Tóth Viktor

A skimo (sci alpinismo / ski mountaineering) első ránézésre olyan, mintha a bringások és a hegyifutók télen egyszerűen nem lennének hajlandók „leállni”: előveszik a fókabőrt, felcsatolják a léceket, és nekiindulnak felfelé – aztán a hegy tetején, lihegve, remegő combbal azonnal visszazuhannak egy technikás lejtőn. A sport lényege a brutális állóképesség + a gyors átállások + a hegyi technika hármasa, és ez az a koktél, ami az elit endurance közösséget (kerékpár, terepfutás, triatlon) nagyon gyorsan rá tudja szoktatni.

Valentin-napi mészárlás – így emlegetik sokan a 2026-os Barkley Marathons kihívást. És nem túlzás. A világ talán legkegyetlenebb terepfutó-versenye idén is megmutatta, hogy a romantika itt maximum a ködben sejlik fel, a végén pedig – 26. alkalommal a történetében – nem volt célba érkező.

A rajt időpontja már önmagában történelmi volt: február 14-én, reggel 6 órakor indult a mezőny a Frozen Head State Park vadregényes, ám most inkább rémálomszerű terepén. A Cumberland-hegység 130 mérföld körüli (valójában jóval többnek érződő) „nightmare-challenge” kihívására 40 kiválasztott induló kapott meghívást. A többieknek maradt a tervezés és a felkészülés.

A déli félteke egyik legjelentősebb terepultra-eseményén, a Tarawera Ultramarathon by UTMB 102 kilométeres távján hazai siker született mind a férfiaknál, mind a nőknél. A közel 2500 méteres szintemelkedést tartalmazó, gyors, de technikás pályán az új-zélandi elit bizonyult a legerősebbnek.

Ünnepi és céltudatos hangulat lengte be a sajtótájékoztatót, ahol hivatalosan is bemutatkozott az új magyar központú profi kerékpáros formáció, az MBH Bank–CSB–Telecom Fort. Az eseményen nem csupán egy csapat megalakulását jelentették be, hanem egy ambíciót: hidat építeni a magyar tehetségek és a nemzetközi élvonal között.

Ha létezik olyan ember, akire tökéletesen illik a mondat, hogy „nem a fotelből lett legenda”, akkor Mike Sadler neve biztosan ott van az élbolyban. A brit SAS egyik ikonikus alakja, sivatagi járőrök, extrém túlélőpróbák, hosszú magányos kilométerek – és mindez egyfajta száraz, brit humorral fűszerezve, amitől az egész történet nem heroikus pózolás, hanem nagyon is emberi, sőt néha kifejezetten szórakoztató. Eseménydús és szélsőségesen veszélyes élete 103 évig tartott, 2024 januárjában távozott az árnyékvilágból.

Sadler nem az a típus volt, aki zászlót lengetve fut a naplementébe, miközben heroikus zene szól a háttérben. Ő inkább az volt, aki ránéz az órájára, megnézi a vízkészletet, felméri a terepet, majd odaszól a társainak: „Ha most elindulunk, estére talán nem halunk szomjan, de ha halogatjuk, akkor biztosan nem érünk célba.”

Ez a fajta hozzáállás tette őt legendává.

Jól indult az év a magyar kerékpársportban. Van, amikor egy győzelem túlmutat az eredménylistán. Amikor nemcsak egy sportoló ér célba elsőként, hanem egy egész közösség kap visszaigazolást: igen, a kitartás, a felkészültség és a mentális erő összeadódik. Pontosan ez történt Ruandában, ahol Borsos Benedek megnyerte a Race Around Rwanda ultrakerékpáros viadalt, és ezzel újabb fejezetet írt a magyar állóképességi sport történetében.

Drága cipők, drága versenyek, drága hegyek? Kilian Jornet szerint rossz irányba tart a sportág.

Kilian Jornet – többszörös ultrafutó világbajnok, az alpesi minimalizmus egyik ikonja – az elmúlt években több interjúban és nyilvános megszólalásban is arra figyelmeztetett, hogy a terepfutás (trail running) egyre inkább elit, magas belépési költségű sporttá válik. Kritikája nem magát a fejlődést vagy a professzionalizálódást támadja, hanem azt, hogy a sport eltávolodik az egyszerű, természetközeli, szabad hozzáférésű gyökereitől.

A Spine Race-et gyakran nevezik Európa – vagy egyenesen a világ – egyik legkeményebb téli ultrafutó megmérettetésének. Pedig vannak nagyon komoly versenytársak. De nem véletlenül ilyen magas a léc: a brit Pennine Way gerincén végigvezető verseny nemcsak távban és szintben extrém, hanem időjárásban, mentális terhelésben és logisztikában is. Ebben a közegben nyerte meg a legendás kihívást Sébastien Raichon, aki nemcsak célba ért, hanem ismét bizonyította: a hideg, a sár, a hó és a kialvatlanság is „csak” edzéskörülmény, ha a fej rendben van.

Sarah Perry ismét bebizonyította világszínvonalú ultrafutó-klasszisát: elsőként és egyedüliként teljesítette a 2025. december 5–7. között megrendezett The Hill nevű extrém ultramaraton-kihívást, amelyet a brit The Wrekin dombján rendeztek meg Shropshire megyében. A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők 56 alkalommal fussanak fel és le a Wrekin hegyre egy 48 órás időkorláton belül, ami a gyakorlatban egy rendkívül magas szintű fizikai és mentális terhelést jelentett. Sarah Perry teljesítménye persze nem annyira meglepő...

2025 őszén az indiai Mann Sharma újra átlépett egy olyan határt, amelyről a legtöbben nem is tudjuk, hol húzódik. Ezúttal nem az idő, hanem a táv volt a kihívás: 42 kilométert teljesített kizárólag burpeezve, ráadásul nem egyetlen heroikus nap alatt, hanem kilenc egymást követő napon keresztül, folyamatos terhelésben. Sharmának 197 órába és 54 percbe telt befejezni a burpee maratont.

Zagyva Dorka neve egyre ismerősebben cseng a hazai rally-közegben – nem véletlenül. A fiatal magyar versenyzőnő az utóbbi években kitartó munkával, következetes fejlődéssel és határozott, pályán mutatott teljesítménnyel vívta ki helyét a sportágban. A rally világa eleve nem a kompromisszumokról szól, Dorka pedig pontosan tudja: itt csak az marad talpon, aki fejben és technikailag is felkészült. Két padlógáz között beszélgettünk vele az oroszlányi OCR pályán, ahova lejár edzeni.

Dévai Attila nem mindennapi sportoló. Idén a "The Brutal Extreme Triathlon" nevű walesi "Ironman" verseny dupla távján állt rajthoz, melyen  teljesítette az úszás (7,6 km), futás (84 km) teljes távját, azonban a szélsőséges körülmények - viharos szél, zuhogó eső és erős lehűlés - miatt a szervezők a kerékpár szakaszt rövidítették (a 360 km távot a 140 km-nél leállították) - ezen körülmények között végül 4. helyet ért célba.

Attila már több témában is szerepelt az elmúlt évek híreiben (a cikkben megtalálhatóak az utalások), most egy interjúban elmeséli a történetének egy kicsi, de annál érdekesebb részét. 

Egy kis zalai falu vált naggyá — és ezért mindenki tett, aki ott volt  — amikor összefogott a művészetért, a sportért, a közösségért, egy nemes eszméért. Barlahida-n, a falusi templom karzatán pihen az a barokk orgona, amely már régóta várja megmentését, és amit most közös akcióval segítenek futók, hírességek, helyiek és a világ minden részéből érkező adományozók.

Az esemény egyik kezdeményezője Bérces Edit többszörös világbajnok és világcsúcstartó ultrafutó, aki összehozta Magyarország ultra sportolóinak egy egészen különleges csapatát, amelynek tagjai: Lubics Szilvia, Fűrész Edit, Morócza Andrea, Boronkay Péter, Szőnyi Ferenc, Sümegi Elemér.

A héten Portugáliában a European Rocketry Challenge (EuRoC) versenyen vett részt az európai egyetemi rakétaépítő közösség színe-java – a BME Suborbitals csapata pedig kiváló eredménnyel emelte Magyarország zászlaját a nemzetközi mezőnyben. Nemcsak győzelmet arattak az egyik legnemesebb „Team Award” és a „Technical Award” kategóriákban, hanem a 30 kiválasztott csapat között az 5. összesített helyen zártak.

Amikor az ember azt gondolja, hogy a test végső határait már elértek – akkor lép színpadra Phil Gore. Az ausztrál ultrafutó nemcsak, hogy győzött a legendás Big’s Backyard Ultra World Championship­-n (Bell Buckle, Tennessee), de új mércét is felállított: az ausztrál futó a néha zuhogó esőben, erős szélben és hűvös időben maga mögött hagyta a mezőnyt. Gore erős mezőnnyel küzdött, de végig lendületes és kiegyensúlyozott maradt, a verseny leggyorsabb 4,1667 mérföldes körét (35:13 perc) a 96. körben futotta.

Végül 114 órán át futva, mintegy 475 mérföldet (kb. 764 km!) teljesítve diadalmasan haladt át a célvonalon.