Másfél
hónapos kihagyás után úgy döntöttem
ideje újra keményen edzeni. Egy hét edzés
után már utazhattam is az első versenyemre.
A verseny Johannesburg közelében volt, tipikus afrikai növényvilággal, tele tüskés fákkal, bokrokkal és rengeteg sziklával. Gyönyörű! Nagyon érdekes hangulata van a vidéknek. A melegnek és a környezetnek köszönhetően igen kemény versenyre lehetett számítani, aminek nem örültem nagyon, hisz nem vagyok versenyformában.
Az úszás nem volt nehéz, hisz a víz meleg volt és tükörsima, próbáltam annyira könnyen úszni, amennyire csak lehetett, tudtam, hogy a kerékpár és a futás nem lesz egyszerű…nos igazam lett…olyan sziklás ösvényekre tereltek minket, hogy alig bírtam a bringát tartani. Az emelkedők gyilkosak voltak abban a melegben és a homok nem könnyített a helyzeten. Minden nehézség ellenére nagyon élveztem a kerékpárt, mert szeretem a technikás dolgokat. Számomra ez olyan, mint a vidámpark. Szeretném hozzátenni, hogy közel egy tucat tüskét szedtem ki a Panaracer gumikból és olyan sziklákon keresztül száguldottam, hogy mindig elcsodálkozom azon, hogy nem szisszenek fel a kerekeim. Belső nélkül szép az élet!!! A bringa után mindig élvezem a futást, hisz akár mit is csinálok a futás az, ahol otthon érzem magam…nah most utáltam otthon lenni! A táv 40%-ban gyalogoltam…még leírni is borzasztó, de így van. Ahol lehetett én küzdöttem és rohantam, amennyire tőlem tellett, de volt olyan része a pályának, hogy konkrétan mászni kellett felfelé. Levegőt alig kaptam a pára és a meleg miatt, ráadásul valamennyire magaslatnak is számít a hely. Szerencsére elég nagy volt az előnyöm és így sikerült elsőnek átszakítanom a célszalagot, az abszolút 12 helyet szereztem meg.
A héten lesz még egy versenyem, de nem Xterra, hanem csak egy rövidebb terep triathlon. Fáradt vagyok, de szeretek versenyezni, így már nagyon várom.
