45 éves vagyok, 15. éve hivatásos pénzügyőr. Nem voltam sportos, mozgékony gyerek. Féltettem a szemüveget a fejemen, a tornatanáraim módszerei között pedig a játék, a mozgás örömének megtanítása sosem szerepelt. Tizenévesen kezdtem kerékpározni MTB-vel, az évek alatt egyre többet tekertem, kalandvágyból, viszont hiányzott belőle a tudatos felkészülés. Sajnos az iskolás évek után a munka mellett egyre kevesebb idő jutott rá, így lassan abba is maradt. Tíz évig hobbi szinten jégkorongoztam is, de attól állandóan fájt a derekam, aminek a COVID és a csarnokok bezárása vetett véget. Másik mozgásformát keresve találtam rá újra a kerékpározásra, az időhiányt pedig azzal próbáltam meg kiküszöbölni, hogy munkábajárásnak „álcáztam”. Ez a mai napig hibátlanul működik... A tudatosságot is a kerékpár hozta meg nekem, találtam egy online közösséget, akik révén a görgőzést, ennek is a modern, interaktív formáját is űzöm ősztől tavaszig. Tavasztól csak a szabadban tekerek, de a benti edzéseknek köszönhetően nem felkészületlenül megyek ki.
Szeretem a természetet, különösen a madarakat, különféle megfigyeléseken, felméréseken, gyalogos terepbejárásokat is végeztem, ekkor kedveltem meg a gyaloglást és a túrázást.
Hogyan jutottál az 54es többszöri teljesítéséhez?
A munkahelyemen 2018-ban kaptunk egy meghívót az akkori nyári 54es Kihívásra, amely felkeltette az érdeklődésünket, de a teljesítendő 108 km rémisztő volt, elijesztett bennünket és akkor még nem jelentkeztünk. Ezt követte a 2019-es téli, ahol már „csak” 54 km volt a táv. Ezen vettem részt első alkalommal egy négyfős csapat tagjaként. Ekkor a tapasztalatlanságunk és az ebből fakadó felkészületlenségünk miatt csak féltávig jutottunk, de sok tapasztalatot szereztünk és belekóstoltunk a Kihívást hangulatába. Ezután az azévi nyári kihívás jött a maga 54 órájával, ahol kissé módosult, 3 fős csapattal már helyt tudtunk állni. Ekkorra sikerült fejben is felépíteni a „hozzáállást”. A következő kihíváson, 2020 februárban ugyanezzel a csapattal megintcsak féltávig jutottunk, ezúttal egyik csapattag sérülése miatt. Eddig tartottak számomra a csapatban indulások, ugyanis kollégáim, a csapat többi tagja másik szolgálati helyekre került.
A soron következő kihívásra 2020 októberben már egyéniben jelentkeztem. Úgy gondolom, ez is egy újabb szintlépés volt a felkészültségemet illetően. Bár sokan úgy vélik, hogy egyben tartani egy csapatot nehezebb, mégis egyéniben az a tudat sem egyszerű, hogy saját magunkra vagyunk utalva. Szóval az első egyéni indulásom eredménye: vízhólyag és tartós eső ellenére sikeres teljesítés. Ezt követően sajnos egy hosszabb szünet következett, szervezési nehézségek miatt csak két év múlva jött a következő megmérettetés, amire én meg a derékfájdalmaim miatt sajnos nem is jelentkeztem. Pedig már nagyon vártam, tervezgettem a kiírás alapján.
Szűk egy év múlva , 2023 őszén jött számomra az ötödik, egy rövid, de annál nagyobb odafigyelést igénylő próba: 54 megadott pontot kellett először a térképen megjelölni majd ez alapján a terepen, tetszőleges sorrendben megtalálni. A térképezéssel és annak ellenőrzésével töltöttem el a szükségesnél több időt, utána mentális és fizikális hullámvölgy nélkül teljesítettem a feladatokat. Azt tudtam, hogy mindegyik pontot megtaláltam a fizikai valójában, de a célba érve azért izgultam, hogy vajon mindegyiknél „csippantottam”-e? Eredmény: szoros versenyben egy második hely. Egy, a korábbi 54-es Kihíváskról ismerős katona előzött meg 13 perccel, akitől nem szégyen kikapni.
Az 54es kihívásról Vass Tibor őrnagy interjújából és Gál Tamás főtörzsőrmester szervezői élményeiből olvashattok bővebben.
Találkozásunk emléke... Miben volt nehezebb, más a 2024 évi nyári próba?
Most a legnagyobb „kihívást” a felkészülés alatt és a verseny közben is a táv maga jelentette. Gyalog nem tettem még meg ekkora távolságot. A verseny hossza, nem csak km-ben, hanem időben is rendkívül hosszú volt. Viszont abban bíztam, hogy a felszerelés összeállítása, a tájékozódás és a várható feladatok nem fognak különösebb problémát okozni. Itt újra ki kell hangsúlyozni, hogy „várható”, mert előre sok mindent nem lehet tudni, mi is áll majd előttünk az út során. Ebben a korábban szerzett tapasztalat segít, hogy a helyén kezeljük, se vegyük félvállról, de ne is helyezzen ránk nyomást.
Kifejezett nehézséget ezúttal az éjféli indulás okozott, vagyis inkább az, hogy a felszerelés végső összekészítése, és az esti regisztráció miatt kevesebbet pihentem, mint szerettem volna, így kissé kialvatlanul indultam.
Aztán a verseny alakulása közben több jelentős tényező is volt, amely megkönnyítette a teljesítést. Az első, hogy útközben több vízvételi helyet sikerült találni. Én most kockáztattam, mert a 3 literes italtartó zsákomat csak a rajt előtt töltöttem meg, miután az kifogyott, az egész hátralévő távot sikerült két db fél literes kulaccsal megtenni, így kevesebb súlyt kellett cipelni. Többször kevésen múlott, de nem kellett szomjazni.
Töltöttünk vizet parkban, temetőben, éppen működő kerti locsolórendszerről és kaptunk egy szőlőhegyen egy pincénél is. A szerencse mellém szegődött.
A másik tényező, ami segítséget jelentett, hogy az útvonal több részét is ismertem már. MTB-vel, kiránduláson vagy egy korábbi 54-es Kihíváson már koptattam több szakaszon is ezeket az ösvényeket. Most nagyon jól jött a helyismeret, sikerült kikerülni pár meredek emelkedőt, vagy a tűző nap helyett több részen árnyékos utakon haladhattunk.
Itt említem meg, hogy bár egyéniben indultam, de sosem voltam egyedül. Veled, Viktor, már a rajttól indulva végig együtt mentünk. Ez számomra különleges érzés volt, mert egyikünk sem ment volna se gyorsabban, se lassabban. Az egész verseny alatt nem kerültünk szerintem 100 m-nél nagyobb távolságra egymástól. Aztán a 11. ellenőrzőpontnál csatlakoztunk két „öreg motoroshoz”, így már négyen lettünk.
Már meséltél a sporttal és a természettel való szoros viszonyodról. Kicsit az edzésekről és a felkészülésről is megosztanál néhány gondolatot?
Ahogy mondtam, egész évben biciklizek, és ha tehetem, gyalogolni szoktam. Ezekbe a gyaloglásokba, túrázásikba a kihívások előtti hónapokban, felkészülés gyanánt próbálok rendszert vinni. Ezen kívül nyújtani és SMR hengerezni szoktam még. Illetve ha nem a fizikai felkészülést vesszük, még a korábbi tapasztalatokat szoktam újra értékelni, hogy miben nem voltam elég jó. Ezeken, illetve a tájékozódási tudásomon, a módszereken próbálok csiszolni.
Visszanézem térképen a korábban megtett nyomvonalakat, hogy hol és miben hibáztam. Mit vittem magammal feleslegesen, mi volt az, ami hiányzott.
Mint mondtad a nyári 108 nagyon más volt. Tudtál rá készülni?
A rendelkezésre álló időmhöz mérten, tervezetten gyalogoltam, de idő hiányában legfeljebb 35 km-es túrát tudtam megtenni. A tervben a rendszerességre és a fokozatosságra törekedtem, minimalizálva egy esetleges sérülés lehetőségét. Ha kevesebb időm volt, akkor próbáltam rövidebb távon nagyobb szintet leküzdeni vagy magasabb tempót diktálni.
A felszerelés mennyire fontos, mennyit számít? Elsősorban a túrázásnál, de az 54es kihívás sajátosságait is figyelembe véve.
Én anno a jéghoki közben tanultam meg, de bármilyen tevékenységre igaz, hogy élesben nem lehet időt vagy energiát pocsékolni a felszereléssel való bajlódásra. Annak úgy kell működnie, hogy nekünk gondolni se kelljen rá. Nem szabad, hogy bármi elvonja a figyelmünket vagy megnehezítse a haladásunkat. Egy hosszabb tevékenység közben ez csak terv marad, mindannyian tudjuk, de a felszerelés kiválasztásánál mindig erre törekszem.
Lehetőleg csak olyan dolgokat, ruhát, bakancsot, hátizsákot viszek magammal, amit előtte már élesben kipróbáltam.
Elő szokott fordulni, hogy ezt valaki nem veszi komolyan, és az szokott is bosszúságot okozni. A bakancsot illetően én a keményebb talpú modelleket kedvelem, abban nem érezni a talpunk alatt a köveket, és ez hosszú távon számomra nagy segítség. Fontos még, hogy fixen tartsa a bokát. A ruházaton, váll és derék tájon ne legyen varrás, ami a hátizsák cipelését pokollá tenné.
Hogyan táplálkozol általában, van-e valami speciális? Az 54es előtt/alatt ezen változtattál-e valamit?
Mindig viszek magammal gyors (gumicukor, energiaszelet, gél) és lassabb felszívódású (müzliszelet, zabszelet, gyümölcsös szelet) szénhidrátot tartalmazó kajákat, törekszem rá, hogy minél több félét, hogy ne legyen egysíkú a bevitel. Egy két banán, alma nagyon jól tud esni és tényleg színesíti a választékot. Ezeken kívül 4-5-6 szendvicset még. A mennyiséget volna jó eltalálni, ezt eddig mindig fölé becsültem. Inni vizet viszek egy italtartó zsákban 3 litert, ezt egészítem még ki két, megérzés szerint kisebb vagy nagyobb kulaccsal.
Előfordult már, hogy az egész verseny során nem esett útba kút vagy forrás, de most legutóbb nagy szerencsém volt, az italtartó zsák kiürülése után két db félliteres kulaccsal végig tudtam menni szomjazás nélkül. Izotóniás italport viszek még magammal, minden második kulacsot ezzel keverek be. Két doboz energiaital is velem szokott jönni, amik a mentális hullámvölgyekből tudnak hatékonyan kirángatni.
Az energiaitalról már többen a menőnek látszani akaró tizenévesekre asszociálnak, de nekem ez vált be, így ciki vagy nem, én kitartok mellette. Változtatni talán annyit volna jó, hogy a magunkkal vitt mennyiség ne legyen eltúlozva, mert ugye az is plusz súly, de azért kell némi biztonsági tartalék is.
Tervek, célok? A februári 54est már tudom...
Olyan vagyok, mint a hobbitok. Nem szívesen hagyom el a Megyét… Viccet félretéve, tényleg, annak ellenére, hogy tele van az országunk is szebbnél szebb helyekkel, mégis jobban szeretem a lakóhelyem környékét járni. A Kihívások során útba ejtett helyeket is fel szoktam utólag keresni gyalog, családostól vagy biciklivel. Mostanában a közlekedési morál miatt, az országúti bringázás helyett inkább montizni szeretnék többet.
Szokatlanul visszafogott szavak. Van amiben szeretnél fejlődni?
Szeretném, ha megmaradna a rendszeresség és a sérüléseket, betegségeket el tudnám kerülni. Szerencsére a családom támogat ebben, igaz, én is törekszem arra, hogy a sport a lehető legkevésbé menjen a családdal töltött idő rovására.
Meglehetősen kevesek által űzött hobbid van, értem ezalatt a szélsőséges körülmények közötti természetjárást. Van olyan, aki motivációt jelent a számodra?
Egyik példaképemet innen, az 54-es Kihívásról ismerem, Csepin Péter, aki mindig, minden helyzetben önmagát adja, és nem ismeri azt a szót, hogy nem.
Másik ember, akit példaképnek mondanék, Primoz Roglic országúti kerékpáros, aki hihetetlen pofonokat kapott már karrierje során, utána mégis, azokból erőt merítve újabb magasságokba tudott emelkedni.
Sokat beszélgettünk - volt rá 40 óránk -, most az Olvasóknak is összefoglalnád a természettel való viszonyodat?
A természet szeretete és tisztelete elég fontos helyen van az életemben. Alárendelt szerepünk van vele szemben, az 54es Kihívás erre is megtanít. Akkor is leckét ad, ha feladni kényszerülünk, de főleg a sikeres teljesítés kiértékelése világíthat erre rá.
Milyen hobbid van esetleg az eddig említetteken kívül?
Sok hobbim van, mindegyiket igyekszem komolyan venni. Az egyéni sportolás mellett a családommal is sokat kirándulunk, „kalandozunk”, ahogy a lányommal mondjuk. A ház körüli kert is ad teendőt, ahol természetközeli környezetet próbálunk teremteni. Szeretek fúrni, faragni, saját kézzel megalkotni vagy megjavítani valamit.
Hobbim még a madarászat, terepi felmérések, közösségi madarász túrák szervezése a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ernyője alatt.
Mik a személyes tanácsaid azok számára, akik tervezik az 54es Kihívás?
- Az első és legfontosabb szerintem, hogy a mindenkori 54es Kihívás kiírása viszonylag kevés konkrét információt tartalmaz, de abban minden szónak jelentése van. Ez segíti a fejben ráhangolódást.
- Ezen túl a fizikai felkészülés elengedhetetlen.
- A felszerelés minden elemének kipróbálása valós körülmények között.
- Úgy kell tervezni, hogy ne vesszen el az ember a részletekben, de ne is legyen felületes.
- A tájékozódás az egyik legfontosabb feladat. Ajánlott többféle módszert készségszerűen alkalmazni tudni.
- Nyugodtnak kell tudni maradni akkor is, ha a körülmények miatt nehéz.
Köszönöm! Ha minden igaz, hamarosan találkozunk...
