Nagyon hasznos fegyvertény a civilizációs megbetegedésekkel szemben, a rendszeres testedzés, mozgás, de önmagában sajnos ez nem elégséges.
Elhízás, cukorbetegség kéz a kézben járnak, hol az ok, hol az okozat szintjén jelentkezik egyik, másik vagy mindkettő. Mert a z a cukorbetegség, ami nem születéstől-igen korai gyermekkortól van jelen, az a helytelen életmód következtében alakul ki. Vagyis kikerülhető, megelőzhető.
A vércukorszint szabályozásának két nagy pillére van. Az étkezéssel bevitt formája és a felhasználás jellege. Az lenne az ideális, ha az étkezéssel már eleve olyan, hosszan felszívódó táplálék kerülne be, ami aztán a mozgás során is egyenletes vércukorszintet biztosítana. A bébiételekkel kapcsolatban korábban már írtunk erről.
Mert a mozgáshoz üzemanyag szükséges. A jó nafta pedig az, ami állandó pótlás nélkül is energiát biztosít, olyanokat amik az izmok működéséhez szükséges anyagokat biztosítaná. Aki sportolt már, az kerülhetett olyan helyzetbe, amiben azt érezte, hogy most húzzák ki alóla a talajt és "kékhalált" hal azon nyomban. Állóképességi sportoknál, ezt a jelenséget, kalapácsos emberként emlegetik, mert azt érzi az ember, hogy nincs tovább - lehúzták a redőnyt”, „lefőtt a kávé”- nem tudja az ember tovább fenntartani a munkavégzést.
Hasonló jelenség zajlik le, akkor is amikor a gyors, intenzív, sprintelős munkavégzős szakaszban, az ember nem oxigén jelenlétében állatja elő az izmok működéséhez szüksége energiát, hanem glükózból, glikogénből mobilizál, annyit amennyi csak van, de ebből kevés van, ezért nagyon hamar jön a végtelen kifáradás érzése, amit szintén nem tud fenntartani a szervezet.
Az egyszerű könnyen felszívódó cukrok, nem adnak a szervezet számára olyan tartós üzemanyagot, ami sokáig elég lenne. Ezek csak feldobják az embert, pillanatnyilag elégítik ki, ami miatt sokszor és sokat kell pótolni. Viszont emiatt állandóan éhséget és vágyat érez, ami miatt sokszor és sokat pótol. Ezért is kell figyelni a müzliszeletekre, amelyeket általában egészségesnek gondolunk, de sajnos ez nincsen mindig így!
Ciklikus mozgások, mint amilyen a futás, gyaloglás, nordic walking, kerékpározás, korcsolyázás, úszás, lépcsőzés, ellipszistréner, evezés, sífutás… mind olyan, ami cukorbetegséggel küzdőknek és azok megelőzéséhez nagyon jó mozgásformák. Arra figyelni kell, hogy a pulzusszám alapján lévő terhelés nagysága 60-80% közötti legyen. Akinek nincs terheléses vizsgálata, az csak a nagy általánosságban alkalmazható képletet tudja alapul venni, miszerint 180 mínusz életkor a maximum, aminek vesszük a 60-80%-át. E két érték között legyen a terhelés.
Aki nem született cukorbetegnek, annak mindent latba kell vetnie, hogy elkerülje azt. Lehet, hogy nehéz, akár áldozatokkal jár, de hol van az az áldozat, ahhoz képest, amit a mindennapi szúrás jelentene. Ajándékba pedig az ember kap egy gusztusos, kellemes, vonzó külsőt, ami viszont mindenkinek ajándék, annak, akié és annak is, akit megajándékoznak vele!
Arra pedig, hogy van élet a cukorbetegség mellet is, engedd meg, hogy bemutassam egy barátomat, Hodossy Péter felvidéki maratonista barátomat, akinek az élete példa értékű. Kisgyermekkorától cukorbeteg, de száz lefutott maraton , és sok ezer kilométer van a lábába a világ számtalan országából, mert Ő megfogadta, hogy egy betegség nem fog az útjába állni. Sőt, testvérével elzarándokolt Dunaszerdahely mellől a magyarság kultikus zarándokhelyére, Csíksomlyóra, a búcsúra.
Elolvashatod a cikket itt .
Azt kívánom, hogy legyen lehetőséged elkerülni a cukorbajt. Legyen erőd mértéket tartani az étkezésben, mert a mai kor embere, a saját fogával ássa a sírt magának és a halálba eszi magát! Legyen kitartásod a mozgékony életed megtartani!
Kiváló vércukorszintet kívánok!
