Tetszett, hogy mindenre van idő, csak akarni kell. Remek felkészülésnek tartom a Balatonman Speciál távját, ahol rövidebb az úszás és a futás ugyan, de a kerékpár az 180km igen extreme 2300 szinttel,minden ironmanesnek csak ajánlani tudom. A másik érv a hosszútáv mellett részemről, hogy nem kellett minden egyes edzés alkalmával “meghalnom”, mint pl most, hogy a sprint VBre készülök, ráadásul ismét keserves éjszakáim vannak az allergia miatt (orrdugulás, aszthmás fulladás, stb). Most, hogy vége a paralimpiának, így a triathlon is már a játékok részének számít. Ennek hatására remélhetőleg a paratriatlon is nagyobb szerepet kap, job lesz a támogatottsága és könnyebb lesz talán a felkészülésem is. Szívesen indulnék még Ironmanen, de az egészen más edzésmunkát igényel mint a sprintekre való felkészülés, de a szezont általában egy féltávú versennyel kezdem, így az nincs kizárva, hogy Rióig nem versenyzek hosszú távon.
TS: Úszóként mi a véleményed, mennyire okoz nehézséget a triatlon versenyek "adok-kapok" rajtja?
Nem túl szerencsés szerintem, főleg ha profikat együtt indítunk amatőr sportolókkal, könnyen össze lehet szedni egy két monoklit. Főleg a nagy létszámú versenyeknél, ahol gyakran 1500-2000 ember rajtol egyszerre.Nálunk a para mezőnyben viszonylag jó uszónak számítok, így ott kimaradok a pofonokból. Idén a zürichi Ironmanen sikerült valakinek szemen rúgnia, igy egy hétig puklival a mászkáltam, illetve a két körből csak a 2. körnél tudtam normálisan úszni a tömeg miatt.
TS: Az országút miatt mostanában kevesebbet indulsz terepen. Ettől függetlenül szoktál edzeni akár futva, akár kerékpáron a porosabb, sarasabb körülmények között?
Amikor kevés időm van munka után, vagy marad még energiám egy futóedzés után, akkor ki szoktam menni a kecskemét környéki pusztába montizni, hogy ha nem is hegyen, de homokban tudjak edzeni. Ezek általában alig több mint egy órás edzések szoktak lenni, de magas intenzitással. Amikor időm engedi, akkor -tapasztalt terepes- Dr Ragó Peti cimborámmal szoktunk évente párszor a Bükkben montizni.
TS: Piliscsabán több alkalommal is indultál már a X2S terepduatlonon. Megosztanál az Olvasókkal pár élményedet?
Korábban is többször mondtam már, hogy a tereptriatlon-duatlon, valamint a MTB maratonok jelentik számomra az igazi kihívást. Ott aztán tényleg saját magammal versenyzek, egyedüli para indulóként. Jövőre úgy néz ki, ez változni fog, hiszen az ITU Cross triathlon VB-n szeretnék a kategóriámban versenyezni Hágában, ahol idén az EB volt.
Ehhez több segítségem lesz, hiszen a Cseke RT jóvoltából egy egyedi festésű Magellan FS kerékpárra tudtam szert tenni az idén,melyet XLC alkatrészekkel ruháztunk fel.Ezen kívül pedig az OTTO BOCK Hungária Kft segítségével egy prototipus művégtag kiegészítőt készítettünk, ami biztonságosabb,mint az eddigi hagyományos ún. kozmetikus protézisem. Csak hogy egy negativ sztorit is megosszak, történt ugyanis, hogy 2008-ban be voltam nevezve már a nagyatádi Ironmanre, azonban sajnos előtte pár héttel a Duna MTB maratonon olyan rosszul buktam, hogy 3 felé tort a kulcscsontom, ami kemény 5 hónapra teljesen lenullázott. 2 évet kellett várni,mire újra a monti nyergében lehetett látni. Piliscsabán az biztos, hogy ott leszek, még az is lehet, hogy a rövidebb távot bevállalom, majd meglátom, de az egyedi kerékpáromat mindenki meg tudja tekinteni.
TS: Mesélnél a közeljövő eseményeiről, terveiről?
Egy elég mozgalmas szezonom volt eddig, többször is sikerült a nemzetközi versenyeim mellett az épek között több versenyen is dobogóra állnom, mint pl. a Szálka triatlonon, a Békés triatlonon, vagy az Óbudai terepfesztiválon.
Azonban eddigi pályafutásom legnagyobb kalandja vár rám októberben, amikor is az idei triathlon Világbajnokságra utazok az Új-zélandi Aucklandba.
Az állami keretem ennek az útnak csak egy részét fedezi, így egy kint élő Magyar házaspárnál fogok vendégeskedni, ráadásul még valamikor Kecskemétiek voltak, mint én. Erre aztán abszolút elmondhatjuk, hogy kicsi a világ. Az esélyekről nincs mit nagyon mondanom, hihetetlen módon fejlődik a sportág és erősödik a mezőny, az edzés és a hétköznapi élet feltételei sokkal jobbak a ellenfeleimnek, így azt kell hogy mondjam, én már anak is örülni fogok, ha önmagamhoz képest jól teljesítek.Ha estleg összejön a dobogó, azzal aztán végképp elégedett lennék.
A jövő évi terveket még nem tudom, 31 éves vagyok, elég sok mindent kell átgondolnom a jövőre vonatkozóan. Tudom, már megint panaszkodásnak hangzik, de sajnos azt látom, ha 2016 Rióban gondolkozom, akkor bizony komolyan el kell gondolkoznom a jövő évi terveken. Jelenleg Kecskeméten nincs szervezett keretek között edzéslehetőség, triathlon klub vagy csapat számomra, így elég nehéz lesz fejlődnöm, ahhoz edzéspartnerek kellenek.
Terveim között szerepel a következő évben a hazai versenyek mellett a törökországi EB Alanyában, a tereptriatlon VB Hollandiában, a sprint triathlon VB Londonban, illetve az ITU VB széria lehető legtöbb versenyén indulni és dobogóra állni.
Péterrel az Életfa Terepfesztiválon Te is találkozhatsz!
