Karcsúsítás tablettával - gondolatok az elhízás elleni új módszerről

Sok ezer éve, amikor ez a rendszer kialakult még mamutok és kardfogú tigrisek voltak a tőszomszédaink, és egyik sem volt kifejezetten háziasítva. Nem lehetett velük sem szántani, sem tejet termelni. Két dolgot lehetett velük tenni, elmenekülni előlük vagy levadászni őket. A szervezetünk pedig így gondolkodott."Raktároznom kell némi energiát arra az időre, amikor kiszámíthatatlan veszélyekbe sodródom, tehát mondjuk ma, amikor csak bogyógyűjtés van, korlátozom az energiafelhasználást, hogy spóroljak vele. Holnap életveszélyes vadászat lesz, arra kell tartalékolnom." így gondolkodott remekbe szabott szervezetünk, mi pedig szépen lepihentünk, mert így diktálta a bensőnk.

A tudósok, akik ezt a szuper-kényelmes fogyási módot feltalálták, így gondolkodtak: „Ma, kényelmes nyugati társadalmainkban, nem fenyegeti veszély a jó polgárt, ez a mechanizmus tehát nem véd semmit sem (legfeljebb ha teljesítménysportot űz valaki) jobb lesz tehát kikapcsolni, mert lám azok az egerek, akiknél kikapcsoltuk, sokkal karcsúbbak lettek fajtársaiknál, még akkor is, ha egészségtelen zsíros étellel traktáltuk őket!"

Ez csodás! De mi következik ebből? A szervezet ezt az energiát a szénhidrátból nyeri. Tehát egyetlen csatornáról beszélgetünk. Kiragadunk a szervezetből egy kicsinyke részt és újfent ( mert ez már csak szokásunk pár évszázada) úgy tekintünk magunkra, mintha semmiféle szerves egészt nem formálnánk, hanem egyszerűen részek tömegei lennénk: Végy egy kis bőrt, némi húscafatot, pár szál eret, kevéske agyvelőt, néhány szál hajat, csontokat, vizet, pár szükséges és elégséges anyagot és kész az ember.

Így tekintünk az emberre, és mélységesen meg vagyunk sértődve, hogy bár már olyan sokat tudunk a szervezetről, még mindig idő előtt meghalunk, piszkosul sokat szenvedünk betegségektől, egymástól, önmagunktól, lelki problémáinktól (amit nem tudom, hogyan varrunk bele a képbe) és nem minden pont úgy alakul, ahogy az a tankönyvben meg van írva. Ami egyéb iránt néha kifejezetten szerencse, mert ha minden szülés úgy alakulna, ahogy az a nőgyógyász tanoncok könyveiben le van írva, akkor nem ismernénk a természetes szülés csodáját, mert az nincs leírva.

Vegyük tehát alapul, hogy a természet nem téved ekkorát, és ha valóban nem lenne szükségünk erre a csatornablokkra, akkor az nem lenne. Engedjük el a fantáziánkat és kalandozzunk a szervezetünkben:

Tegyük fel, kikapcsoljuk ezt a blokkot és mostantól a szénhidrátot korlátlan mennyiségben bontja s szervezet, jöhetnek a sütik, habos torták, tésztás metéltek, szaloncukrok, bonbonok, pralinék és társaik. Mi pedig - bármiféle tiltás és józan ész híján - meg is tömjük jól a pocakunkat ezekkel. A szénhidráttal nincs is gubanc, mert kiürül energia formájában. De mi van példának okáért a megnövekedett fehérje és zsírmennyiséggel? Karcsúbbnak karcsúbbak leszünk, de hova teszi a szervezet a felesleges zsírt és fehérjét.

Nem nagy meglepi: Pont ugyanoda, ahova eddig is. Az ízületekbe, az érfalakra, a csontokra, a cisztákba, a miómákba és végül de annál inkább legelsősorban a rákos daganatokba. Eddig volt a köszvény, a sokízületi gyulladás, az asztma, a ciszta, a mióma, a rák, a magas vérnyomás és a szívinfarktus. Most lesz mindez megszorozva 10-e, 100-al. Ki tudja hánnyal. Hányszorosát is ehetjük az eddigieknek anélkül, hogy észre vennénk? Na annyiadikkal szorozhatjuk eddigi betegségeink számát.

A szervezet pörög, üresjáratban, mint a veszekedett, fáradtak vagyunk, mint aki maratont futott, már a lépcsőn sem tudunk felmenni, mert a szénhidrát megemésztése és energiává való átalakítása korlátlanul folyik a szervezetünkben.

A kutatók hurrá optimizmussal felfedeztek egy módszert, ami lehetővé teszi számunkra, hogy eddigi amúgy is teljesen torz étkezési szokásainkat megduplázzuk. Nem mozogjunk, azt minek, itt a könnyű fogyás kulcsa, ehetsz, amennyi beléd fér, mert a karcsú maradsz. Mintha ez lenne az egyetlen létező fontos dolog. Hogy elég karcsúak vagyunk-e. DE MILYEN ÁRON? Úgy tűnik teljesen eltorzult emberképünk már semmi mást nem ünnepel, csak a külcsínt. Hogy karcsú derekunk gümőkóros, rothadt, posványos beleket takar, az kit érdekel, nem látszik.

Ha fáj, majd beveszünk fájdalomcsillapítót. Ha meg már annyira fáj, hogy a morfium sem hat, akkor majd belehalunk. Nem ez lesz az első.

Azután az is kérdés, hogy mihez kezd a hasnyálmirigy ilyen mennyiségű szénhidráttal. Mert, hogy érzékelni fogja a jelenlétét, az nem kérdés. A cukorbetegek száma elképesztő mennyiségben megnőtt az elmúlt ötven éveben. Mi lesz most, a tabletta hatására?

Sok cukorbeteg nem problémázik rajta, hogy nem működik a hasnyálmirigye. Beviszi az inzulint tabletta, majd injekció formájában. Vannak, akik szerint ez nem is betegség, hanem állapot. Hát igen. A halál is csak egy állapot. És tiltakozni sem tiltakozott még ellene senki, ha túl volt rajta. Tiltakozni azok szoktak, akik megvakulnak, művesét kapnak vagy levágják a lábukat, merthogy hosszabb távon ez együtt járhat a cukorbajjal, ami csak egy állapot.

És akkor még nem beszéltünk a történet pszichés hátteréről. Hogy azok az emberek, akik túlsúlyosak, nem azért híztak el, mert elfogyott a mamut és a kardfogú tigris, hanem azért mert veszettül nem találják a helyüket ebben a világban és pótszerként az étel örömeihez nyúlnak. Nincs kivétel. Aki elhízik, az lelkileg is tohonya. És ez nem kortünet, maximum kórtünet.

Aki nem találja a helyét három krémes után, az kénytelen ezzel szembesülni, mert a derekát már egy mamut sem érné körbe, nemhogy egy csábító férfi kéz, vagy női kéz.

Aki nem lett boldog három krémestől, az nem lesz boldog hattól sem, akkor sem, ha ezúttal karcsúbb lesz a dereka. Már a testi tünetei sem tudnak majd vészjelezni számára, hogy hahó, itt valami nagy baj van, mert nem úgy nézel ki, mint ahogyan te szeretnél.

Álmaink össze vissza varrott, műtött sztárjai nem arról híresek, hogy csak mert van pénzük művi úton húsz évesnek látszani, amikor túl vannak a hatvanon, azért már van boldog családi életük, párkapcsolatuk, unokáik, stb. Nem a nagymama az, akit már unokáink sem fognak látni. Mit lát az unoka? Egy varrogatott, tódozott-fódozott folyamatosan zabáló hatvanas csitrit, aki valami fura oknál fogva még mindig önmagát keresi. Másra nem is igen marad ideje. Ez ám a minta!

Ahogy mondani szokás a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A tudósok, akik feltalálták a karcsúsító tablettát, talán jót akartak. De talán előbbre jutnánk néhány keresetlen kedves szóval, kevesebb hatalomüldözéssel, több becsülettel és legfőképpen azzal, hogy meghallgatjuk, és szeretjük egymást. Ilyen „tabletta" miért nincsen?

(Eredeti cikk: hvg.hu)

A kutatók megállapították, hogy a sejtek energiatároló molekulájára, az adenozin-trifoszfátra (ATP) érzékeny káliumion-csatornák lezárásával az egerek szervezetét több energia elégetésére lehet rábírni, így azok karcsúbbá váltak a normál egereknél. A hatás még akkor is egyértelmű és hosszan - gyakorlatilag életük végéig - tartó volt, amikor az állatokat nyugati típusú, zsírban gazdag ételekkel etették. 

A KATP jelű ioncsatornák érzékelik a sejtekben az ATP molekulákat, és ennek megfelelően szabályozzák a szív és az izmok teljesítményét. A csatornák általában azért lépnek működésbe, hogy határt szabjanak a szív és az izmok munkájának, ezzel megakadályozzák az energia kimerülését.

A mechanizmus kikapcsolásának következtében nyugalmi és aktív állapotban is nagyobb hőleadással szabadult meg az egerek szervezete a tartalékolt energiától. Azok az egerek, amelyeknek KATP-csatornáit kikapcsolták, több glikogént égettek el.

A testben, izmokban glikogén formájában tárolódik el a szénhidrát, ez az elsődleges energiaforrás az állóképességet igénylő sportoknál. Ez azt is jelenti, hogy a karcsúság ára a csökkenő állóképesség lehet. "Míg az energia megóvásának mechanizmusai természetesen a védelmet szolgálják olyan időkben, amikor kevés az élelem vagy nagy a környezeti stressz, addig az elhízást támogatják egy nyugalmasabb, modern társadalomban" - magyarázta Alexey Alekseev, a Mayo Klinika munkatársa, a tanulmány főszerzője.

A kutatók szerint főként az izmokban található KATP-csatornákat érdemes célba venni embereknél, hogy a kevéssé terhelhető, elhízott páciensek számára új megoldást találjanak a fogyáshoz. A Mayo Klinika, az Iowai Egyetem, a Connecticuti Egyetem és a New York-i Egyetem kutatóinak tanulmánya a Cell Metabolism című szakfolyóiratban jelent meg.