A depózás nem volt túl gyors, de sikerült magamhoz venni minden kaját, és feltenni a sisakot meg a szemüveget mire a kerékpáromhoz értem. Mivel az előző két évhez viszonyítva volt bő 5 perc előnyöm magamhoz képest, nagy lendülettel vágtam neki a második számnak, és próbáltam nem elveszíteni Tom Lowe-t, aki elég erős bringás.
Sajnos ez a lelkesedés körülbelül 300m-nél küzdelembe csapott át, amikor egy bukkanónál a kormányom és a nyereg kulacstartóm - egy nagy ütődést követően - 3-4 centimétert lebukott. Innentől egy új helyzettel kellett megküzdenem, a megszokottnál lényegesen eltérő pozícióban tekertem, és nem értem el a nyereg mögötti kulacsaimat, csak ha felfogtam.
Ami még aggasztott, hogy az egész kulacstartó állvány az elektromos shimano akkumlátorán támaszkodott, és menet közben nem tudtam felmérni, hogy nem törik-e le (szerencsére sértetlen maradt).
A kerékpározás első 80km-e nem esett rosszul, de nem találtam a helyen a Swift nyergében, ami életem eddigi legjobb bringája, és edzéseken nagyon rövid idő alatt megszoktam. Nehezítette még a helyzetet, hogy nem volt viharos szél, de az előző évekhez képest egy szeles napot fogtunk ki, és nem találtam a jó pozíciót.
Az utolsó 100km mindezektől függetlenül kezdett jobban esni, és ennek köszönhetően teljesen magamra maradtam, és próbáltam a lehető legtöbb skalpot begyűjteni, akik leszakadtak az éllovasokról. Volt ott megfáradt Michael Raelert, Bennett Greg, Llanos Eneko és még sokan mások. Végül az utolsó 40km-en sikerült még az első bolyon is hoznom egy kicsit, így a 24. hely környékén kezdtem meg a futást.
Egyenletes 3 perc végi ritmusban haladtam az első 15km-en, de a sivatagi szakasz első felében a félmaraton után, amikor a 21. helyen haladtam, valamiért leblokkoltam és végem volt.
Innen már nagyon nehéz visszajönni, a szervezet különböző jeleket küld (WC-re kellett mennem) és annak ellenére, hogy fizikálisan jól voltam, MOST nem tudtam ezen felülkerekedni. A Energy Lab-ben teljesen feladta az agyam a küzdelmet és innen már csak az volt a cél, hogy visszafussak a célba.
Az utolsó 10km-en a frissítő állomásokat nagyon lassan abszolváltam, de amikor futottam, jó ritmusban haladtam egy légüres térben, a közelben se előttem, se mögöttem senki, így a célegyenesben, - egy kicsit szórakoztatva a közönséget - mindenkivek pacsiztam és éppen 9 órán belüli idővel a 28. helyen fejeztem be a 2012. évi Hawaii világbajnokságot.
Most így a verseny után pár órával nem vonnék le túl sok következtetést ebből a versenyből (majd később, még megemésztem a történteket), de az biztos, hogy NAGYON csalódott vagyok, és már a november végi Arizona Ironman versenyen járok fejben.
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki a valamilyen módon követte a versenyt és szorított nekem. Sajnálom, hogy ez most így sikerült, de megígérem hogy legközelebb egy jobb helyezésért szoríthattok.
Magyar triatlon eredmények Ironman 2012, Hawaii
28. Major József MPRO (Széchenyi ESE, Győr) 08:59:38
17. Kis Gyula M30-34 (ELTE BEAC Polythlon TK, Budapest) 09:25:56
40. Vatai Miklós M30-34 (Vasemberek Klubja, Budapest) 09:38:15
27. Szunyog Zsolt M45-49 (Proathlon, Budapest) 10:11:23
190. Nemes Tibor M40-44 (Formula Tri Club, New York) 11:33:39
DNF Csomor Erika FPRO (Budaörsi TK, Budaörs)
Forrás: majorjozsef.hu
