Az elmúlt néhány évtized alatt a sport gyökeres változásokon ment keresztül világszerte, amit a sport kapitalizálódásaként szoktak jellemezni. A média és a szponzorok szerepét betöltő vállalatok felismerték az érdeklődésben rejlő üzleti lehetőségeket, így a sport az egyik legdinamikusabban fejlődő üzletággá vált.
A világ sportjának átalakulása olyan időszakban ment végbe, amikor országunknak jelentős társadalmi és gazdasági kihívásokkal kellett szembenéznie. A rendszerváltás során végbement átalakulások megrendítették azokat az intézményeket és mechanizmusokat, amelyek korábban körülvették és fenntartották a sportot. Mindezek eredményeképp a 2000-es évek elejére jelentősen megrendült a magyar sportszféra finanszírozása, nagymértékben csökkent a sport iránti kereslet, piacai beszűkültek.
Magyar kudarc, brit siker
Két esztendő telt el a pekingi olimpia óta, amely magyar szempontból a várakozásnál gyengébb szereplést hozott; csapatunk 11 megszerzett érmével az összesített éremtáblázat 20. helyén végzett. A versenyt követően a hazai sajtó sokat foglalkozott az egyesek által kudarcként, mások szerint a magyar sport akkori helyzetéhez mérten reális szereplés lehetséges okairól. A legtöbb írás és vélemény a magyar sportfinanszírozás nehézségeit, valamint a korszerű létesítmények hiányát említette meg a sikertelenség háttértényezőiként.
Eközben a gazdasági nagyhatalmak (Kína, Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország és Ausztrália) óriási sikereket értek el a versenyeken, együttesen megszerezve a begyűjthető érmek közel 50 százalékát. Az igazi meglepetést minden bizonnyal a 47 medált szerző, és ezzel az összesített éremtáblázat 4. helyén végzett britek jelentették, akik 14 évvel korábban az atlantai játékokról csupán 15 éremmel térhettek haza, ami akkor a 36. helyhez volt elegendő (ekkor a magyar csapat a 12. helyen végzett).
...
A szabadidősport a kulcs
A program közgazdaságtani logikája a sport iránti kereslet – azaz a fogyasztás – minél nagyobb mértékű élénkítésében rejlik. Amennyiben a sport gazdasági vonatkozásban tűnik fel, többekben a látványsporthoz kapcsolódó televíziós jogdíjak, a szponzori szerződések, valamint a sportolók játékjogához kapcsolható nagy összegű szerződések merülnek fel. Annak ellenére, hogy az üzleti sporthoz köthető transzferek csakugyan jelentősek, a sportba beáramló források jóval nagyobb része valójában a szabadidősporthoz kapcsolódó piacokhoz (pl. sportruházat, sportcipők, sportfelszerelések, táplálékkiegészítők) köthetők. Mivel Magyarországon – a nyugat-európai országhoz hasonlóan – a sportot legnagyobb részben a magánszféra (a lakosság és a vállalatok) finanszírozza, a szabadidősport-fogyasztók számának növelése döntő fontosságú a teljes sportszektor finanszírozásában keletkezett űr pótlására.
Magyarország lemaradt
Magyarországon a szabadidősport sajnos még mindig nem kap kellő figyelmet. A 2007-ben elfogadott XXI. Nemzeti Sportstratégia hangsúlyozza, hogy a magyar lakosság mintegy háromnegyede mozgásszegény életmódot folytat, s részben ennek eredményeként rendkívül rossz az egészségi állapota. A 2009-es reprezentatív Eurobarométer-felmérés adatai szerint a magyar lakosság csupán 5 százaléka végez rendszeres (heti 5 alkalom) sporttevékenységet (az uniós átlag 9 százalék), de a valamilyen rendszerességgel testmozgást végzők aránya (18 százalék) is jóval alacsonyabb az európai átlagnál (31 százalék).
Hazánkban a nem sportolók aránya (53 százalék) a legmagasabbak közé tartozik a kontinens országai között, ezzel szemben Nagy-Britanniában – főként a szabadidősport fejlesztését szolgáló sportstratégáinak köszönhetően – ezek az értékek jóval kedvezőbbek. A szigetországban élők 14 százaléka tekinthető rendszeres sportolónak, a lakosság 32 százaléka végez valamilyen rendszerességgel testmozgást, és a népesség szintén 32 százaléka tekinthető csupán teljesen inaktívnak.
...
A hiányzó összegek megteremtése érdekében – a központi és önkormányzati források mellett – fontos lenne a minél nagyobb arányú magántőke bevonására a szabadidősportba. Ez utóbbi történhetne oly módon, hogy a vállalatokat az ágazatban rejlő üzleti lehetőségek hatékonyabb kihasználására ösztönözzük (pl. szponzori szerződések), valamint arra, hogy nagyobb mértékben támogassák a sportot és munkavállalóik sportolását. Célszerű lenne továbbá olyan források (pl. a szerencsejátékokból származó bevételek) bővítése, amelyek állandó bevételt jelentenének a sport számára. Így válhatunk „sportoló nemzetté", és tarthatjuk meg, vagyis inkább szerezhetjük vissza a „sportnemzet" címet is.
Teljes cikk: hvg.hu
