Hosszú évek után ismét tökéletes tereptriatlon pályát jelültek ki a szervezők. Az ostorosi verseny mindig is hangulatával és családiasságával jeleskedett, de idén a verseny rendezői ezt megtoldották egy szép, változatos, nehéz, de nem extrém pályával, ami a környező vidék összes szépségéből mutatott valamit - fenyőerdő, nádas, agyagos ösvények, erdei csapások, kilátás a Bükk fennsikra. A verseny a X2S TEAM sikerét hozta: Erdélyi Eszter és Mester Bálint álhattak a dobogó tetejére, de a csapat több helyezést is szerzett.
A 750 m úszást két körben kellett teljesiteni, közben kb. 30 m futás tette próbára a versenyők életét. Igaz ezzel legalább kis levegőhöz jutottak, mert a tempó elég nagy volt, 'hála' a rövid távnak.
100-150 m futás a depóig, majd egy technikás-sáros 500 m az értéren. Ezt követte a 'pihenő' - egy kb. 800 m hosszú, egyenletes, köves emelkedő. Pihenésről legfeljebb a terep miatt lehetett beszélni, hiszen mindenki itt próbált felzárkózni. Az emelkedő teteje után erre egyre kevesebb esély volt, hiszen jött az a lejtő, ahol igencsak kellett kapaszkodni - száraz időben gyors és élvezetes száguldás lett volna, a sár azonban bizonytalanná tette az irányitást. Néhány trükkösebb szakasz után egy mászás következett, ahol gyakran volt szükség a kistányérra - és nagy önfegyelemre ahhoz, hoyg a megfelelő nyomon maradjon a kerék. Ott ugynis nem volt sár, lehetett haladni.
Egy fennsikon következett a pulzus pihentető zóna (fejben ott kellett lenni végig), majd egy nagyon gyors, meredek lejtő - a legalján, mint egy csapda, hatalmas vizesárok várt a versenyzőkre. De gyorsan át lehett haladni rajta... Újabb emelkedő, ezőttal inkább erőből, mintsem technikából, majd a leglátványosabb rész: olyan erdei szakasz, ahol kb. 5 m-t lehetet előre látni, annyi kanyar és forduló volt - ráadásul derékig érő fűben. Gyors ereszkedés a depóig és kezdődhetett a második kör... br A futás igazi kaland volt, a depóból egy sik sprinttel lehetett nekifutni egy agyagos nagyon meredek domboldalnak, ami után szűk erdei ösvényeken kanyargott a pálya, gyökereken és árkokon át. Sajnos hamar leereszkedett a tópartra, de ettől nem lett kevésbe szép. Hirtelen váltások, rövid lejtők, emelkedők váltakoztak saras, füves vagy éppen erdei talajon. Több helyen a tereplovasok által feltúrt nyomokban kellett futni, ami minden csak nem könnyű mulatság - többen hagyták bent a cipőjüket a sárban. Az utolsó néhány száz méter száraz talajon, igazi sprint befutót tett lehetőve. Ezt sokan ki is használták mozgósitva tartalékaikat.
Erdélyi Eszter fantasztikus kerékpározással (idén ő a magyar MTB bajnok) és futással (idén 3000 m akadály magyar bajnoka is egyben) az abszolút 3. helyen futott be. Mester Bálint végig egyenletes teljesitménnyel háritotta el csapattársai Medgyes Gábor és Tóth Viktor támadásait. Az első nem X2S TEAM tag, aki célba ért Maróti Vilmos volt, aki a pontversenyben ezzel átvette a vezetést.
További részletek:
Verseny galéria
X2S pontverseny
