Lubics Szilvia fantasztikus futása a Marathon des Sables Legendary 2026 ultrán - győztesek és drámák (+videó)

A 40. Marathon des Sables Legendary ismét bebizonyította, hogy a sivatag nem egyszerűen terep, hanem külön műfaj. A marokkói Szaharában rendezett, önellátó, hatszakaszos versenyen a férfiaknál Mohamed El Morabity, a nőknél Maryline Nakache győzött, miközben Lubics Szilvia 37 óra 13 perces összidővel, a 377 fős női mezőny 15. helyén zárt, és megnyerte korosztályát. A versenyt összesen 1350 ember teljesítette.

+ extra: a verseny 9. helyén a korábbi MTB világbajnok, 2-szeres olimpiai bajnok francia Julien Absalon ért célba!

Valentin-napi mészárlás – így emlegetik sokan a 2026-os Barkley Marathons kihívást. És nem túlzás. A világ talán legkegyetlenebb terepfutó-versenye idén is megmutatta, hogy a romantika itt maximum a ködben sejlik fel, a végén pedig – 26. alkalommal a történetében – nem volt célba érkező.

A rajt időpontja már önmagában történelmi volt: február 14-én, reggel 6 órakor indult a mezőny a Frozen Head State Park vadregényes, ám most inkább rémálomszerű terepén. A Cumberland-hegység 130 mérföld körüli (valójában jóval többnek érződő) „nightmare-challenge” kihívására 40 kiválasztott induló kapott meghívást. A többieknek maradt a tervezés és a felkészülés.

Mely növényeket használhatod gyógyulásodhoz az erdőben, ha valamilyen területen gyulladás lép fel?

Új sorozatot indítunk azok számára, akik sokat járnak a szabadban, esetleg több napot is kint töltve és szeretnék tudni, milyen növényeket használhatnak, ha valamilyen gond adódik, legyen az gyomorrontás, gyulladás, láz, megfázás, sérülés, csípés, vagy egyéb. Olyan növényeket részesítünk előnyben, amit a lehető legtöbb helyen nagy mennyiségben megtalálhatunk, akár több évszakban is. Kezdjük rögtön egy adu ásszal: Fűzfa

Ha létezik olyan ember, akire tökéletesen illik a mondat, hogy „nem a fotelből lett legenda”, akkor Mike Sadler neve biztosan ott van az élbolyban. A brit SAS egyik ikonikus alakja, sivatagi járőrök, extrém túlélőpróbák, hosszú magányos kilométerek – és mindez egyfajta száraz, brit humorral fűszerezve, amitől az egész történet nem heroikus pózolás, hanem nagyon is emberi, sőt néha kifejezetten szórakoztató. Eseménydús és szélsőségesen veszélyes élete 103 évig tartott, 2024 januárjában távozott az árnyékvilágból.

Sadler nem az a típus volt, aki zászlót lengetve fut a naplementébe, miközben heroikus zene szól a háttérben. Ő inkább az volt, aki ránéz az órájára, megnézi a vízkészletet, felméri a terepet, majd odaszól a társainak: „Ha most elindulunk, estére talán nem halunk szomjan, de ha halogatjuk, akkor biztosan nem érünk célba.”

Ez a fajta hozzáállás tette őt legendává.

A Spine Race-et gyakran nevezik Európa – vagy egyenesen a világ – egyik legkeményebb téli ultrafutó megmérettetésének. Pedig vannak nagyon komoly versenytársak. De nem véletlenül ilyen magas a léc: a brit Pennine Way gerincén végigvezető verseny nemcsak távban és szintben extrém, hanem időjárásban, mentális terhelésben és logisztikában is. Ebben a közegben nyerte meg a legendás kihívást Sébastien Raichon, aki nemcsak célba ért, hanem ismét bizonyította: a hideg, a sár, a hó és a kialvatlanság is „csak” edzéskörülmény, ha a fej rendben van.

Fiatal koromban volt fémvázas hátizsákom, akkor nagyon „menő” volt, sokat használtam a Tátrában, Erdélyben, a magyar hegyekben. Egyetemista koromban már sokkal „menőbb” lett a belső merevítésű hátizsák, ilyet magamnak is készítettem, azzal stoppoltam végig Európát. Az utóbbi időben pedig rá kellett jönnöm, hogy egyik sem jobb/rosszabb a másiknál, csak vannak felhasználási területek, amelyikre jól kell tudni választani. Ezért beszereztem egy igazán erős és nagy külső vázat zsákot: Varusteleka Sarma TST RP80. Több hónap használat és tesztelés után megosztom veletek a tapasztalataimat. Ha röviden kellene összefoglalnom azt, amit a cikkben hosszan részletezek, akkor az így hangzana: „nehéz teherhez, nehéz terepen, nehéz körülmények között ennél jobb zsák kevés van” – és ezt mondhatom úgy, hogy sok nagy túra és katonai zsákot is kipróbáltam, teszteltem.

 ENGLISH 

Egy közösségi oldalon olvastam Anna Bella inspiráló történetét a szóló túráról, amelyet a Dolomitokban teljesített - "2 hét egyedül, csak én, a hegyek és a mormoták". Végig sátorban, önellátóan. A nem mindennapi kalanddal kapcsolatban rögtön támadt jó pár kérdésem és Anna Bella megkeresésemre vállalta az interjút - ezt olvashatjátok most.

A 2025 évi téli 54-es kihíváson találkoztunk Suhaj Gáborral, aki Czaun Dórával együtt a győztes csapatot alkották. Lendülete, vidámsága és elkötelezettsége mindenkit magával ragadott, igazán jó példát mutatott azoknak, akiknek nem sikerült a próba. Már ott is beszélgettünk sok mindenről, de az itt következő interjúban nagyon színesen és tanulságosan mesél a természetről, a sportról, a kihívásokról. Nemcsak az 54-esről...

Amikor az Elite Challenge felkészülés elkezdődött (2021), akkor szerettem volna egy olyan hátizsákot, amelyik kicsi, kompakt, nagyon strapabíró és praktikus. Különböző edzéseket terveztem magamnak, amelyek nagy része tartalmazott hátizsákos feladatokat. Hosszas keresgélés után a lengyel Wisport cég Crafter 55 hátizsákjára esett a választásom, mert pontosan olyan, amit szerettem volna. Mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket? 3 év használat után sok mindent tudok róla mondani…

 ENGLISH 

Hatodik alkalommal rendezik meg a Varusteleka Remote Military March katonai és civil menetelést. A finn Varusteleka több outdoor programot szervez, nagyon aktív közésségépítő csapat, így ez a kihivás is igazán izgalmas - minden túrázónak és természetjárónak jó lehetőség egy különleges nemzetközi eseményen való "távoli" részvételre!

Jaj, annyira örülök! Kibújtak a rügyek, és majdnem mind ehető! Virágzik a szilva, a meggy, a vérszilva, a mahónia, a százszorszép, kibújt a medvehagyma, az árvacsalán, a pitypang, a csalán és a turbolya, megindult a csipkebogyó, és a szeder, a leveles fák rügyeznek és hol is ehetnél finomabbat és egészségesebbet, mint a kertedben, vagy az erdőn-mezőn?

A XXV. jubileumi 54-es Kihivás téli fordulóján nem lehetett nem észrevenni, hogy a legjobb csapatok között kettő is vegyespáros és noha már régóta idejétmúlt az a nézet, hogy a nők kevesebbet bírnak, még mindig kevesebb hölgy vállal be ilyen szélsőséges erőpróbákat. A példák pedig azt mutatják, hogy legalább annyira képesek, mint a férfi kollégáik. Amikor a célban megkerestem az interjúval kapcsolatban Czaun Dórát, aki a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj állományában harmadéves honvédtisztjelölt, azonnal mosolyogva igent mondott. Az interjú közben pedig nem győztem egyik ámulatból a másikba esni! Szerintem Dóra szavai nemcsak számomra motiválóak és különlegesek!