(A terepsport.hu szerkesztőjeként és edzőként nagyon fontosnak tartom a hosszútávú erőpróbákat a testi-lelki-szellemi fejlődésben. Erről egy tanulmányt is írtam: Hogyan legyünk mentálisan erősebbek, rugalmasabbak és stabilabbak a terepfutás, a terepsport segítségével? (Reziliencia 1. rész))
Bemutatkozás
1992-ben születtem Pécsen. Egészségügyi főiskolán diplomás ápolóként végeztem közben a mentőszolgálatnál dolgoztam majd a szívsebészeti intenzív osztályon. Jelenleg a szívsebészeti műtőben dolgozom anesztezilógiai asszisztensként és kardiotechnikusként (szívmotort kezelem a műtét közben és biztosítom a beteg vérkeringését). Kimagasló tanulmányi, szakmai vagy sport eredményem sosem volt. Boldog házasságban élek feleségemmel és nevelgetjük a fiúnkat.
Elmesélnéd hogyan jutottál az ultrákhoz, és ott is a legmagasabb szintekre?
Mindig is szerettem mozogni. Iskolában nyilván, mint minden gyerek fociztam majd jött pár év judo végül egy kis akrobatika és torna.
Első hosszútávú élményem bő tíz évvel ezelőtt történt, amikor is édesapámmal teljesítettünk egy 50 km-es teljesítménytúrát. A szintidőből kicsúsztunk, mindenünk fájt, de egy jó lecke volt. Innentől kezdve ez volt a mérce, rengeteg 30 és 50 km-es teljesítménytúrát teljesítettünk.
Pár évvel később az egyik kollégám meghívott, hogy menjünk el fussunk le egy maratont kb nulla felkészültséggel, amit 3:30 körül futottam le. Innentől kezdve nem volt megállás…
Versenyzésben, edzésben nagyon sokat léptél előre. Mivel töltötted az elmúlt éveket?
Az elmúlt pár év nagyon jól sikerült, a fejlődésem szépen nyomon lehet követni. A szokásos napi rutin futásokat felváltotta a célzott edzések (dombedzés, pályaedzés, gyorsító edzés). Sikerült beszerezni pár olyan fontos futást kiegészítő terméket (óra, cipő, fejlámpa), ami rendkívül sokat segít.
Mik voltak a legnagyobb élményeid, eredményeid az elmúlt időszakban?
Legjobb élményeim a tavalyi évből származnak. Dolomitokban voltunk egy terepfutóversenyen és egy kétezres csúcsról láthattam a napfelkeltét. Pár hónappal később megszületett a kisfiam, ami az év megkoronázása volt.
Hogyan készültél fel a mostani UTH győzelemre, pályacsúcsra?
Az UTH-ra többféle edzéssel készültem.
Egyrészről gyorsító edzéseket csináltam, rengeteg résztávval, amit futópályán végeztem, illetve próbáltam minél több szintet gyűjteni a Mecsekben. Általában 20 km-en 1000 méter szintemelkedést szeretek a terepedzésekbe belepakolni.
Verseny előtti hetekben folyamatosan veszem vissza a terhelést és a pihenésre koncentráltam. Szerencsére a feleségem gyógytornász, így ha bármi bajom van hozzá fordulok, ő lát el tanácsokkal (hengerezés, nyújtás, kineziotape).
Valóban szerencsés vagy, ezt a részt sokan sajnos kihagyják vagy elkapkodják. Pályafutásod eddigi "két legemlékezetesebb" pillanata?
Mind a két élmény a boszniai Jahorina Ultra Trailhez kapcsolódik. Két évvel ezelőtt a brutális júliusi melegben sikerült elsőnek célba érnem (20 főből 3-an értünk be). Tavaly sajnos egy combcsont sérülés miatt féltávnál ki kellett szálljak…ez volt az egyetlen verseny eddig, amit feladtam.
Mi a kedvenc versenyed, helyszíned?
Szeretném különválasztani mert mind aszfalton, mind terepen szeretek versenyezni. Aszfaltos megmérettetésben a bajai félmaraton illetve a plitvicei maraton a kedvencem, terepversenyből a UTH és a Jahorina Ultra Trail.
Két nagy szegmensben is versenyzel, pályán úgy tűnik nem. Mégis miért pont az ultra távokat, próbákat részesíted előnyben?
Mivel nem kezdtem el fiatalon a sportot, ezért a félmaratonokon és a maratonokon labdába sem rúgnék. Ultra távokon kezdenek eltűnni a fiatal sportolók előnye, illetve nem feltétlenül fontos, hogy fiatalon elkezdd.
Mikre vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?
Legbüszkébb egyértelműen a két pályacsúcsra amit futottam Vadlán és a Salomon Ultra Trail.
Az idei éved is meglehetősen sikeres volt, mivel fogod még fokozni?
Júliusban Boszniában lesz egy 80 km-es ultra. Augusztusban a Triglav Nemzeti Parkban futunk több ismerőssel.
Idei tervek még a doktori iskola elkezdése a pécsi egyetemen.
Edzővel vagy edző nélkül... Hogyan, mi alapján készülsz?
Nincs edzőm. Figyelem a testem jelzéseit és eszerint dolgozom magamon. Mivel változó a munkaidőm és a kedvem, ezért nem tudnék egy konkrét terv szerint edzeni. Nyilván a heti terv az általában ugyanaz de alkalmazkodnom kell a családomhoz. Ki mikor hova megy, kinek mikor milyen programja van és ha van egy órám akkor elmegyek futni.
Van változás, fejlődés a korábbi évekhez képest képest a felkészülésben?
Több időt próbálok a pihenésre és a regenerálódásra szánni. Tavaly évem sokkal keményebb volt, többet edzettem, de mégsem jöttek olyan eredmények, mint az idén, sőt le is sérültem.
Idén kevesebb, de célzott edzésekkel jobban fejlődtem.
Mégis miben szeretnél fejlődni?
Nagy hátrányom a technikás lejtőkön és emelkedőkön való haladás. Úgy érzem, hogy a jó és vízszintes talajon elértem a teljesítőképességem maximumát, ezért próbálok többet technikás terepre menni.
Az ultrák többsége szinte meditáció - nálad a meditáció, relaxáció milyen szerepet játszik futás, túrázás közben és a hétköznapokban?
Abszolút igaz! Az ember több órát van önmagával és a gondolataival együtt. Nagyon hullámzó a kedvem közben. Próbálom elterelni a figyelmem közben.
Ha már a meditáció került szóba, akkor ide illek a téma: van egy olyan 120 órás erőpróba Magyarországon, amit nem lehet meditatív állapot nélkül teljesíteni. Andrásnak második nekifutásra sikerült.
Elite Challenge - Magyarország egyik legkeményebb erőpróbája
Hogyan jött az EC teljesítésének ötlete?
A mentőszolgálatnál volt egy kollégám, aki az egészségügyi hátteret adta az EC-hez korábban. Ő mondta, hogy van ez a kihívás.
Hogyan készültél fel?
Az elsőre minimálisan, hiszen azt hittem elég a fizikumom hozzá. A második próbára már sokkal célzottabban: súlymellénnyel túráztam, fekvőtámaszoztam, illetve a tájékozódásom fejlesztettem.
Ebbe a csapdába sokan beleesnek. Mi volt a legnehezebb közben?
A vizek napja mindig egy töréspont szerintem mindenkinek. Iszonyatosan fájt mindenem és elegem volt. Szerencsére hamar kijöttem a lelki megzuhanásból és társakkal együtt folytattam lekongatás nélkül.
Mik voltak a legnagyobb élmények abban a 120 órában?
Egyértelműen a vége :D Az utolsó kilométerek, amikor a tudod, hogy ez most már meg lesz. Szintidőn belül beérsz az 50 kilométeres menetről és jön az a megérkezés érzés.
Mi volt a legnagyobb tanulság számodra az EC-n?
El sem hittem volna, hogy a komfortzónát többször is átlépve, napi két órát pihenve mennyi mindenre képes az emberi test…
Hogy az olvasóknak kicsit árnyaltabb legyen a kép: napi max. 2 órát, mert kevesebb lehet... Mi az, amit azóta is tudsz használni az ott megéltekből?
Viszonyítási alapot adott az élethez, amit mindenhol lehet hasznosítani. Munka, magánélet bárhol.
Amikor azt hiszed, hogy mennyire sz@r és nincs tovább rájössz, hogy menni kell, mert csak az visz előre.
Mit csinálnál másképpen a felkészülésben mai fejjel és tapasztalatokkal?
A második felkészülésem rendben volt. Sajnos sokan, akik nekivágnak nem tisztelik eléggé a mentális megterhelést. Fizikailag szerintem mindenki meg tudná csinálni, aki a felmérőkön átmegy, viszont a pszichés megterhelésre nincs edzés.
Rengeteg külső stresszfaktor, alvásmegvonás, kevés kalóriabevitelre előre nem tudhatod hogy reagálsz.
Hasonló próbát tennél-e még? Nem feltétlenül az EC-t, de valamilyen extrém ultra jellegűt...
EC-t soha többé :D Több napos ultraverseny van tervben persze. Mindenképp szeretnék egy Everest Challenget tenni (8848 m szintemelkedést gyűjteni egyhuzamban). Nyilván, mint minden terepfutónak, egy UTMB teljesítés is nagy álom de az majd pár év múlva.
Hogyan naplózod a felkészülésedet, a fejlődésedet, hogyan használod a naplót?
Régebben nem vezettem, csak a naptárba felírt hétvégi teljesítménytúrák hagytak nyomot. Azóta szerencsére a Garmin és a Strava mindent lát :D
Vannak példaképeid?
Hazai példaképemnek tekintem Szemerei Levit és Lomb Ádámot akik hatalmas melót tesznek a sportba.
Sokféle terheléssel találkozol a versenyeken, a választott távokon, ahol a futás magában talán kevés. Kiegészítő sportok közül mit csinálsz rendszeresen?
Fontosak számomra a keresztedzések is. Amikor időm engedi el szoktam járni bringázni illetve suppolni. Otthon a négy fal között pedig súlyzós erőnléti edzéseket szoktam csinálni.
Hogyan táplálkozol, milyen módon tartod még magad jó erőben és egészségben? A versenyek előtt/alatt ezen változtattál-e valamit?
Sajnos össze-vissza szoktam enni, viszont az érettségim óta konstans 72 kg vagyok :D Próbálok odafigyelni a sok zöldség és gyümölcs fogyasztásra, de egyéb diétát nem tartok.
Verseny előtti hetekben magasabb vastartalmú ételeket eszem, mivel alapból vérszegény vagyok kissé, illetve vastablettát is fogyasztok.
Mi a hobbid, mivel kapcsolódsz ki?
Szabadidőmben, ha van egy kis időm és épp nem futok, akkor a feleségemmel színházba, hangversenyre és borkóstolókra szeretünk járni. Barátokkal rendszeresen leülünk társasjátékozni. Sajnos a könyvek, sorozatok és a filmek sosem kötöttek le.
Mik az álmaid? Sportolóként és magánemberként?
Kiegyensúlyozott nyugodt életet élni, ami sajnos a 21. században nem mindig egyszerű.
Szeretnék minden évben ellátogatni egy új országba a családommal és a helyi terepfutóversenyen indulni. Szerencsére ez már több éve zökkenőmentesen működik.
Mik a tanácsaid azoknak, akik keményen akarnak sportolni, ultrázni, extrém kihívásokat teljesíteni?
- Ne az első évben akarjon nagy sikereket elérni, fő a fokozatosság, hisz úgy a sérülések előfordulása is csökken.
- Akármennyire is drága de van egy alapvető eszközigénye ezekenek a versenyeknek (normális cipő, óra, hátizsák/mellény ami egy kezdő tőkét igényel de hosszútávon megtérül).
- Illetve ne legyenek se túl nagy, se túl alacsony elvárásaink magunkkal szemben, mert mind a kettő kontraproduktív lehet.
Köszönöm a beszélgetést!
