(végül nem interjúként, hanem elbeszélésként adjuk közre, annyira személyes a hangvétel)
Isten igazából egy teljesen átlagos pali vagyok, bár próbálom tartalommal megtölteni a mindennapjaimat ... 51 éves vagyok, szobafestőként dolgozom... Igazi sport múlttal nem rendelkezem, bár fiatal koromban 7 évig karatéztam, illetve versenyszerűen horgásztam, de utána következtek a szürke hétköznapok évei, munka, tespedés, elhízás... 45 évesen és 108 kilósan azt gondoltam elég, és gyökeresen megváltoztattam az életemet.
Elkezdtem odafigyelni az étkezésemre, ledobtam 24 kilót, 16 év után letettem a cigit és elkezdtem kerékpározni. Viszont a téli időszakokban az addig ledolgozott kilók kezdtek visszakúszni, ezért képbe került a spinning, majd bő 3 évvel ezelőtt a futás. És a futás szerelem lett. Először persze aszfalton, de egy barátom elrángatott 2016-ban a Polar Kaptárkövek Trail-re... És Alföldi srácként beleszerettem a hegyekbe!
A Terepfutás versenyein azóta is jelen vagyok, illetve 2017-ben már kerestem az egyéni lehetőségeket is. Az első Vérkör teljesítésemen még annyira amatőrként tájékozódtunk a barátommal akivel futottuk, hogy rátettünk plusz 16 kilométert és bő 500 méter szintet, és bár simán kicsúsztunk a szintidőből, mégis végig vigyorogtuk az estét! Azután egy hónap múlva visszamentünk " bosszút állni ".
A célban Nagy László " Paripa " azzal fogadott, hogy " kvalifikáltad magad a Vércsére "!! És már meg is volt a 2018-as cél!! Persze közben megfutottam még kétszer a Vérkört, áprilisban a Mátrabérc Trail-t, májusban a Szent László Trailt az UTH-n, de a fő cél a Vércse volt!! És szeptemberben egy szép napsütéses délutánon nekivágtam. A 19 óra 43 perces futásomból kb. 12 órán keresztül ömlött az eső, eltévedtem és raktam rá plusz 12 kilométert, de életem legjobb futása volt az az éjszaka a hegyen.
Néhány napos pihenés után már kerestem az új kihívást és ekkor akadtam rá a Szénás Körre... Az útvonal egy része ismerős volt a Budai Trail-ről, tudtam hogy gyönyörű helyeken visz... Szeptember végén már neki is vágtam és persze nem hazudtoltam meg önmagam... A Nagy Szénáson simán elnéztem a track-et és lefutottam Solymárra a célba, majd amikor rájöttem mi a hiba visszamásztam és mentem tovább a nagy körön... simán átcsúsztam túra szintidőbe, ami bosszantott mert tudtam, hogy menne ez sokkal jobban is... és két hét múlva ezt be is bizonyítottam saját magamnak... illetve ha már lúd, legyen kövér, ezért egy hónapra rá visszajöttem az arany éremért is... Azóta decemberben a Kilométergyűjtők SE. csapattársaimmal futottunk egy bandázós kis kört, illetve pár napja a barátnőmet és egy barátomat hozzásegíthettem életük első ultrafutásához, ami nekem a negyedik nagy Szénás Körömet jelentette...
Részemről nem "céltalanok" ezek a hosszú szintes futások, hiszen áprilisban Mátrabérc-Muzsla Trail ultra hétvégém lesz, illetve júniusban UTH, ahol már a hosszú távon állok rajthoz... Ősszel mindenképpen szeretnék duplázni a Vércsén és megnézni mit tudok futni normál körülmények között, illetve el szeretném kezdeni a Börzsöny feltérképezését. A jövő évi célom, a nagy álom, ha tökéletesen sikerül rá felkészülni a Kör... De ez még nagyon messze van...
Jelenleg heti szinten 50-70 kilométer között futok, teljesen spontán, illetve heti háromszor spinningezek, ami véleményem szerint nagyban hozzájárul a sikeres hegyi futásaimhoz...
Örömfutónak tartom magam, nincs teljesítmény kényszerem, simán megállok egy versenyen is és percekig fotózok ha felérek egy csúcsra... Amikor kitűzök magam elé egy célt akkor összerakom fejben, hogy mi szükséges a sikerhez, majd elkezdem megvalósítani... Aszfalton is futok, bár egyre kevesebbet...
Aszfalton az Asics cipőit használom, terepen viszont nálam a Salomon viszi a prímet... Bár az igazat megvallva egyre gyakrabban futok hosszút terepen aszfaltos cipőben, ha jók a körülmények...
A Szénás kör legalább annyira a szívem csücske lett mint a Vértes hegység... Egy "szerethető" pálya, ami csodaszép helyeken vezet keresztül. A kis Szénás Kör simán teljesíthető, még akkor is ha csak most ismerkedik valaki a terepfutással, a nagy Szénás Kör pedig már igazi kihívás.
Kikapcsolódás?? Nekem az ultrafutás a hegyen maga a kikapcsolódás. Amikor magam mögött hagyom a hét történéseit és csak én vagyok meg a természet. Amikor órák óta futsz magányosan pl. az éjszakai erdőben... akkor megérzed milyen pici porszem is vagy valójában.
Azért a futás mellett néha még leakasztom a tartójáról az országútit is, bár jóval kevesebbszer mint szeretném... Egyébként, ha az eddigieket nem vesszük figyelembe, akkor imádok olvasni, bármit és bármilyen mennyiségben, egy jó filmet képes vagyok többször is megnézni, nagyokat sétálni a kutyámmal, illetve minél több időt tölteni a barátaimmal. Bár mivel hasonszőrű elvetemültek a legjobb barátaim, ezért legtöbbször közösen bóklászunk a hegyekben...
Mondtam már , hogy egy átlagos pali vagyok ??
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu