Hogy miért ilyen kemény ez az erőpróba? Az időjárás és a táv „csak” az állandó nehézség, az alap. Amitől igazán különleges és egyben borzongatóan is izgalmas az 54-es Kihívás az a tájékozódási rejtvények legszélesebb választéka, az ellenőrző pontokon a résztvevőkre váró kreatív feladatok, a váratlan és kiszámíthatatlan útvonal. Vannak „visszatérő” próbák – természetesen ezek sem ugyanolyak, csak hasonlóak, mint a korábbiak – de minden alkalom tartogat olyat, amire senki sem számít. Ez a rendezők kreativitását dicséri, erről Vass Tibor őrnagy az esemény egyik szülőatyja és Gál Tamás főtörzsőrmester mesélnek részletesen a korábbi interjúkban.
A jubileumi esemény különlegessége a „2x27” km táv volt. Az idézőjel többszörös: akik ismerik a kihívást, azok ilyenkor mosolyognak, hiszen a „27 km” jelentése általában az „ideális, légvonalban” távolság, de a tájékozódási feladatok nehézsége és esetleges tévesztése, a terep „nemideális” jellege miatti kerülők, az egyedi feladatokban hozzátett plusz távolság mindig bőven többet eredményez a végére.
A másik előre tudott mérlegelésre késztető feladat a távok elosztása volt – és ebben az esetben a „mérlegelés” szó nem véletlen. A két teljesítés között van kötelező megálló – télen, éjszaka. Azaz aki gyors, annak sokat kell állásban tölteni az idejét a hidegben, ezért vagy visz magával a pihenéshez való felszerelést, ami plusz súly, tehát lassabb haladást jelent… vagy inkább viszi ha lassabb is, de biztosan tud pihenni. Mi az optimális? Nehéz eldönteni, hiszen a feladatok, az útvonal, a táborhely mind ismeretlenek… Így nem könnyű összeállítani a felszerelést, amit viszont cipelni kell végig. Ezt sok induló rosszul mérte fel.
„Az indulóknak térkép és különböző feladatok megoldásával szerzett koordináták segítségével kell megtalálniuk az útvonalat. Ha rosszul oldanak meg valamit, eltévedhetnek és kifuthatnak a szintidőből. A verseny így nemcsak fizikai, hanem szellemi megpróbáltatás is. Idén az 54 kilométeres távot tanúhegyeken kellett teljesíteni, minimális és kényelmetlen alvással megszakítva, mindössze két nap alatt. Az indulók fele általában kiesik, mégis sokan évről évre visszatérnek.” - ezekkel a szavakkal írta le a nehézségeket Vass Tibor őrnagy, testnevelő tiszt, aki a kezdetektől a verseny egyik fő szervezője, ötletgazdája.
A terepsport.hu szerkesztőjének a „X2S TEAM Rozsomák” csapat tagjának az említett 54 km helyett végül 36+31 km volt a végső teljesített távolsága, de még így is a „jobban jártak”, hiszen voltak csapatok, akik sokkal többet gyalogoltak.
„A teljesség igénye nélkül a mi kedvenc feladataink: a térképen jelölt szintvonalon meghatározott távolságon megtalálni az ellenőrző bólyát, négy adott irányban és távolságban meghatározott pont megtalálása és az ideális útvonal kijelölése, kódmeghatározás morze jelzésekkel, a tűzgyújtó bushcraft feladat és természetesen az íjjal célbalövés. De a speciális csapat szituációs lövészet is kellemes meglepetés volt az erdő közepén.”- mondta Dévai Attila és Tóth Viktor, akik végül a férfi páros kategóriát nyerték meg.
A "civilieknek" külön nehézséget jelentett, hogy az esélyegyenlőség jegyében nekik is sisakot (kb. 3 kg) és egy makett fegyvert (kb. 4 kg) kellett végig cipelni...
(A többi feladatról, a nehézségekről és szépségekről részletesebben majd a személyes élménybeszámolómban írok.)
A verseny legidősebb civil résztvevője idén is Domán Gábor tájfutó és ultramaratonista volt, aki közel a hetvenhez már többször megnyerte csapatával a versenyt. Hihetetlen lelkesedéssel és lendülettel vette az akadályokat, közben példamutató bajtársiassággal segítve mindenkinek.
A vegyes páros kategória első helyezett párosa a Közép-európai Többnemzeti Hadosztály-parancsnokság kötelékébe tartozó Fazekas Tamás őrnagy és a horvát Sanja Dapic Striga őrnagy lett, akik rendszeres résztvevői a hasonló nemzetközi eseményeknek is.
„Több alkalommal indultunk már, és nem először lettünk elsők. Szerintem az nyer, aki mentálisan jobban bírja a terhelést. Lényeges a felkészülés is, minket folyamatosan támogatott ebben a parancsnokság vezetése” – mondta Fazekas őrnagy.
(A velük készült interjút hamarosan olvashatjátok!)
A célban a versenyt feladók többsége nem azon bánkódott, hogy nem sikerült beérkezni szintidőn belül, hanem tanácsokat kért a következő alkalom sikeres teljesítéséhez. Igazán baráti és bajtársias hangulatban zajlott az záró ebéd („természetesen” babgulyással) és az eredményhirdetés.
A díjazásban a „hivatalos” érmek és kupák mellett „civilként” szeretném kiemelni, hogy a többszörös teljesítő Dr. Csepin Péter lovas kalandjairól szóló csodálatos könyvét felajánlotta a dobogósoknak. Illetve a sportot a felkészülést segítő gesztusként Dr. Gál Tibor a Runners’Lab sportbolt nevében ajánlott fel díjakat.
Még nincsen követező dátum, de remélhetőleg idén is lesz nyári esemény. Kedvcsinálónak a tavalyi nyári kihívásról a terepsport.hu szerkesztőjének személyes élményeit olvashatjátok.
Katonai fotó: honvedelem.hu
