A Tátrában kanyargó pályán a férfiaknak kimondottan hosszú pályát – 134 kilométert 4200 méter szinttel – kellett teljesíteni, magyar részről Blazsó Márton, Parti András és Szatmáry András indultak.
Az Európa-bajnok a portugál Tiago Ferreira lett, Szatmáry 16. lett, Blazsó 24., Parti kiállt. A nőkre 78 km várt 2 450 m szinttel, ráadásul az időjárás sem volt baráti, a hőmérséklet a hegycsúcson nem haladta meg az 5 fokot…
A győzelmet az AlpenTour Trophy-n is nyerő osztrák Christina Kollmann nyert (3h36’22”) a második a spanyol Clàudia Galicia lett (3h43’09”) harmadikként az olasz Angelika Tazreiter végzett (3h43’14”), Barbi remek versenyzéssel negyedikként ért célba, a történtekről a következőket nyilatkozta:
Nem is tudom mit mondjak. Igazából örülnöm kellene ennek az eredménynek, mégiscsak Európa-bajnoki 4. hely, de az az igazság, hogy ki nem állhatom a 4. helyet… az a legrosszabb. Mondjuk az vigasztal, hogy a dobogó nem volt közel (2 perc körül), mert sprinten nem esett volna jól kikapni. Jó tudom, mindig elégedetlen vagyok, de mindig többet akarok, úgy álltam oda, hogy jól érzem magam, meg akarom mutatni a maraton specialistáknak, hogy velem is kell számolni. Mondjuk jó volt, hogy nem nagyon ismertek, mert nem foglalkoztak velem különösebben, nem akartak kirakni vagy lószolgatni. Csak akkor kezdtek figyelgetni, amikor az első hosszú hegy után nem szakadtam le. Az első lány már az első dombon elnyomta, onnan nem láttuk, nagyon megérdemelten nyert! Mi összeverődtünk öten, és így képeztük az élbolyt az első nagy hegyig, ami 10 km volt. Ott szétszakadtunk és én onnan nagyjából egyedül teljesítettem a 78 km-t.
Minden volt csak kellemes nem ez a 3 óra 40 perc. Kicsit sokkot kapott a szerveztem: az otthoni 40 fok után 10 fok esőben… 1500 méteren ahová felmentünk, 4 fok volt… A rajtnál még esett, aztán közben elállt, de a hőmérséklet nem nagyon ment feljebb. Az éjszakai eső után helyenként masszív sár volt, helyenként meg száraz, nem is értettem. A magasabb hegyeken viszont olyan köd volt, hogy 1 méterig láttunk, komoly volt. A pálya nekem nem volt elég technikás, sajnáltam hogy nem tudtam kihasználni, hogy lefelé jobb voltam náluk, de majd máskor! Verseny elején éreztem, hogy én gyorsabban is tudnék lefelé menni. Az utolsó 3 km aztán elég technikás volt, de akkor már nem volt lőtávolban a dobogó.
Örülök azért, hogy meg tudtam állni a helyem maraton mezőnyben is, főleg mert semmit sem készültem erre a versenyre. Az elmúlt hetek viszontagságai után jól jött ez a kis önbizalom növelő, várom mar az utolsó világkupát és a vb-t, szeretnék nagyon jól menni!
Forrás: bikemag.hu
