cipőket hogyan választod, mik a szempontok?
Évek óta Smartwool gyapjú zoknikat használok, ezek télen-nyáron jól működnek, nem szokott lenni vízhólyag, vagy más problémám egész hosszú nyirkos időben futásnál sem. Megemlítem azért, hogy lanolint használok a lábfejemre, mielőtt zoknit húzok, ez is sokat segít a kipuhulás ellen. Zoknit, ha van lehetőségem általában 10 óránként cserélek. Cipő, zokni lehúz, lábfejek letörlése a piszoktól, portól, krémezés, majd jöhet az friss zokni.
Cipőt nem szoktam cserélni. Amiket használunk HOKA-k nagyon kényelmesek hosszútávon is. Nem szokott olyan érzésem lenni sok óra után sem, hogy de jó lenne egy friss másik cipő. Természetesen elfáradok én is, de ezen egy friss cipő általában már semmit sem tud segíteni.
Mondjuk olyan helyzetet el tudok képzelni, hogy a verseny első fele esős, de később felszárad a pálya sok óra után és ilyenkor érdemes átvenni egy tiszta, a sártól nem eltömődött felsőrészű tiszta cipőt, de ilyen esetem még nem volt.
3. Edzésmódszerekben van olyan, amit csak 1-2 éve alkalmazol, amin változtattál? Akár magadnál, akár tanítványaidnál?
A szakmánk folyamatosan alakul, fejlődik. Napi szinten követem, figyelem a nemzetközi szakmai folyamatokat. Óriási változások már nincsenek, de kisebbek nem csak ezen a téren, de a sportolóimnál is mindig vannak, hisz a sportolók változnak, alakulnak, ennek megfelelően az edzéseik is folyamatosan módosulnak. Szerintem két egyforma edzéshete még nálam senkinek sem volt, hisz két egyforma hét az életben, a hétköznapokban sincs. Két sportoló egyforma heti edzéssel pedig pláne teljesen lehetetlen lenne.
4. Hogy vagy a bicajozással? Használod, mint kiegészítő sportot esetleg tervezel még bicaj versenyzést vagy valami "ultrás" túrát?
Tisztára kocabringás kategória vagyok már. Értsd, mikor szép az idő, főleg nyáron és mikor van kedvem, tekerek a héten egyszer-kétszer. A futás sokkal egyszerűbb sport a szó jó értelmében. Nem kell láncot olajozni, defektet javítani, futni bárhol ellehet, bringázni azért akárhol nem, ugyanolyan szép helyekre eljutok futva, ugyanazt a jóleső fáradtságot megadja és versenyszinten is csak a futás érdekel már. Pedig a kerékpársport gyönyörű, a Tour-t, és más nagy versenyeket azért követem.
Köszönöm a beszélgetést! A régi tereptriatlon meghívás még áll, remélem egyszer sikerül megvalósítani ...!
