Az elmúlt hétvége bővelkedett terepadta eseményekben. Válasz elé
állítva a nagyérdeműt, melyik nap milyen távon szerezzen magának
örömöt, elismerést.
Szombatra a tájfutók nagy örömére Dobogókőn ismét 3 távon is lehetett
indulni, 13.5, 20, illetve 32km. A hely szolgáltatta a domborzat adta
nehézségeket, amik a tájékozódással együtt valóban megnehezítették a
lelkes nagyérdeműt.
Csapatunkat erősítette Garay Vali, aki 20 km-es távot olyan vagányul teljesítette, hogy másodikként ért célba, teljesítményét nem lebecsülendően profi navigátorral haladt, nagy segítője, az achilles problémákkal küszködő Erdős Bálint, aki hősiesen kisérte és a tájékozódásban mankóúl szolgált számára.
Ilyen segítője ugyan Sipiczki Csabának nem akadt, mert a 13.5 km-es távot rajt-cél győzelemmel zárta, úgy, hogy kicsi talajmechanikával is tudott foglalkozoni. Ahogy azt már két éve, úgy most sem talált legyőzőre, így ismét az ő neve került a vándorserlegre, 66 perces idővel.
A 32km-es hosszú táv, a maga 1350m szintjével igazi kihívásnak igérkezett. Az időjárás is a kegyeibe fogadta az indulókat a 10 fokos és napos idővel. Azt már tudom, hogy a számok ilyen jellegű összeállítása, mint a 32 km és 1350m, az nem tréfa dolog és az ember ne higgye, hogy valahogy majd csak beér. Felkészűlést kívánó adatok ezek. Kicsit lebecsültem ezeket, már a táv felénél úgy éreztem, hogy ennek sosem lesz vége, pedig csak ez után kezdtem pályát téveszteni, ami ugye hatványozottan negatívan jelentkezik a teljesítményben. Amennyiben az ember nem önmagával és térképével foglalatoskodik, rájön micsoda panorámában és az ősz adta csodálatos erdőben gyönyörködhet. Patak átkelések és sziklamászások is tarkították a pályát, de ez a tájfutásban csak egy opció, az ember ott tör magának utat ahol tud illetve ahol akar. Hó már csak hírmondóban, de az is csak az árnyas részeken, így viszont a sár volt a meghatározó tényezője a versenynek. Az öt órás szintidőbe nem mindenki fért bele, de ez szerintem nem csökkenti egyik induló érdemét sem, mert ezt minden teljesítő győzelemként élte meg, akár a maratont, "ahol mind győztes ki célba ér". Magam sokkal nehezebbnek értékelem ezt a versenyt, mint az eddigi leggyorsabban (2.56'06") lefutott maratonomnál. Jövöre nem viszek magammal ennyi mindent az útra, túl biztosítottam magamat, még telefont is vittem, amire jött egy üdvözlő sms a szlovák szolgáltatótól.
Tények: 3.44'50", 9.hely.
