A versenyről
1967-ben a Sandhursti Királyi Katonai Akadémia (RMAS) egy brit tiszti kardot ajándékozott az amerikai West Point katonai akadémiának. A szándék az volt, hogy a kard egy verseny díja legyen, amelynek célja a katonai kiválóság előmozdítása a kadétok között. 1967 és 1975 között a versenyen való részvétel kritériumai hasonlóak voltak a jelenlegiekhez: egyetemi sportban való részvétel, rendszeres iskolai sportteljesítmény, fizikai erőnléti tesztek teljesítése, gyakorlatokon és ünnepségeken való részvétel.
A versenyt úgy tervezték, hogy tavasszal a gyakorlatok közben kerüljön megrendezésre, a következőket foglalva magában: felszerelés- és fegyverkezelés, kommunikáció, hátizsákolás / rucking, gyors mozgás különböző akadályokon és terepeken, lövészet és szárazföldi navigáció. A program kezdeti logisztikai problémái miatt felmerült a kérés, hogy a nyári kiképzésre helyezzék át, így 1981-ben egy nagyszabású tanulmány készült az megújítsáról. Arra a következtetésre jutottak, hogy a tavaszi lebonyolítás előnyei meghaladják a hátrányokat, és azt is javasolták, hogy a versenyt West Pointon rendezzék meg. Így 1982-ben a versenyt két szakaszban, ismét áprilisban, nagyjából ugyanabban a formátumban rendezték meg, az egyik napon egy navigációs tanfolyammal, amelyet a tájfutó klub állított be, és az M16-os fegyverrel való lövészettel egy fedett lőtéren.
1986 óta minden USMA kadétszázad és vendégcsapat kiválaszt egy 11 fős osztagot (legalább két női taggal) és két póttaggal. Minden osztagnak egy sor katonai feladatot kell végrehajtania egy állomáson, amelynek teljesítése a legtöbb csapat számára körülbelül négy órát vett igénybe. Az állomások száma 8-9, így becsülhető az össz teljesítéási idő.
A pontszámokat úgy határozzák meg, hogy összeadják az útvonal mentén végrehajtott egyes katonai feladatok végrehajtásával szerzett pontokat a pálya 4 órás időkereten belüli teljesítéséért szerzett pontokkal. Az ilyen versenyszámok például a kötél ereszkedés/mászás, kötélhíd építése és átkelés, akadálypálya, navigáció, úszás teljes felszereléssel, lövészet, tutajozás, falmászás és fegyverkezelési készségek.
2005-ben Nagy-Britannia Harry hercege (akkoriban a harmadik a brit korona sorában) ellátogatott West Pointba, és Sandhurst kadétként vett részt a versenyen. 2014-ben az RMAS Sandhurst Blue csapata nyerte a versenyt.
A Reginald E. Johnson emlékplakettet minden évben a verseny legmagasabb pontszámát elért csapatnak ítélik oda. Az emlékplakett Reggie Johnson kadét csapatvezetőnek állít emléket, aki 1980. április 11-én, pénteken hunyt el a verseny szárazföldi navigációs szakaszában. Az eredeti plakettet 1999-ben egy lovas szablyára cserélték, amelyet évente a legjobb csapatnak adnak át. Ezt először az RMC (Kanada) nyerte meg 2005-ben, akik sikeresen megvédték címüket mind a 2006-os, mind a 2007-es Sandhurst versenyen.
A csapatok keddtől csütörtökig ismerkedhettek a lehetséges akadályokkal, bár nem tájékoztatták őket a tényleges sorrendről és a pontos pályáról, az akadályok számáról vagy az útvonalról, amelyet be fognak járni.
„Minden nap edzettünk” – mondta Matthew Hoey, a 2019-es versenyben győztes USMA Black Alpha csapatvezetője, aki azóta segíti a felkészülést. „A felkészítők és a csapatvezetők esti megbeszéléseket tartanak, így a reggeli és délutáni edzések mellett néha egy órát együtt is eltöltünk este. Szeretjük ezt a folyamatot, és hajlandóak vagyunk plusz munkát végezni, mert látjuk, hogy megtérül majd számunkra.”
Péntek reggel a csapatok elindultak, és a következő 36 órában szinte megszakítás nélküli verseny kezdődött. Az első napon derült ég fogadta őket, de péntek este erősen lecsökkent a hőmérséklet – ez extra kihívást jelentett az esti és éjszakai feladatok teljesítésében. A hideg megzavarta a csapatok amúgy is minimális alvási lehetőségét.
„Nagy várakozással tekintettünk a versenyre, és fokozta az izgalmakat, hogy végig, szinte óránként tették közzé a frissített rangsorokat, az aktuális állást” – mondta Kevin Shinnick, a 2020-as győztes csapat tagja, és a mostani USMA Black csapat egyik felkészítője - „Mindannyian bíztunk egymásban, bíztunk abban, hogy nyerhetünk, és pontosan ezt tettük.”
A pályán egyetlen kihívás sem volt egyszerű, mivel a versenyzők helyszínről helyszínre futottak, legalább 15 kilogrammot cipelve, felszereléssel, élelemmel, vízzel és fegyverekkel együtt. A változatos feladatok folyamatos készültségben tartották a versenyzőket, többek között azért is, mert nem kaptak előre információt az útvonalról. Ez ismerős lehet az 54-es kihívás résztvevőinek is...
Hátizsákolás, futás, tájékozódási feladatok, lövészet, vizi tájékozódás, evezés, akadálypálya, erőnléti gyakorlatok, járőr feladat... és ezek mindenféle kombinációja. A 48 csapat 8 állomásra volt elosztva hatosával, így a versenyzők csak a másik öt csapatot látták, a többiekről csak az óránkénti eredményfrissítésből értesültek – azaz nem lehetett egy pillanatra sem lazsálni. Az első nap végén a kanadai egység vezette a versenyt, de éjszaka fordult a kocka...
„Az éjszakai felderítő feladat során mindenki kezdett magához térni a nappali eseményektől” – mondta az USMA Black csapat vezetője. „Azt hiszem, az éjszakai események során mindenki egyre inkább aludni, pihenni akart, és itt kezdtek igazán látszani a csapatok közötti különbségek.”
A második napon rövid hajnali pihenés után (ez pedig az Elite Challenge résztvevőinek lehet ismerős) a csapatok folytatták a feladatok teljesítését. A lengyel egység végig az élmezőnyben volt, de a legnagyobb meglepetést talán az angol csapat okozta, hiszen az első nap végi 34. pozicióból érkeztek végül 14. helyen a célba.
Sandhurst kupa 2025 eredmények
1.: USMA Black
2.: Minnesota
3.: Canada (SJ)
4.: Canada (K)
5.: Texas A&M
Forrás: https://www.facebook.com/WestPointUSMA | https://en.wikipedia.org/wiki/Sandhurst_Competition
Free Joomla Lightbox Gallery
