Hogyan kezdődött...?
Gyerekkorom óta sportolok, ötévesen kezdtem szertornázni a Vasasban, ahol édesapám sakkozott, és sakkozik a mai napig (Létay Gyula, FIDE-mester). Hetente háromszor jártam ovi- később suli után edzésre, ez adott egy rendszert a hétköznapokban, és szerettem is nagyon. Edzés után lementem a sakkterembe, kértem apukámtól tíz forintot, és vettem magamnak a büfében kókuszgolyót, meg kólát. Aztán anyukám értünk jött a Trabanttal és együtt hazamentünk. Tízévesen műugrásra váltottam, ugyanis a Hajós Alfréd Sportuszodába jártunk nyaranta, és én állandóan a korlátnál állva bámultam a műugrókat. Annyira elbűvölt a látvány, hogy egyszer bekéredzkedtem egy edzésre.
Mutasd a spicced! - mondta Gerlach Pista bácsi, és onnantól műugró voltam.
A középiskolában jártam jazz-balettra, tánciskolába és néptáncoltam is, de aztán a színház elsodort. Tizenöt évesen felvettek a Pinceszínházba, a Toldy Theátrummal pedig rendszeresen megnyertük az országos versenyeket. Elsőre felvettek a Színművészetire.
Akkor már látszott, hogy milyen fontos lesz a sport az életedben?
Igen. A pályámon óriási hasznát veszem a sportnak, koncentrációt, ritmusérzéket, kitartást, test-tudatosságot adott.
Ez bizonyára a szerepek kiválasztása miatt is fontos.
A rendezők tudják, hogy ha egy darabban életveszélyes jelenetet kell eljátszani, rám számíthatnak. Az Anna Kareninában egy három méter magas hídról dőltem hanyatt a semmibe, négy kaszkadőr kapott el a sötétben. A pályám elején szinte minden darabban meghaltam, többnyire nem túl kíméletes módon. Volt, hogy felhúztak egy trailerrel a színpad tetejéig, ott mondtam el a monológomat. De zenés vígjáték is kezdődött úgy, hogy belöktek a folyóba (egy valódi medencébe), két perc múlva pedig már csontszárazon énekeltem a színpadon. A darab végén megint belöktek a vízbe. Utána már macerásabb volt átöltözni...
Hogyan kaptad és ahogyan adod tovább a sport szeretetét?
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy kicsi koromtól fontosnak tartották, hogy a bátyámmal együtt sportoljunk, de nem erőltettek semmit. Én ugyanígy vagyok a kislányommal, ő is sok mindent kipróbált, nagyon ügyes, jelenleg a műugrásban, amit imád gyakorolni.
Jelenleg mivel foglalkozol?
Szabadúszó vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Szeretek társulatban létezni, de egyre kevésbé hajlok kompromisszumra, ha az ízlésem vagy az elveim ellenére kényszerítenek rám egy munkát. A színházcsinálás közös alkotás, rengeteg konfliktussal, "szülési fájdalommal" jár, csak akkor sikerülhet, ha az alapok rendben vannak: a bizalom, a közös gondolkodás, az egymás iránti tisztelet.
Szabadúszóként ezekre a feltételekre mondok igent. Ilyen az RS9 Színházban a Toprongyozó című előadás, Felvidéki Judit rendezése, amit nagyon szeretünk mi is és a nézők is. A kilencvenes évek Magyarországát mutatja be, nem kevés iróniával, nosztalgikus humorral. Ősztől újra játsszuk. A Veres1Színház társulatával pedig az Acélmagnóliák című előadással járjuk az országot, ami tipikus női darab, egy fodrász-szalonban, két év leforgása alatt hat nő életét követhetjük nyomon, szintén rengeteg humorral és könnyekkel, persze.
Film vagy színház?
Nagyon szeretek forgatni, kicsit hasonlít a műugráshoz annyiban, hogy amikor elhangzik a "Csapó!", ugyanúgy egyetlen pillanatba kell belesűríteni minden tudást és energiát, ahogyan egy ugráskombinációba. Én szeretem és bírom is ennek a feszültségét, kockázatosságát. Jelenleg nagy hiány a film vagy a sorozat az életemben, de bízom benne, hogy ez csupán átmeneti állapot. Szorgalmasan járok castingokra, és olyan állapotban vagyok fizikailag és lelkileg, hogy ne érjen váratlanul egyetlen felkérés sem.
A sportban az egyik legfontosabb a rendszeresség, a tudatosság. A munka és a család mellett hogyan tudod ezt kivitelezni?
A Jóban Rosszban alatt megtanultam, milyen öt éven át formában maradni, nem csupán kampány-szerűen felkészülni egy-egy szerepre, hanem folyamatosan kondícióban lenni testileg, mentálisan egyaránt. Réka doktornő nem hízhatott el, de új frizurát sem vágathatott önkényesen. Minden nap szöveget tanulni, hajnalban kelni, este még előadásra rohanni: óriási állóképességet és fegyelmezettséget kíván. Ma néha nem is értem, hogy bírtam erővel, de valójában hiányzik az a fajta leterhelés, ami a színészi és a privát energiáimat egyensúlyba hozza.
Van a színészeknek - és valószínűleg a zenészeknek, táncosoknak, íróknak, festőknek, tervezőknek, rendezőknek, vagyis bármilyen kreatív munkát végző embernek - egy vad énje, amit a hétköznapokban nehéz kezelni, valójában megérteni is nehéz, mi az. Valami belső késztetés, amiből az alkotás megszületik. Nevezhetjük tehetségnek, feszültségnek, elhivatottságnak vagy őrültségnek, a lényeg, hogy utat találjon, legyen eredménye, ami örömmel tölti el az alkotót és a befogadót egyaránt. Az öröm nem feltétlenül azt jelenti, hogy "könnyed, nyáresti szórakozás", bár arra is szükség van, és nem könnyű jól csinálni, de ha olyan mű jön létre, ami gondolkodással, megrendüléssel, katarzissal jár, az is a nagybetűs öröm kategóriába tartozik, szerintem. Ha hosszabb ideig nem talál megfelelő utat az alkotó energiája, könnyen destruktívvá válhat, depresszióba, függőségekbe, vagy teljes apátiába sodorhatja.
Azt hiszem, nemcsak a pandémia az oka, hanem a művészet mai megbecsültsége (vagyis annak hiánya) is, hogy rengeteg értékes, tehetséges, zseniális alkotó ember komoly válságba jutott. Banálisan hangzik erre azt javasolni, hogy "engedd el", "segíts magadon, Isten is megsegít", vagy "kezdj el edzeni, meglátod, minden jobb lesz". Hiszen aki mélyen van, pont erre nem képes.
Mi az, ami most a legjobban megdolgoztat, amivel karban tartod magadat?
Amikor közel tíz éve rátaláltam a Bikram jógára, nehéz élethelyzetben voltam. Éreztem, hogy tennem kell valamit, hogy kibillenjek, így rögtön belevágtam a sűrűjébe. A Bikram Jóga 40 Celsius fokban, kb. 38 százalékos páratartalom mellett történik: másfél órán keresztül minden alkalommal ugyanazt a 26 pózt, (ászanát) gyakoroljuk. Egy fekete lebernyegben mentem, pedig alaposan leírták a Bikram Jóga Központ honlapján, hogy mi vár ránk, és hogyan készüljünk fel. Lányoknak kis jógasort, jógafelső, fiúknak egyetlen sort. Engem ne nézegessen senki! - gondoltam, és csak akkor jöttem rá, hogy nem nézeget, amikor a vastag, egyberészes pamutoverálom megtelt vízzel, és míg mindenki más a jógatörülközőjére izzadt, én a ruhámba, megnehezítve ezzel a saját dolgomat...
Nemhogy nem nézegettek, nem is szóltak, hogy talán hülyeség ilyen cuccban jógázni, gondolták, majd rájövök magamtól. Itt ugyanis mindenki magára figyel, a Bikram Jóga kilencven perces nyitott szemű meditáció és kőkemény testgyakorlás. Nincs benne verseny, egymás méregetése vagy megítélése, befelé figyelünk. Miközben óriási ereje van annak, hogy negyvenen egyszerre gyakorolunk egy teremben: összeadódnak az energiák.
Egy színésznek láthatólag is fontos a sport, az egészség, ez valahol a szakmájának a része. Hogyan motiválnád azokat, akiknek nehéz elindulni, megtenni az első lépéseket?
Nemcsak művészeknek, de mindenkinek ajánlanám, hogy találja meg a maga sportját, teljesen mindegy, hogy mi az, a lényeg, hogy élvezze, és gyakorolja rendszeresen.
Fizikailag és lelkileg is helyretesz a sport, levezeti a feszültséget, boldogsághormonokat termel, erősíti az immunrendszert, formálja az alakot, szóval heti két-három alkalom, és önmagunk gyógyítójává válhatunk.
Igen, nekem, mondhatni, munkaköri kötelességem, hogy sportoljak, hogy megőrizzem az alakomat, az állóképességemet. Mégsem ez az elsődleges motivációm. Négyszer végigcsináltam a 30 napos kihívást, amikor minden nap, harminc napon keresztül Bikram jógáznod kell. Nagyon jó érzés legyőzni önmagadat, fejleszteni az akaraterődet, a kitartásodat.
Kicsit hasonló ebből a szempontból a művészet és a sport, nagyon erős elhivatottsággal, mások számára már-már értelmetlennek tűnő áldozatokkal jár. Nem véletlen, hogy a művészek és a sportolók jóban vannak, értik egymást.
Amikor olvastam a hírt és megnéztem a videót Korok Fatima szabadtüdős merüléséről, amivel világrekordot ért el 102 méter mélyen, csorogtak a könnyeim.
Akik nem értik, hogy ebben mi a fantasztikus, azoknak ajánlom a Nagy kékség című filmet (Luc Besson). Akik még így sem, azokat inkább hagyjuk. :)
"Aki másokat ismer, okos.
Aki önmagát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős."Lao Ce, tanító
IMDB nemzetközi filmes adatbázis | wikipedia.org | iszdb.hu
Fotók: Nánási Pál, Sárosi Zoltán, Veres Ildikó, Köő Adrien, Kállai-Tóth Anett, Pál Gergely Botond, Georgíj Merjas
