Tóth Viktor
A www.terepsport.hu oldal főszerkesztője, koordinátora. A X2S TEAM edzője és versenyzője.
1999 óta vegán sportoló, edző. Tereptriatlon korosztályos Európa-bajnoki dobogós, Európa-kupa ezüstérmes, többszörös országos bajnok.
2012 óta az OCR sport magyarországi bevezetésén dolgozik, többszörös Spartan dobogós. 2016-ban alapítója a Magyar OCR Szövetségnek (HOCRA), azóta is aktív szerepet játszik a sportág fejlődésében, a szövetségi munkában.
Két születésüktől vegán gyermek édesapja.
Webhely URL:: https://www.triatlonedzo.hu/
Negyvenöt nap, tizenhét óra és negyvenhét perc. Közel 4274 kilométer a kanadai határtól Mexikóig, nagyjából 122 ezer méter összesített szintemelkedéssel – és mindez külön segítőcsapat nélkül. Nick Fowler 2026. augusztus 22-én nem egyszerűen megjavította saját Pacific Crest Trail-rekordját: self-supported teljesítésével gyorsabb lett a néhány héttel korábban felállított támogatott férfi FKT-nál is.
A számok első pillantásra szinte abszurdnak tűnnek, pedig éppen az a legérdekesebb bennük, hogy Fowler teljesítménye nem egyetlen heroikus napra, hanem negyvenhat egymást követő, rendkívül egyenletes munkanapra épült. Ez már kevésbé „őrült ultrázás”, sokkal inkább terhelésmenedzsment, logisztika, táplálkozás, felszerelés és mentális fegyelem egyetlen hosszú rendszerbe szervezve.
Negyvenkilenc nap. Ennyi idő alatt mások munkahelyre járnak, bevásárolnak, hétvégét szerveznek és néha még panaszkodni is marad energiájuk – Jakab Győző közben végigjárta a Kékkört. Napról napra, kilométerről kilométerre haladt tovább, miközben a fáradtság, a fájdalom, az időjárás és a saját határai újra meg újra megpróbálták eldönteni helyette, meddig lehet menni. De egy ilyen út végén nem egyszerűen egy rekordkísérlet ér célba: valami megváltozik abban is, aki végigment rajta.
Győzővel arról beszélgettünk, hogyan lehet 49 napon át működésben tartani testet és fejet, melyek voltak a legkeményebb pillanatok, mit tanított neki a természet, és hol húzódik a kitartás és a makacsság határa. És arról is, miért történhet meg, hogy az ember már rég hazaért – de éjszakánként még mindig az ösvényen jár.
Van az a táv, ami már elég időt hagy ahhoz, hogy elgondolkozzunk az élet nagy kérdésein. A 10 km futásban a még nem ilyen, de nyíltvizi úszásban az. És van az az életkor, amikor a legtöbben még csak keresik a helyüket a világban - és van Kárpáti Máté, aki tizenhét évesen a világ tetejére úszta magát. A fiatal tehetség az argentínai Santa Fében rendezett nyíltvízi junior-világbajnokságon, a legidősebb ifjak kategóriájában letarolta a nemzetközi mezőnyt.
A lehetetlen egyszerűen nem Julien Veysseyre műfaja. Tizennyolc évesen egy munkahelyi baleset után amputálták a jobb lábát térd alatt; 2026 augusztusának utolsó vasárnapján pedig 44 óra 16 perc és 4 másodperc után befutott Chamonix-ba, és ő lett az első amputált sportoló, aki teljesítette az UTMB királytávját. Az idei, vihar miatt módosított útvonal 174 kilométert és mintegy 9700 méter szintemelkedést tartalmazott – vagyis azt a távot, amely két ép lábbal is igen gyorsan elintézi az ember összes nagy életfilozófiai kérdését. Julien azonban nem egyszerűen célba ért. Megmutatta, hogy a határ nem mindig ott van, ahol elsőre látjuk – és néha még ott sem, ahol másodszorra.
Vásárhelyi Máté neve régóta garancia a kiemelkedő teljesítményre a hazai terepfutó közösségben, idén azonban egy egészen új területen is megmutatta zsenialitását. Egy merész döntéssel a multisportolók felségterületére lépve, hatalmas csatában a legendás Mester Bálinttal maga mögé utasította a mezőnyt, és hódította el a magyar tereptriatlon bajnoki címet.
De hogyan lehet a kíméletlen terepkilométerek állóképességét ilyen szinten átültetni a kerékpáros és úszó szakaszba? Nagyinterjúnkban a sokoldalúság titkairól, a sárban kovácsolt mentális erőről és egy emlékezetes szezon kulisszatitkairól beszélgettünk a friss bajnokkal.
A barátja azzal küldte versenyezni, hogy nyerjen. Andraž Teran végül második lett a 2025-ös Striker Challenge-en – pedig a csúszós majomlétra, a hideg víz és a begörcsölő lábak újdonságként hatottak számára. A szlovén személyi edző, funkcionális fitneszszakember és cirkuszi előadó szerint az igazi felkészültség nem egyetlen erős képességet jelent: azt jelenti, hogy akkor is használható maradsz, amikor a terep váratlan feladatokat oszt.
A 2026-os Striker Challenge hivatalos felkészítőprogramjának egyik szakmai arcával beszélgettünk akadályokról, súlymellényes túrázásról, fogóerőről, családról, tűzzsonglőrködésről és arról, miért érdemes néha hátizsákot venni, majd elindulni a kényelmes világon túlra.
Vannak fényképek, amely nem emléket őriznek, hanem pofont adnak: Blaskó Mihály egy ilyen képen szembesült azzal, hogy a Centrál Kávéház pörgős évei, az éjszakák és a folyamatos munka közben 104 kilóig jutott. Az első futása mindössze másfél kilométer volt, nagyjából 15 perc alatt – innen vezetett az út a perui dzsungel függőágyáig, majd az indiai Himalája 217 kilométeres, 5000 méter közelébe emelkedő világáig. 2026-ban Ferenczi Istvánnal együtt 42:46:52 alatt teljesítette a HELL–00–135-öt, és második lett azon a versenyen, ahol a hófalak között a 14–15-ös UV-sugárzás néha nagyobb ellenfélnek bizonyult, mint a hideg és a ritka levegő.
Ez az interjú ezért nem egyszerűen egy ultrafutó története: inkább arról szól, mennyire messzire lehet eljutni attól a pillanattól, amikor az ember végre kimondja, hogy változtatni akar - és milyen sokat számít közben a család, a barátok és az egészséges őrültség.
Benji Wilkins 2025-ben még nagyjából havi 50 kilométert futott. Egy évvel később 42 egymást követő napon indult el újra, hogy Skócia északi csücskétől Anglia délnyugati végéig eljusson. Mintegy 1100 mérföld, vagyis közel 1770 kilométer – pontosan 42 maratonnyi út. Nem rekordért, nem éremért, hanem azért, hogy sclerosis multiplexszel élő édesanyjának több szabadságot, kezelést és emberhez méltóbb hétköznapokat teremtsen.
A hivatásos bűvész ezúttal nem a közönség figyelmét terelte el. Éppen ellenkezőleg: ráirányította arra, amit túl könnyű nem észrevenni.
Aleksandra Taistra lengyel hegymászó teljesítette az egyik legnehezebb női free solo mászóútvonalat: Alfredo Alfredo (7a/5.11d), ezzel a lengyel hegymászó a negyedik nő, aki hasonló nehézségű útvonalat teljesített. A mászó történelemben az ilyen teljesítménnyel bíró nők listája sajnálatra méltóan rövid.
Zelinka Gabriella 8:42:31-es női pályacsúccsal nemcsak a magyar bajnoki címet szerezte meg, hanem az egész mezőny második legjobb időeredményét teljesítette. A szlovén Tim Gošnjak megvédte nagyatádi elsőségét, Szilágyi Tamás pedig ismét magyar bajnok lett. A 37. eXtremeMan Nagyatád sportértékét ugyanakkor egy tragikus esemény árnyékolta be: az úszás során életét vesztette a váltóverseny egyik résztvevője.
Hírlevelek feliratkozás
