Bejelentkezés  \/ 
x
vagy
 Use Facebook account  Use Google account
x
2020. november 24. Kedd  Ma Emma napja van.  

Csutka István és a hosszú távú túrázás – extrém távok és élmények Kiemelt

  • Állapot: Aktuális

Csutka István ("Camino Steve") nemrégen rekordot döntött a Kéktúrán. Ennek kapcsán beszélgettünk vele az outdoor életmódról, az erdőről, a természetről, a világról. És persze néhány műhelytitokról is fellebbentjük a fátylat közben.

(A teljes interjú a Sportime magazin 2020/6 számában található.)

Elmesélnéd hogyan jutottál eddig a csúcsdöntésig?

Gyermekként rengeteget kirándultunk édesapámmal, aki a természet szeretete mellett a sport, a mozgás fontosságára is megtanított. Életemet akár táncművészként, majd színművészként is kitöltötte a mozgás, később a sport, azonban a túrázást 2008-ban kezdtem el újra, - ráadásul rögtön Erőss Zsolttal és a Kilimanjaro csúcsával - és innen már nem volt megállás és mára 43 ország útvonalain jártam már.

Számodra milyen nehézséget illetve könnyebbséget jelentett az idei év?

Sohasem a nehézségekre fókuszáltam, hanem, hogy az adott helyzetből miképpen tudom a legjobbat és a legtöbbet kihozni. Ha figyelünk, a járványhelyzet minden tragédiája mellett sok pozitívuma is akad. Többet vagyunk szeretteinkkel, több időt fordítunk gyermekeinkre és nem csak a tanárokra hagyjuk őket, felfedezzük a hazai tájakat, településeket, összefogtuk egy-egy kihívás megoldása érdekében, megtanultunk odafigyelni és óvni másokat és ezek fontos dolgok.

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Az elmúlt években, évente átlagban hússzor repültem. Természetesen ez a szám most nulla, de álmok és célok nem csak a határainkon túl valósíthatóak meg. Az óvintézkedések betartása mellett én ezekre fókuszáltam és úgy érzem, amit tudtam kihoztam ebből az évből is. Befejeztem például végre egy újabb könyvemet.

Hogyan tudtál készülni, hogyan változtak meg a terveid a karantén miatt? Hogyan sikerült ezt a jó eredményt elérned ezzel együtt - vagy pont emiatt?

Semmit sem változtatott, hiszen a sport, a mozgás fontosságát végig hangoztatta az Operatív Törzs is és én napi szinten készültem az útra. Ha esik, ha fúj, elindulok. Persze nekem is vannak nehezebb időszakaim, akár a munkámban, akár lelkileg, de ebben az időszakban egy futógépet béreltem, hogy akár éjszaka is tudjak gyalogolni, ha máskor nem maradt rá idő, vagy annyira ömlött az eső.

Ilyen teljesítményhez, több hetes extrém igénybevételhez, túrához hogyan készülsz fel? Milyen edzéseket, kiegészítő módszereket veszel igénybe?

Szervezetünk, izomzatunk mindig meghálálja a gondoskodást és oda is figyelek erre, hiszen elmúltam 54 éves, így már ez még jobban fontos szempont. Masszőr, táplálkozás, fizikai felkészülés, felszerelésem hónapokkal korábban elkezdett összepakolása, orvosi átfogó szűrővizsgálat mind fontosak ezen a téren.

Évek során arra jöttem rá, hogy a futás számomra nem hozza a megfelelő eredményt, így ma már a gyaloglást, futást, túrabottal gyaloglást váltogatom, de mindig egy 10 kilogrammos taktikai mellényben. Csécsei Zoltán kiváló ultrafutónk segítségét kértem még három évvel ezelőtt a speciális edzésterv felépítéséhez, amikor rájöttem a futás, vagy a bicó kevés. Zoli állította össze a változatos és eredményes edzéstervemet.

A korábbi teljesítéseidhez hasonlóan készültél vagy volt változás, fejlődés azokhoz képest?

csutka istvan camino steve kek tura 2

A hosszú távú túrázásnál is kiemelten fontos, hogy hallgassunk a testünk jelzéseire és ne “toljuk” túl. Persze, ha a túlélés a szó egy adott helyzetben, akkor addig megyek, amíg ki nem jövök belőle. Pihenni majd ráérek utána…

Hogyan választasz általában sportfelszerelést, mik a legfontosabb szempontjaid? Elsősorban a túrázáshoz - egy napos, többnapos, többhetes…

Elképesztően sok időt töltöttem ezzel az elmúlt évek során, így bátran kijelenthetem, hogy specialistája lettem az ultrakönnyű túrázásnak és nehéz olyan céget, vagy felszerelést mutatni, amit nem ismernék, próbáltam, vagy hallottam volna róla. Persze, elsődlegesnek a biztonságot tartom, nem a súlyt és sajnos, miután az UL túrázás egyre nagyobb divat, szomorúan látom a felkészületlen, de ultrakönnyű túrázókat, ahogy lesérülnek, menteni kell őket, vagy amikor sajnos örökre a hegyek között, vagy az erdőkben maradnak.

Hogyan táplálkozol, milyen módon tartod még magad jó erőben és egészségben? A túra előtt/alatt ezen változtattál-e valamit?

Ez a legnehezebb kérdés számomra, pedig van egy Sport- és teljesítménytáplálkozás szakértői végzettségem, de még így is kemény dió ez a kérdéskör. Átlagban 7500 kalóriát égetek naponta, de a legmagasabb a Kékkörön 9125 kalória volt. Ennyit egyszerűen nem tudsz bevinni, így a kalóriadeficit folyamatos probléma. Emiatt nagyon fontos a megfelelő táplálékkiegészítés is. Amikor településre érek, igyekszem sokat és jó minőségű ételt enni, hiszen ez az ösvényeken nehéz. Ott marad a dehidratált túrakaja, vagy az amit éppen tudok vásárolni egy boltban, vagy benzinkúton. A Kékkörön azt hittem majd lesznek éttermek ahol néha tudok enni meleg ételt. Nos, ez összesen hét alkalommal volt csak, mert nincsenek már éttermek, sőt kisboltok is egyre kevésbé.

KÉKTÚRA (weboldal >>>)

Hol aludtál? Ezeket mennyire szervezted, tervezted előre?

Nem szervezek semmit. Pláne, ha a cél az, hogy annyit menjek, amennyit tudok. Ahogy pirkad ébredek, reggelizem, pakolok és elindulok. Reggelit soha sem hagyom ki, ez számomra szigorú szabály. Aztán megyek napnyugtáig, vagy amíg nem találok megfelelő helyet a sátorozáshoz. Itthon a függőágyat jobban javaslom különben. Aludtam persze panziókban, vendégházakban, szanatóriumban, vadászházban, kulcsosházban, ismeretleneknél, akik befogadtak, sportpálya öltözőjében, egykori tanítói lakásban. Nincsenek nagy igényeim és a természetben alvásnak különben is van egy plusz varázsa, amit nagyon szeretek. De fürdeni, mosni is fontos hetente egyszer legalább, bár itthon ez a mosás kérdés nem egyszerű.

Mi történik, ha közbejön valami, nem érsz valahova a terv szerint?

Ott alszom, ahova elérek. Mint feljebb említettem, nincs napi cél. Van egy minimum, amit tudom meg kell tegyek, de délután négyig nem foglalkozom az alvás kérdésével és szerintem szállást sem foglaltam még öt óra előtt.

Mi volt a legnehezebb a túra alatt?

A hosszú távú túrázás egy mentális hullámvasút és a lelki mélypontokon nem könnyű átlépni.

De menni kell, mindig menni kell, ha esik, ha fúj, ha hőség van. Mint az életben a céljaid felé. Erre nagyon megtanít ez a fajta túrázás, de jó ha tudod, mindegy mennyire nehéz fizikailag egy adott útvonal, a mentális erőd amelyre szükséged lesz, mégis 70%-a az összes erőfeszítésednek az út során. Így nem elég csak fizikailag készülni egy-egy útra. Persze ha fizikailag erős vagy, akkor az nagyon sokat segít fejben is, de semmiképpen se becsüld alá ezt a területet, különben nagy kudarc fog érni!

Mik a legszebb emlékek?

Az emberi pillanatok, a találkozások, beszélgetések, az a sok önzetlen szeretet és segítség amiket kaptam az út során.

Csak ezekért is százszorosan megérte elindulni. De persze ott vannak a hajnalok a rózsaszín fényekkel, a napkelték és nyugták a pusztán, vagy a hegycsúcsokon, a vadon élő állatokkal való találkozások, a pára a tavak és folyók víztükre felett, a szitáló erdő különleges csöndje, vagy a forróságban egy finom jégrém.

Menetközben volt, hogy újraterveztél, megváltoztattál valamit?

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Augusztus 21-én meg kellett álljak egy lábsérülés miatt két napra. Nem volt könnyű megemészteni. Illetve a mindszenti komp betonozás miatt nem járt és ezzel csak a Tisza parton állva szembesültem, így autós segítséget kellett kérjek, hogy meg tudjuk kerülni - 65 km volt -, hogy elérjem a túlpartot és továbbmehessek.

Miben volt más, mint a korábbi nagy túráid? Hol volt könnyebb, nehezebb? Volt holtpont? Mikor?

Nem lehet összehasonlítani egy amerikai, vagy korzikai túrával, hiszen nálunk akármennyire is azt mondjuk, hogy hegy, de lássuk be, komoly szintkülönbségek nincsenek, maximum keményebb kaptatók, de ezek hossza sem közelíti meg azokat, amelyeken tavaly napi szinte kellett átküzdjem magam, így ezt azért örömmel éltem meg. A Kőris-hegy, Zalában egy agyagos emelkedő, a Kékesen egy eltévedésem miatti kemény mászás és Mátraszentimre utáni szívdobogtató emelkedő azért persze számomra is emlékezetes maradt. A hazai túra nehézsége, hogy ebben a stílusban nehezen tervezhető, az infrastruktúra hiányos, ugyanúgy mint a jelzések és a járvány sem könnyítette meg néha a helyzetemet.

Jövőre és a közeljövőben mik a terveid?

Még a tavalyi évben az amerikai utam alatt kidolgoztam a saját képzési rendszeremet a Camino Steve Adventure School-t, ert annyi embert láttam meghalni, lesérülni, kimenteni, vagy csak kudarcélménnyel hazamenni, hogy ott elhatároztam, szeretném ha ez változna és sokkal több embernek legyen életük legnagyobb élménye a pozitív élmények miatt emlékezetes és ne tartozzanak azok közé, akik a hosszú távú túráikat idő előtt feladják. A sikeres teljesítők száma ugyanis 19, maximum 25% ezeken az útvonalakon.

Persze vannak túra céljaim is a világ számos pontján, de előbb legyünk túl a járványon, aztán meglátjuk mi változott meg a világban, hogy lehet majd utazni egyáltalán. Ami fontos még, hogy befejezzem az elkezdett könyveimet és visszautazzak az USA-ba, csak éppen tanulni és természetesen a saját képzési rendszeremhez tartozó dolgokat, hogy még jobb és különlegesebb lehessen!

A túrázásához miben szeretnél fejlődni és hogyan?

csutka istvan camino steve kek tura 1

Nem szeretnék már időre menni, bár az élvezeti értékre mindig odafigyelek és akkor megyek sokat, ha úgy érzem simán megy és ha fáradt vagyok, akkor kevesebbet és majd később behozom. A tanulás egy életen át tartó folyamat, így állandóan olvasok, képzem magam, ha tudok utazok is emiatt, de a fókuszt szeretném áthelyezni arra lassan, hogy másokat tudjak biztonságos élményekhez segíteni!

Dolgozol edzővel, tanácsadóval, szakemberrel..., aki segít felkészülni? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?

Mint feljebb már említettem Csécsei Zoltán segített korábban, de miután hatéves korom óta a mozgás tölti ki az életemet, ebből éltem, édesapám az atlétikai válogatott edzője volt, így a 48 év alatt megtanultam miképpen bánjak a testemmel és meddig terhelhetem. Egyre többet nyújtok és fontos az orvosi kontroll, a masszázs. Van fáradtság, amit nem tudsz kipihenni, azt csak kigyúrni lehet.

Hogyan naplózod a felkészülésedet, hogyan használod a naplót? Ha nem vezetsz, akkor miért nem?

Nem írok naplót. Rövidebb utakon blogolok, hosszabbakon ma már nem cipelem, hanem podcastben mesélem el a történteket és ezt vissza tudom hallgatni. Az edzéseimen az órám tudását persze maximálisan kihasználom, de a túrákon nem mérem azokat az adatokat, hanem a többi funkcióit használom ki maximálisan.

Kik a példaképeid?

Édesapám. Fred Astaire, Gene Kelly, Rátonyi Róbert, ... bárki, akitől tanulni lehet. Akiktől tanultam mind azok, de felsorolni sem lenne elég pár oldal. A sikeres emberekre fókuszálok. Mindegy miben sikeres ha meg tud érinteni a története, a mondanivalója, ha kell megkeresem és megmondom neki, hogy tanulni szeretnék tőle. Ezt még ma is megteszem. Két hete futottam bele egy Amerikában élő 65 éves férfiba, túlélési szakértőbe, akit az indiánok tanítottak meg mindenre és addig mentem míg megtaláltam, hogy írhassak neki, hogy tőle szeretnék tanulni.

Mik az álmaid? Sportolóként és közéleti szereplőként?

Mindig tele voltam és vagyok álmokkal, de ezekből mind célokat is formálok, különben csak álmodozások maradnának. Van egy hatalmas listám a dolgozószobám ajtaján. Lehet nem ma, vagy jövőre, de tudom hogy előbb-utóbb mindegyik mellett lesz egy pipa.

Más ma már a fontossági sorrend. Engem nem lehet már pénzzel motiválni. Ami érdekel, hogy megtaníthassam az embereknek, miért jó, szép és fontos hogy megtanuljunk harmóniában élni a természettel, illetve, hogy az álmainkért küzdeni, azokért útra kelni sohasem késő! Persze ha nem kelünk fel reggel, nem pakolunk össze, nem vesszük fel a hátizsákunkat és nem indulunk el akár esik – akár fúj akkor is, akkor ne csodálkozzunk, hogy ha nem fogunk elérni a célunkhoz. Ha mindig az ideális időpontra vársz, akkor ugyanis sohasem fogod elérni azt.

Miben más Erős Zsolttal megmászni egy hegyet, mint bárki mással?

csutka istvan camino steve kek tura 12

Zsolt egy legenda volt és miután egy hiteles ember, aki saját tapasztalataiból merített, nem fért kétség ahhoz, hogy minden szavát leste az ember. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy vele mehettem, tőle tanulhattam és vele juthattam fel az általam elért legmagasabb pontra. Sajnálom, hogy a további terveinknek tragikus és korai halála gátat vetett, de igyekszem megőrizni emlékét és tanításait.

Miért kell szerinted egy járványhelyzet ahhoz, hogy az emberek valós közelségbe kerüljenek egymással és valós igény támadjon bennük a szeretetre? Mi ennek a problémának a gyökere?

Nem gondolom, hogy ezt a járvány teremtette meg, sőt. Ha megnézzük, maximum az első hullám alatt töltöttek több időt egymással az emberek, de sokan ezt nem élték meg annyira pozitívan, mint a tömegkommunikáció állította. Mindenkiben él a vágy a szeretetre és szomorú, hogy bár ez legalább ingyen van, mégis sokan, sokszor fukaron mérik. Nem dicsérünk, nem merjük kimondani pozitív tartalmú gondolatainkat másoknak, pedig a jó szóra mindenki vágyik.

Mi akadálya van, hogy éjszaka túrázz? Ismered az éjszakai erdőt, természetet?

Semmi akadálya sincs. Azonban tavaly az amerikai vadonban, zuhogó esőben, korom sötétben és tej ködben akadt egy két igencsak negatív élményem és eltévedésem és akkor megfogadtam, hogy igyekszem napnyugtával megállni, hogy mindenre (sátorhely keresés és állítás, vízszűrés) maradjon még elegendő időm. Most a Kéken is többször mentem fejlámpával, amikor már 4 és fél órával rövidebbek voltak a napok.

Kérlek sorold fel azokat az ételeket vagy alapanyagokat, amelyek szerinted a legalkalmasabbak arra, hogy egy túrázó, sportoló erejét fenn tartsák!

Ez elég nehéz kérdés, hiszen nagyban függ a helyszíntől, a túra távjától, hány napot töltünk a természetben, mennyi időnként kell feltölteni készleteinket, mennyi súlyt tudunk magunkkal vinni.

Törekedni kell a kalóriadús, de minőségi táplálkozásra, de ez tapasztalataim szerint nagyon nehéz és jobbára marad a lehető legtöbb kalória teljesítése, de a napi átlag 7500 kalória bevitele így is mission impossible. Mindenképpen használok táplálékkiegészítőket, Vitamin komplexet, elektrolit tablettát, plusz magnézium, Kálcium bevitelt, izületvédő komplexet. Amikor pedig településre érek, igyekszem bőséges és meleg ételt enni (sokszor ez is lehetetlen), illetve gyümölcsöt és zöldségeket fogyasztani és amikor visszamegyek a természetbe, akkor ezekből legalább egy napra valót magammal vinni, amit a súlyuk miatt mielőbb el si fogyasztok. Koncentrálni kell a megfelelő szénhidrát, fehérje és zsírbevitelre és hogy rost is kerüljön az ételünkbe bőségesen. A dehidratált túraételek jó választás, de sajnos hazánkban nagyon drága és a napi kalóriabevitel szükségletnek egy zacskó sajnos csak a töredékét elégíti ki.

Ha beteg vagy, hogyan, milyen módszerekkel gyógyítod magad? Használsz-e és ha igen, milyen természetes gyógymódokat?

A reiki módszert használom, ahol elég magas szintre jutottam, illetve az amerikai speciális alakulatoknál tanult légzési módszereket alkalmazom a stressz, vagy az álmatlanság ellen. Rendszeresen nyújtok, ez alapfeltétel az egészségem és kondícióm megőrzése érdekében, illetve van egy orvos csapat, akiket bármikor hívhatok és az általuk összeállított gyógyszereket viszem magammal, a lehetőség szerinti minden probléma elkerülése, vagy megoldása érdekében. Megtanultam a kinezio tapet is használni, vagy egy sport- és teljesítménytáplálkozás szakértői végzettségem is, így nem bízom magam a véletlenre.

Azt mondod, hallgassunk a testünk jelzéseire. Tartanál nekünk egy kis gyorstalpalót, testjelzésekből? Miket tartasz a legfontosabb jelzéseknek?

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Ha fáradt vagy, állj meg. Ne várd meg míg szomjas leszel, mert már késő, a sivatagban a szél miatt nem tud annyira hatékonyan segíteni az izzadtságos, mert megszárít és így még többet izzadsz, tehát még többet kell igyál. Ha fáj valamid, “ég” egy pont a lábadon, azonnal állj meg és kezeld, mert egészséges láb nélkül nehéz, vagy kínszenvedéssel teli lesz a továbbhaladásod. Használj egyedi betétet, ápold a lábadat. Ha fázol, egyél. Ha szédülsz egyél és igyál, ha fáj a fejed igyál. Ha izomlázad van, akkor valamit nem csináltál jól és vegyél vissza, hogy ne terheld még jobban túl. Ha fáj a hátad valamelyik oldala, nézd meg, hogy jól pakoltad e be a zsákodat és középen van-e az egyensúlya.

Szerinted fontos a mentális készültség. Hogyan készülsz mentálisan?

A hosszú távú túrázás 70%-ban a mentális erőnléteden múlik, bármennyire nehéz is legyen a terep és bármekkora erőfeszítés is szükséges annak leküzdéséhez. Ez egy hosszú folyamat és adottság is. Minél jobban felkészült vagy fizikailag, technikailag és tudásban, annál erősebb leszel fejben is, ha ez nem csap át túlzott magabiztosságba.  Gyorsan lehet csalódni és jön a kudarc. A napi terhelések, a heteken át tartó eső, hideg, sötét “húzza lefelé” az embert és ezért fontos a kristálytiszta cél, de apró lépésekre lebontva, amit még fel lehet dolgozni és teljesíteni, mert 2, vagy 5 hónapnyi távolságra lévő célt látni minden nap, nem fog menni. Sokat segít a meditáció, a helyes légzéstechnikák megtanulása, hogy a nehéz pillanatokban tudjuk épp akkor, melyik tud a segítségünkre lenni.

Milyen a világképed? Miben hiszel?

Istenben. Templomba járó ember vagyok. Illetve az elvégzett munkában, hogy annak mindig meg van az eredménye. Mint a fizikában, az energia nem vész el csak átalakul. Igen, sikerré. Azt mondják, hit nélkül lehet élni. Én ezt nem hiszem. Mindenki hisz valamikben, vagy valakiben. Nem az a fontos, hogy Jézusnak, Mohamednek, Krisnának, vagy Nagy Manitounak hívják, hanem, hogy legyen hitünk a világban, az emberekben. Hiszen elrágott csont ugyan, de igaz, ha baj van, mindenki automatikusan elkezd fohászkodni az istenéhez…

Mit gondolsz az emberi élet céljáról? Van ilyen? Ha van, mi a te életed célja?

csutka istvan camino steve kek tura 13

Kell, hogy legyen! Fontos. Az hajt előre, azok miatt tanulunk és azok által fejlődünk. hiszem, hogy ha nem csak önző céljaid vannak, hanem miképpen tudsz visszaadni másoknak a sikereidből, azzal sokkal több leszel és az igazi, egy nemes cél az, ha képes vagy adni, tanítani, segíteni, jobbá, boldogabbá tenni másokat és nem csak magadat helyezed állandóan előtérbe. Erre törekszem, a tanításra, az útmutatásra.

Mit javasolsz azoknak a tömegeknek, akik nem tudják felvenni mindennap a "hátizsákot" hogy elinduljanak a céljaik felé? Téged megtanított erre az édesapád, valószínűleg épp emiatt példaképed. De mit tegyen az, akinek nem volt ilyen apukája?

A képlet pedig egyszerű.

Ha sohasem nyitod ki az ajtódat és mersz kilépni rajta, sohasem fogod észrevenni, hogy hány és hány ajtó van még a világban és azokból hány hívogat téged tárt kapukkal.

Bár sokan mondják, hogy könnyű nekem, mert annyi lehetőségem volt, de ez tévút. Nem volt több, mint másoknak, mert mindenkinek vannak lehetőségei. Egyetlen egy lehet csak a különbség. Hogy én mindig tudtam a céljaimat és így észrevettem az adódó lehetőségeket is. Sokszor mertem velük élni is és nem visszaélni. De persze én is hagytam ki nem egyet, de azok a pillanatok nem az élet, vagy mások hibája, hanem az enyémek. Nem vettem időben észre, lusta voltam lépni, nem készültem fel eléggé.

Azt tanultam, hogy mindig kell lépni és tanulni sohasem késő.

Sokszor hallom, hogy “az én koromban már…”, de hány embert mutassak aki 70 felett szerzett új diplomát, mikor kezdett el nyelvet tanulni, mert kiállni magáért, vette kezébe saját sorsának kormányát. Ha félünk, ha mindig azt hisszük nekünk ez jutott, ennyi jár, rossz helyre születtünk, stb. akkor nem is fog semmi sem történni. De senkinek sem jár kevesebb, csak az út lehet hogy sokkal nehezebb. De a díj is nagyobb a célban. A legnagyobb sikereket azok érték el, akik felálltak a padlóról és csak azért is megmutatták maguknak és ezáltal másoknak is. Itt jön a hit elő. Hinned kell magadban, visszagondolni bármelyik sikeredre, akármilyen régen is volt és abból, onnan építkezni. Aki meri megfogalmazni vágyait, leírni ezeket és ezáltal felelősséget vállalni értük, tanulni, fejlődni, tenni ezekért, annak mindig meg is lesz az eredménye. Nem baj ha nem hisznek benned, ha mások lebeszélnek, hülyének néznek. A siker tiéd lesz és nem az övék. Magadnak felelj meg, ne másoknak akarj végre!

Nagyon köszönöm a beszélgetést!

Utoljára frissítve: szombat, 14 november 2020 13:29

7 hozzászólás

  • Camino Steve 2020. november 23

    Szia Márton!

    2018 nyarán vásároltam az elsőt és én nagyon megszerettem a merino ruhákat.
    Pólóim és aláöltözeteim vannak merino gyapjúból.
    Arra kell, hogy vigyázz, hogy max 30 fokban mosd csak.
    Tavaly a 10 hónap során kettőt használtam és most is ezek voltak nálam a Kéken és még mindig tökéletesek, bár egy-két folt van az egyiken, de az nem a póló hibája. :)
    Alapból vigyázok a cuccaimra, mert én sem fénymásolom az ellenértékét, de vadászok az akciókra és 50%-os áron vettem mindjárt az elő kettőt is. Több cégét is kipróbáltam. Van Zajom is, ami talán a legolcsóbb kategória és az is tökéletesen működött, bár az alsónadrág és az aláöltözet nadrág gumi derékpántja nem a legjobb megoldás, de ez lenne bár a legnagyobb gondom. :)
    Tényleg nem büdösödik és már ezért is megéri az árát, merta technikai pólókból egy idő után a büdös életben sem mosod ki a "természet" illatait... :D

    Jelentés
  • Timag Márton 2020. november 15

    A merinó mennyire tartós? Sok jót hallottam róla, de elég drága. De ha sokáig bírja, akkor megéri. Gondolom neked van elég sok tapasztalattod ebben.

    Jelentés
  • Laja 2020. november 15

    Köszönöm a tippeket! Azért az nem semmi, hogy odarendeled egy helyre, és meg is kapod... :-)
    A Terrex szimpatikus volt mindig, de a Hoka nekem nem jött be. De ezt megnézem majd!
    További áldott utazást!

    Jelentés
  • Camino Steve 2020. november 14

    Szia Panna!

    Huuu, nem egyszerű, mert ugyebár itthon rengeteg település van és ott találkozol emberekkel. Ha szigorúan a természete nézzük, akkor a Rockenbauer Pél Dél-Dunántúli Kéken 5 alkalommal, míg az Alföldi Kéktúrán összesen 2 kerékpárossal.

    Szia Márton!

    Grönlandon két hétig semmi. Az USA-ban hetente a hostelekben. Ott erre nagyon fel vannak készülve, nem úgy mint itthon sajnos. A Kék-Kör alatt, vagy ismerősöknél, vagy kézzel, kb. hetente egyszer. Merino cuccokat használok, amik nem büdösödnek és tisztasági kendőt. Ebből van tisztasági tablettám, amire egy kupaknyi vizet öntesz és megdagad, mint vizes törlőkendő.

    Szia Laja!

    Az USA 5000 km-e 7 pár cipő volt. A Kék-Kör 2600 kilométere két pár. De ez nem számít nehéz terepnek. Inkább a rengeteg aszfalt koptatja gyorsan. Hosszú évek óta Adidast Terrex félmagasszárú cipőt használok. Korábban a Terrex Fast R Mid, most a Terrex Surroundban kezdtem (ezt használtam tavaly kint is 5 párat). A Surroundban indultam, de 300 km után lecseréltem a Hoka Toa Mid túracipőre, ami tavaly jelent meg. Nekem nagyon bejött, főleg tartósság szempontjából, ami nagyon meglepő. Korábban is használtam Hokát - Speedgoat - de az nagyon hamar szétment. A talpa két anyagból van, a puhább teljesen elkopott mire Hollóházára értem és miután jöttek a hegyek és a rossz idő, nem akartam kockáztatni egy sérülést, így egy újra cseréltem. De bírta volta végig az első, csak ahogy írtam feljebb, a talpa... Nem cipelem magammal. Postán elküldte nekem a Sarkcsillag terepfutóüzlet. Tavaly kint is, mindig egy-egy pontra rendeltem (hostel, posta, motel), csere és mentem is tovább.

    Jelentés
  • Panna 2020. november 14

    Mi volt a leghosszab idő, amikor nem találkoztál senkivel?

    Jelentés
  • Timag Márton 2020. november 14

    Írtad, hogy macerás a mosás. Mit használsz, hogyan, mikor mosol? Én még nem voltam ilyen hosszú időre úton, de már 1 hét után sem egyszerű a kérdés...

    Jelentés
  • Laja 2020. november 14

    Milyen cipőben ,mentél, mennyi időnként cseréltél? A fotókon látszik, hogy van többféle rajtad. Te vitted vagy ez valahogyan szervezett volt? Köszi előre is!

    Jelentés

Új hozzászólás

Edzés, támogatás

A terepsport.hu a X2S TEAM multisport csapattal és edzőivel várja a felkészüléssel, edzéssekkel kapcsolatos kérdéseket. Csapat vagy személyi edzéseken is állunk az érdeklődök rendelkezésére.

Életmód tanácsok

Szakembereink a legtöbb életmód témában rövid időn belül választ tudnak adni. Elsősorban a természetgyógyászattal kapcsolatosan, de tagjaink között orvosok is várják a kérdéseket.

Táborok, csapat

A terepsportok legaktívabb és legeredményesebb magyar csapata a X2S TEAM. Tagjai közé várja azokat, akiknek a kalandok és a kihívások az élet mindennapos részei.

Kapcsolatok

Aktív kapcsolataink vannak a hazai és nemzetközi szervezetekkel, versenyrendezőkkel, így szinte bármilyen sporttal, versennyel kapcsolatos kérdésben nagy valószínűséggel tudunk segíteni.

Top Tweets

Vegán edző házaspár - Jennifer és Mark Martell, a Gorilla Strong Fitness alapítói https://t.co/KlCJrNH09j #… https://t.co/HAWjkiVAG2
Túróczi Réka az idei COVID-os évben, 6 gyermek nevelése és a munka mellett is sikeresen készült fel, majd szeptembe… https://t.co/mITdoVhjkj
HUAWEI Watch GT2 Pro a mindennapok elegáns sportórája https://t.co/mrR12w4CIk ##terepsport #x2steam #salomonhttps://t.co/o4ocAVlUOJ

Maradjunk kapcsolatban!

Budapest, Solymár
T: +36 30 48 88 261
T: +36 70 70 84 474

X2S TEAM - terepsport felsőfokon

Magyarország legeredményesebb terepsport csapata a X2S TEAM

2005 óta 100+ bajnoki címet érdemeltek ki a sportolók, 2000+ eseményen vettek részt, a kiemelt médiamegjelenések száma 200+ (TV, magazinok, rádió interjúk) és a csapat 50+ rendezvényt szervezett.

Legyál Te is tagja ennek a közösségnek!

Amiért érdemes belépned a csapatba:

  • közös edzések, versenyek itthon és külföldön
  • egyedi megjelenés, csapatmez
  • váráslási kedvezmények
  • máshol nem megtalálható MULTISPORT érzés

Itt jelentkezhetsz, érdeklődhetsz duplanyil

Hivatalos

A www.terepsport.hu weboldal hivatalos tartalma.

 

Hivatalos

Oldaltérkép


 

Ars poetica

Rólunk

 

A figyelmedbe ajánljuk...

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Az oldal használatával elfogadod a sütik használatával kapcsolatos irányelveket.

(Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016/679 RENDELETE szerint)