Medgyes GáborA BiaViadal keretében megrendezett szupersprint terepduatlon
egyedülálló erőpróba - a mezőnyből senkinek nem volt elképzelése arról,
hogy a szervezete hogyan viseli majd ezt a hirtelen intenzív
megterhelést - egymás után 3 alkalommal. Szinte mindenki új élményekkel
lett gazdagabb.. A verseny szabályai is pályája is azt jelezte, hogy az indulók által eddig megtapasztalt erőpróbáktól nagymértékben különböző és előre megjósolhatatlan küzdelemre lehet számítani.
Az egyik legnagyobb megtiszteltetés volt, hogy az indulók között 2-en is abban a korban járnak, amelyik kort már csak a legnagyobb tisztelettel lehet emlegetni. És mindketten (Szebeni Endre és Fröchlich Henrik) teljesítették is mindhárom futamot!
Mindhárom rajt után szinte ugyanaz volt a forgatókönyv: a legjobb futók igyekeztek nagy előnyt szerezni a síkon, mert a hosszú emelkedőn erre kicsi volt az esély. Emiatt óriási sebességgel lőttek ki - de a megfontoltabbak hosszú távra terveztek. Az első 2-300 m után a meredélyen már nem volt ekkora a különbség, itt előkerült a tereptapasztalat, a rutin.
A 3. rajt
Az akadályokkal tarkított emelkedő gyönyörű látvánnyal ajándékozta meg azokat, akik ráértek kicsit nézelődni. Nem sokan voltak... A lejtő még rosszabb, nehezebb, mint az emelkedő, figyelni kell minden lépésre. Itt már ment a helyezkedés, a depózáshoz illetve a kerékpár elkezdéséhez. A szokásos 'depó előtt szusszanok kicsit' ezúttal elmaradt, a tempó fokozódott. A monti becsapósan indult, adott 4-500 m pihenőt majd egy rövid, de csúszós, nagyon meredek szakasszal bemutatta a pályát. A legtöbben itt tolták, futottak.
Gyors lejtő, kanyar és egy csodálatos erdei ösvény, gödrökkel, kisebb emelkedőkkel, kanyarokkal. Hirtelen kanyar után megint mászás, egyre meredekebben, a végén megint a tekerhetőség határán. Alighogy feljutottak a versenyzők (mindenki más módon), pár méter múlva egy triálos fa ugrás-kerülés adott okot fejtörésre - szerencsére csak átvitt értelemben...
Futás - az emelkedő alja
Sodrós lejtő, köves, gyors kanyarokkal. Némi sárral
is kellett vesződni, de szerencsre nem volt komolyan csúszós. A
szintvezstés után jött a böjt: hosszú, egyre meredekebb, de végig
tekerhető emelkedő (végül 5 km-en közel 200 m szintet kellett mászni
futamonként). A hegy tetejéhez közel egy 'szakadék' szélén
egyensúlyozás vitte át a mezőnyt a kevésbé fárasztó, de annál nagyobb
figyelmet igénylő kanyargős, trükkös lejtőre egészen a kápolnáig. Az
ottani 'letörés' és kanyar az első körben megtréfálta a versenyzőket.
Kis letörés a Kápolnánál
Egy sokak számára a veszélyesség határán mozgó köves
lejtő után (hidegvérrel könnyen teljesítette mindenki), már csak egy
kis földút, majd a depózás. Ami ezután jött, azt legnagyobb
jóindulattal is csak hegyifutásnak lehetne nevezni - bár a mezőnyben
alig akadt valaki, aki az utolsó 700 m-ből nem sétált volna 100-150 m-t.
Igen jól átmelegítette a fáradt izmokat... de jól esett célbaérkezni és lepihenni.
A lépcsúmászó futás
A célbaérkezés után üdítő és gyümölcs várta a
versenyzőket. Enni nem nagyon volt érdemes, hiszen a legtöbben csak 10-15
percet pihentek a következő rajtig. Két tapasztalatot szinte azonnal
szerzett mindenki:
- az intenzív terhelés és a rövid pihenő ellenére közel azonos idővel lehet teljesíteni a futamokat
- ilyenkor a legjobb pihenés az átmozgatás, a legjobb frissítő a gyümölcs
A végső futam után bográcsgulyással és beszélgetéssel
lehetett megnyugtatni az izmokat és az idegeket. Eredményhirdetésig egy
lovasbemutató és egy tombola töltötte ki az időt (és egy óvás
megtárgyalása), amit tetézett egy hatalmas felhőszakadás is. Ez közel
40 perccel hátráltatta a ceremóniát, de utána megint csodálatos
napsütésben került sor az eredményhirdetésre.
A hölgyek versenyét Poór Brigitta (Triatlon Sopron), a férfiakét Sipiczki Csaba (X2S TEAM - YASEC) nyerte.
Sajnos két szomorú baleset is történt: Séllei Katalin az összetettben vezető 'Amortizátorok' csapatának futója kificamította a bokáját. Kovács Zsolt még rosszabbul járt: a helyi mentő diagnózisa szerint szalagszakadást szenvedett. Reméljük hamarosan újból látjuk őket.
A versenyen Ziskó Balázs az osztrák XTERRA győzelem után nagyon taktikusan versenyzett és komoly ellenfele nem is akadt - ám egy figyelmetlenség még egy tapasztalt terepversenyző számára is végzetes lehet: a meredek mászás után rossz felé indult (nyomában másik két versenyzővel) és ezzel akkora hátrányt szerzett, hogy azt nem tudta ledolgozni a verseny végéig.
Sipiczki Csaba pedig bebizonyította, hogy a legnehezebb terepeken kell és lehet a legjobban figyelni. A X2S versenyeken a hideg fej és a koncentráció legalább annyira fontos, mint az erő és a technika.
A hölgyek versenyét Poór Brigitta (Triatlon Sopron), a férfiakét Sipiczki Csaba (X2S TEAM - YASEC) nyerte.
Sajnos két szomorú baleset is történt: Séllei Katalin az összetettben vezető 'Amortizátorok' csapatának futója kificamította a bokáját. Kovács Zsolt még rosszabbul járt: a helyi mentő diagnózisa szerint szalagszakadást szenvedett. Reméljük hamarosan újból látjuk őket.
| A verseny támogatói |
|
|
A versenyen Ziskó Balázs az osztrák XTERRA győzelem után nagyon taktikusan versenyzett és komoly ellenfele nem is akadt - ám egy figyelmetlenség még egy tapasztalt terepversenyző számára is végzetes lehet: a meredek mászás után rossz felé indult (nyomában másik két versenyzővel) és ezzel akkora hátrányt szerzett, hogy azt nem tudta ledolgozni a verseny végéig.
Sipiczki Csaba pedig bebizonyította, hogy a legnehezebb terepeken kell és lehet a legjobban figyelni. A X2S versenyeken a hideg fej és a koncentráció legalább annyira fontos, mint az erő és a technika.
Eredmények
Galéria
