Gombos Károly, elsősorban természetszerető ember, aki felnőtt éveinek jelentős százalékát a hegyekben tölti. Részt vett a 2014-es Sochi téli olimpián biatlon sportágban, de terepduatlonban és sífutásban is nyert országos bajnoki címeket. A világ legnehezebbnek tartott sífutóversenyén a grönlandi Arctic Circle Race-en összetett 5. helyen ért célba.
Hegyifutásban volt 3. helyezett az OB-n. Közel egy tucat 4000-es csúcson járt már, újabb és újabb havas lejtőkkel szemezget. Diplomáját a Kertészeti Egyetemen szerezte szőlész-borász szakirányon. Büszke arra, hogy amatőr sportolóként érte el céljait, nem a sportból, hanem a sportért él.
Trail de Bugarach
2015 októbere, Bugarach község
Egy nagyon könnyen futható terepen megrendezett terepfutóverseny, egyben bolhapiac és vasár, karitatív célú esemény a helyi iskolák számára.
Azt hiszem azért találtam rá erre a versenyre, mert éppen ott voltam ( a környéken dolgoztam a szüreti időszakban egy borászatnál és egyik éjjel a közeli természetes termálfürdőbe menet láttam meg a fejlámpám fénycsóvájának köszönhetően a “Course de Bugarach” feliratot egy villanypóznára ragasztva )
Elolvastam a felhívást és a vállalható táv (15km, benne 350m pozitív szint) mellett az esemény karitatív volta rángatta el a nárcisztikus lelkemet a versenyre. Volt valami látens jó fej abban, hogy nem csupán öncélúan szaggatom majd szét az izmaimat és a tüdőmet, hanem picit segítek is vele. Azt hiszem ez hiányzik a leginkább az élsportból és valahogyan kihalt az olimpiai eszméből is.
Egy órával értem a rajtom előtt a helyszínre, ahol a repülőtől a körhintáig mindent próbáltak eladni a jópofa rögtönzött kofák. Eléggé baleknak tűnhettem, mert hamar népszerű lettem az eladók között. Vettem egy-két nagyon fontos dolgot összesen 5 Euro értékben (3 könyvet, egy díszes pléh dobozt és 2 db palacsintát, mert nagyon éhes voltam a tegnapi hasisos sütitől)
Szépen bemelegítettem, ahogyan azt az 1999-es fedettpályás Atlétikai VB-n láttam a Marokkói középtávfutóktól. Egészen pontosan 10-15 perc lötyögés jól beöltözve, utána még 10 perc izzasztós és fokozódó futás 3:30perces tempóig, utána gimnasztika, majd 6 db felrázó 200m-es repülő.
Ezzel a bemelegítéssel szerintem magasan én lihegtem a legjobban túl ezt a versenyt, de egy hónap pihenőnap nélküli borászati munka (napi 12-15 óra) és a vele járó ivászat felhízlalta bennem a tettvágyat. A lényeg, hogy annyira jól sikerült bemelegítenem, hogy a pofon egyszerű szintprofilú pályán ami 7,5 km felfelé, majd 7,5km lefeléből állt az első km-ig (pedig 3:28-al kezdtünk egy enyhén emelkedős terepen) bírtam csak az élboly mögött futni, utána egyből élre kellett állnom és ellőnöm minden puskaport a bő 7km végére.
Itt erősen gondolkodtam rajta, hogy kiállok, aztán bízva a lejtő gyógyító erejében közel 10 mmol /L tejsavval a lábamban, ólomkatonaként vicsorogva a lejtőn, reménykedtem az idő és a kilóméterek múlásában. A következő lejtős kilómétereken a gondolataim és egy lényegesebben gyorsabb futó megelőztek. A gondolataimat sikerült elkapnom és annyit megfejteni belőlük, hogy én mindig is utáltam lejtőn futni, valószínű ezért sem megy ez nekem, ezért most meg fogom próbálni megszeretni.
Ezzel a gondolattal olyan jól el tudtam bíbelődni, hogy hátbacsapott egy háromfős boj és úgy mentek el ők is mellettem, mintha szembe mentem volna velük. Itt belépett a képbe a férfiúi büszkeségem és látván, hogy van köztük egy 45 év körüli fazon eldöntöttem, hogy nem adom magam olyan könnyen. Pontosan 3 lejtős kilometer volt még a célig. Tüdőre egyáltalán nem esett nehezen utolérnem a fiúkat, de a lábaim nagyon fájtak. Legnagyobb meglepetésemre utolértem a tényleg jó tempóban futó srácokat, sőt be is előztem őket egy számomra teljesen kényelmetlen sziklás, technikás lejtőn (ezért Salomon cipőmnek is hála jár), majd az enyhén emelkedős finishben megvédtem a 2. helyemet.
Ezután borozgatás és vigadalom következett Bugarach főterén, amit a polgármester biztosított minden résztvevőnek és segítőnek. Bemondták az eredményhirdetés és a tombola után, hogy pontosan 1200 Euro jött össze a környék iskoláinak fejlesztésére és ennek láthatóan mindenki nagyon örült, beleértve engem is. Miután megmutattam a borászatnál a kollégáknak a rólam készült fotót a versenyen, elővettek egy vicces boros képeskönyvet és megmutatták, hogy szerintük kire hasonlítok benne. Ezt a fotót is mellékeltem...
Számomra a fő tanulság annyi volt, hogy nem kell valaminek feltétlenül "sz@rnak" lennie attól, hogy karitatív.
peace,
Charlie
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu
