Az elmúlt évben megalakult Magyar Hegyi- és Terepfutó Szövetség indoklása szerint Gerlei Tamás maradandót nyújtott azzal, hogy a lengyelországi Hegyifutó Masters Világbajnokságon az M40-es korcsoport megnyerésével megszerezte Magyarország első hegyifutó VB aranyérmét. A Beszkidekben található Korbielow-ban a 8 km-es táv alatt 960 méteres szintemelkedés leküzdésével kategóriájában elsőként jutott fel a Pilsko csúcsra. Egy héttel később a szlovéniai „nagy" világbajnokságon a felnőtt mezőnyben is megállta a helyét a profik között, nagy szerepet játszott a magyar válogatott 20. helyezésében.
„Az év eleji elhúzódó betegségem miatt az előzetes tervektől eltérően sajnos nem tudtam a fontosabb duatlonversenyeken elindulni, többek között a két OB-t is ki kellett hagynom. Május közepétől újra elkezdtem az edzéseket, de innentől kimondottan a hegyifutásokra készültem. Júniusban már egy 1:02-es félmaratonista kenyaival csatáztam az ausztriai Katrin Berglauf-on, pár héttel később – egyedüli magyarként - már világkupa pontokat is szereztem az ebensee-i hegyifutó GP futamon.
Augusztus végén a lengyelországi masters VB-re jelentősebb elvárások nélkül érkeztem, hisz a mezőnyben több, nálam komolyabb eredményekkel büszkélkedő futó is volt, többek között az előző évi VB ezüstérmese, német Siegfried Krischer és a holland Gerdink ikerpár, akiktől Ebenseeben még több percet kaptam. A rajtot követően az élbolytól egy kicsit leszakadva csak arra figyeltem, hogy egyenletes tempóban, a lehető legjobb erőbeosztással tegyem meg a távot és a befutó előtti, brutális, 20 % feletti emelkedőt is kibírjam. Az első kilométer után még a 10. helyen álltam, ez követően - a meredekebb részeken történő előzgetésekkel - kezdtem meg a lassú felzárkózást, és féltávnál már a német és az erősebb holland mögött futottam, utóbbit az 5. kilométernél sikerült magam mögött hagyni. A nagyon lendületes tempóban, az élen futó német Krischerrel nem nagyon foglalkoztam, a végéhez közeledve a ködtől már nem is láttam őt. Időközben a szakadó eső teljesen feláztatta a hegyre vezető földutat, amin a víz patakokban folyt le. Az utolsó másfél kilométeren az út egyre meredekebb lett és megláttam a németet, akit hamarosan utol is értem. Mivel Björn Gerdink már eléggé leszakadt mögöttünk, megfordult a fejemben, hogy akár győzhetek is, sokat nem veszthetek vele, ha tempót váltok, úgyhogy mindent beleadtam és megelőztem Siegfriedet. Innentől már nem gondolkodtam, csak nyomtam „ami a csövön kifér" üzemmódban. Az utolsó 200 méteren 10 másodperc előnyre tettem szert és szimbolikusan is felértem a csúcsra. Este a díszkiosztón felállhattam a dobogó legfelső fokára, miközben felhangzott a magyar himnusz. Az aranyérmet a Nemzetközi Hegyifutó Szövetség (WMRA) elnöke, Bruno Gozzelino akasztotta a nyakamba, miközben a műsorközlő kiemelte, hogy ez Magyarország első hegyifutó VB aranyérme. Nagyszerű érzés volt, de eközben már arra gondoltam, hogy az egy héttel később Szlovéniában rendezett felnőtt VB-n is tudok-e valami hasonló tempót futni, sikerül-e addig kipihenni a lengyelországi masters VB fáradalmait."
Forrás: www.triatlon.hu