Egy New yorki borkedvelő, Tyler Colman egy este, bort kortyolgatva azon gondolkodott el, hogy mekkora hatása is lehet annak a különösen nehéz palackú üveg bornak, ami egyébként éppen Dél-Amerikából származott. Ez a gondolat arra ösztökélte, hogy körülnézzen a bor előállításának háza táján, a szőlőtőkéktől a boros poharakig, és hogy megtudja, "a bor által hozzánk megtett útja hogyan járul hozzá az ökológiai lábnyomához". A borok lelkes rajongói, mint Colman, és a borászok egyre inkább tisztába jönnek azzal, hogy mekkora is a hatásuk a környezetre, kezdve a növényvédő-szerekkel és műtrágyákkal, egészen a bor nem ritkán távoli vidékekre való szállításáig.
A műtrágyák és a fermentáció
Colman, aki a New Yorki és a Chicago-i Egyetemen borkultúrát és borászatot tanít, megnyerte a fenntarthatóság szakértőjét, Pablo Päster-t a ClimateCHECK-től, hogy segítsen neki a bor ökológiai lábnyomának a kiszámításában, mind az előállítási, mind a szállítási hatásait figyelembe véve. Megállapításaikat 2007 októberében publikálták.
A szőlőtőkén található szőlőszemekkel kezdve, az első szén-dioxid- és más, üvegházhatású gázok forrása a műtrágya, melyet számos szőlőtermelő használ, hogy elég tápanyag jusson a növényekhez. Globális szinten a műtrágyák komoly szerepet vállalnak az üvegházhatású gázok kibocsátásában, de a borkészítésen belül nincs ilyen irányú, jelentős hatásuk Colman és Päster szerint. "Azt gondoltam, sokkal nagyobb részért felelős, de tévedtem" - mondta Colman.
A szőlőnek nincs olyan mennyiségű műtrágyára szüksége, mint a gabonanövényeknek, mint például a kukoricának, magyarázta Colman, így sokkal kisebb részt adnak a bor lábnyomába. (A műtrágyák, a növényvédő-szerekkel egyetemben, ettől függetlenül azért szennyezik a környezetet, és néhány borász már a természetesebb szőlőtermesztési módszerek felé fordult megoldásért.)
Hasonlóképpen, az erjedés miatt a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyisége elhanyagolható a bor előállításához kapcsolható összes kibocsátáshoz képest. Kiderült, hogy az üvegházhatású gázok legnagyobb része a bornak a fogyasztóhoz való szállítása során kerül az atmoszférába Colman és Päster tanulmánya szerint.
Vonat, repülőgép, hajó
Mivel a bort a világnak csak különleges területein termelik, legyen az Bordeaux vagy Napa völgye, általában messzire kell szállítani, hogy elérjen a borivókhoz. Ez különösen igaz az Egyesült Államokban. "Az amerikai borok több, mint 95%-át a nyugati parton állítják elő, ezzel szemben a lakosság több, mint kétharmada lakik a Mississippitől keletre, így számos kilométert kell szállítani őket a fogyasztókig" - nyilatkozta Colman a LiveScience-nek.
A nyugati parti borok nagy részét kamionnal fuvarozzák keletre, amely a nagy ökológiai lábnyomban mutatkozik meg. A két szerző összehasonlította a szállítási eszközöket. A legrosszabbnak a légi szállítás bizonyult, ezután a közúti következett, végül a tengeri szállítást ítélték a legalacsonyabb hatásúnak (ötször kisebb a kamionokénál, és 11-szer a repülőkénél).
A tanulmányból sajnos kihagyták a vonatok összeállítását, bár a legtöbb környezetvédelmi szakértő szerint a vonattal való szállítás jár a legkisebb ökológiai hatással.
Ezekből az emissziós faktorokból látható, hogy nem mindig a távolság a kulcstényező, amikor ki akarjuk számolni, hogy egy adott helyen melyik boré a legkisebb lábnyom. Ha San Fransisco-ban laksz, a kaliforniai szőlővidékekről származó bort érdemes venned, de ha new york-i vagy, "környezetbarátabb" cselekedet lehet, ha bordeaux-it iszol, melyet hajóval szállítanak New Jersey-be, ahelyett, hogy amerikai, a Napa völgyből származót fogyasztasz, melyet valószínűleg keresztülhurcoltak kamionnal az egész országon.
Ha egy bort bordeaux-ból szállítanak hajón Amerikába, az ohio-i Columbus-ig kellene kamionnal szállítani, hogy ugyanakkora legyen a hatása, mintha a Napa völgyből szállították volna ugyanoda. Ez a "nullszaldós" pont a kétféle bor között, és Colman, Päster-rel meghatározott egy "zöld vonalat" az USA közepén, amely megmutatja, hogy hol az a hely, ahol a behajózott és a kamionnal szállított boroknak ugyanakkora a lábnyomuk.
A távolság és a szállítási eszköz nem csak az egyetlen megfontolás, ami alapján eldönthető a hatás, a csomagolásnak is komoly befolyása van a lábnyomra. Nehéz, palackozott üvegek szállításához több üzemanyagot kell elhasználni, míg a könnyebb üveg vagy valamilyen más csomagolóanyag segíthet a helyzeten. Néhány termelő már alkalmaz is ilyen csomagolást, ebből a megfontolásból. "Már láthatunk is alternatív megoldásokat, például tetrapack vagy papír csomagolást, vagy néhány esetben még műanyag palackokat is, melynek az egyetlen oka, hogy könnyebb" - mondta Colman. (A dobozos borral szembeni ellenérzések ellenére Colman úgy gondolja, hogy lassan, de biztosan elfogadják az ilyen megoldást is, mivel a minőséget megtartják a termelők, így lassan hozzászoknak a fogyasztók, hogy több élvezetet kaphatnak a pénzükért.)
Természetesen a bor ökológiai lábnyoma nem tűnik fontosnak más tényezőkhöz képest, mint például az elektromos áram előállítása, vagy akár más mezőgazdasági termékek, mint a kukorica termelése. De mégis fontos, hogy végiggondoljuk, mekkora hatással is van egy-egy cselekedetünk a bolygónkra. A borfogyasztás egy kis szelete a környezetvédelembe tartozó témáknak, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell beszélni róla. Segíthet abban, hogy mi, fogyasztók ráébredjünk, hogy bárminek, amit teszünk, van ökológiai lábnyoma, még akkor is, ha csak egy pohár bort iszunk meg.
Forrás: mernokbazis.hu
